Ősszel

fúj a szél, s a fák körül
tengerré lett színes levelek.
mennyit tud a felszínről a mélység,
mit éreznek vakond-gyökerek?

* * *

száraz ágak
reccsenését csitítgatom,
meghallom tán
az avar óhajtásait.

* * *

 

Múlás

(idő)

Hold és szép csillag-
anyajegyem mellemről
orvul letépte.

* * *

Nincs menekvés el-
árul minden pillanat
beköp halállal.

(őszi etűd)

Szélesvásznú film
pereg előttem egyre
szomorúbban nézem.

Szép dombjaimról
a múlást hozó ősz hogy
tépi a zöldet.

 

Tarol az ősz.

Országomat már nem ismerem,
felszívódtak lélek toronyiránt
vezető útjai, melyek az elágazásoknál
segítettek mindig jó irányt választani.

Hiába szökik szemkápráztató
vörösbe, aranyba fáimnak levele,
tarol az ősz, sárba tapossa mind,
csontomig hatol a halál lehelete.

 

MOSTANÁBAN

A szenvedély-apasztó öregség
eltilt minden lázadástól,
nem támaszkodhatok a rációra,
míg amputált lelkűek társaságában kell
a maradék időt átutaznom.

 

(Illusztráció: Tracy Lynn Pristas: Magical Shift II)