Hátterek
keresem
almához a kertet
gyerekhez a szülőt
felhőkhöz a homályt
– rajtad műanyag:
testeden plasztik a föld –
dinnyéhez a napot
véremhez a tengert
derekamról kezed
fáradsághoz álmot
csaphoz a patakot
enélkül nem érzem hogy otthon vagyok
nem kell az ami mögött nyomor
nem akarok gépet amiért robotol
olcsó ruhát amit elnyűtt kezek varrtak
rizset félelemből amiért majdnem éhenhaltak
van nekünk kertünk – hova lett?
a gereblyéhez ünnepek
kapun belül zöld magány
biztosakhoz volt talány
fenyők közt tisztáshelyen
szél járt és állatok, mi nem;
medve körme vájt sebet
lehulltak a pikkelyek
fa kérgéről ezt neked
ezt az almát adhatom
amit növeszt otthonom:
vadon
amiért felleget
ha villámlik sem kémlelek
s ha köd üli is az ághegyet
az erdőn úgy is átmegyek
majdnem földig süllyedt homály
a füveket éri – ne csodálj
most felfelé, réten át ne menj
hívlak inkább, itt pihenj
azt a borsót hozd a kertből
amihez van Keresztanyám
aki a tányért kezembe nyomja
„kóstolgasd csak szaporán!
mondd ha összeért, ha jó
sok vagy túl kevés a só?”
van hozzá udvar macska is
fáskályhából jó meleg
sütőbe menekült legyek
kifogott ló, horkanó
olyan paradicsomot
amilyet a piacról
Édes szatyorban hozott
érett édes-pirosat
fele ütődött-rohadt
és a másik mennyei:
– megszánt ott egy öreget,
ácsorogni estelig
tudja, fárasztó nagyon
ő lett hát az alkalom
és a vásárról apót
gyorsan hazaengedi.
kirakva áttetsző tálon
mielőtt enném csodálom
fény felé tartom húsát
alattam nyávog a macska
majd felszökik dorombolni
váltogatva ritmusát
téblábol Édes lágy szavak
ömölve széthangzanak
s a konyhában illattal
keveredik a holmi
pattogó sercegőkkel.
kinyújtom a lábam
szekrény fogantyúján
támasztom mert soványan
mérték itt a sávot
és amikor Édes
a kagylóhoz lépne
vámhivatalt játszom
át nagylelkűségre –
engedem, ő marék
vízzel körbehint
aztán nyújtózom és
sorompó megint
ilyen ebédet adj ahol
hegy a vízre válaszol
kint vagyunk, óriási a tér
otthon vannak benne a fák
vannak szavak és van személy
– ilyenkor étel a világ
s ez még nem lenne elég
add azt amiről megtudom
az éneket a hangomon
hogyan lépek hogyan veled
juttasd eszembe sejtemet
minden cseppnyi vonalon
ne azt amit itthagyott
a perc és felejthető
mondd meg hol van ételem
légy ebédem, éltető
add azt aki én vagyok
szavak nélkül mondd nekem
magaddal. így jóllakok.
többé sosem éhezem
(Illusztráció: Varga Borbála: Szikla-paradicsom; narancs hold, kék szív; Telekság, tisztás; pekándió vörössel)