SZIVÁRVÁNY-FÉNYTÖRÉSBEN

Megrezzen, akár
az óriás léptétől
megrémült Lilliput;
törpenép arcára kiül és világít
sok aprócska, kíváncsi telihold.

Határtalan a fény vonzása,
az érkezőt melege szuggerálja,
otthonosan vackolódik
a veszélyes közbe
itt kitapintható még
a hőssé avanzsált
Prométheusz lelke.

Lilliputban káosz a színpadon,
arcokról leváló szájakon
morzejelek sora;
az utolsó előadást
konferálja éppen valaki,
meg kéne futamodni
el kéne futni az óriásokhoz,
el a bejárhatatlan óriásföldre,
Isten kezében bízva
nem félni a talpaktól,
többé nem menekülni el,
harmatcsepp esőben sétálni
fányi fűszálak között
szivárvány-fénytörésben.

***

A tagadás tagadása
sem segíthet,
kedves, nem tőled félek
ne izgasd magad;
nem tudom levetni
hátamról a házam,
ha mégis lefejted rólam,
elpusztítod hazámat.

***

Ha már elfelejtetted
felnyitni szemem
álmaimról, áthallásaimról
hallgass mélyen Istenem,
az egyetlen tanúm Te vagy,
senki bőréért sem vedleném le
régi bőrömet.

***

Nagyobb hangsúlyt szántam a múltnak
apró mozaikokból rakosgatnám össze,
ám torzó marad az áhított kép
a puzzle hiányzó darabjait
valaki orvul zsebre tette.

 

LÁZGÖRBE

Harminchat: a halál még messze van,
Harminchét: a mindenség hava kék,
Harmincnyolc: hiába reggel, alkonyul,
Harminckilenc: mondatlanok lüktetnek nyelvemen,
Negyven: csak ne mellé és félrebeszélve!

 

(Illusztráció: Tiberiu Soos: Rainbow Rain, 2022)