A költők, mint ezt már sokan megírták: „rajokban jönnek.” Ez azt is jelenti, hogy létezik valami titkos kapcsolat a női líra témáit, világlátását illetően. Tornai Xénia, mint ezt Baranyi Ferenc említi az előszóban, kész formakultúrával érkezett, vagyis a formán keresztül is képes átélni azt a kapcsolatot, ami a rím és időmérték évszázados (évezredes) vezetékein keresztül érkezik a versbe, mint szellemi vérkeringés, vagyis az idő metafizikai ihlete, a létezés spirituális átérzése. Mégis mit jelent ez ?
A női líra – éles ellentétben a hübriszként tomboló férfi energiákkal nemcsak a világegyensúly megbomlását érzi, tudatosan, vagy ösztönösen, de gyógymódot is keres. Kérdés csak az, hogy az értékrombolás korában (Mars), a Antikrisz-tust megtestesítő, a rombolásra is megtanítható gépi intelligencia ellenében, a csipkehorgoló ujjak türelme, a szelíd szeretet energiája képes-e humanizálni és megbocsátani mindazt, ami szemünk előtt megy végbe?
A kérdés erőterében adott életpárti válaszok rokonítják ezt a lírát a már klasszikusnak számító Nemes Nagy Ágnes, Beney Zsuzsa és mások, többek közt Mezey Katalin, vagy éppen Baka Györgyi válaszaival. Közös elem ( és itt nevek egész légióját sorolhatnám fel), hogy a nőiség felemelése történik a versekben. Annak átélése és vállalása, hogy a nőiség részesedés a világot éltető harmóniában. A kötetnyitó hosszú vers az Ébredés, az élményként kimondható, mégis a kozmikus alaktalanságból megszülető tudatot fényképezi, helyezi bele a világtérbe, az időtlen időbe, ahol súlyt és formát nyer a létezés: „A valóság tükörcserepekre esett töredékeiből  / képes vagyok összerakni magát a Valóságot. / Én egyedül. / Mert tudatomban őrzöm a Világot. /Tudatomban őrzöm önmagam. / Az Egység burka immár meghasadt.”
Az idézet alapján nem kell bizonygatni, hogy ez a líra (mely nyilván alakulni és fejlődni fog ) a maga filozofikus tartalmait egyre nagyobb önállósággal kezeli. Fantáziája alapvetően láttató, képteremtő lélekmozi. Képes önmagát ( a vers-én) különböző helyzetekbe, szituációkba képzelni. Például így: Hegytetőn ülök most fenn a menny tövében, / Isten mimelésre gyenge földi lény . / Körbenézek onnan fellegek körében, /és kitárja nékem titkait a fény. (Meditáció). A költői küzdelem azért folyik, hogy a szókincs (mint érzelemkifejező szín, hangulat, stílus, élettanulság) összetett tudatszférái egymást erősítő dallamívbe rendeződjenek.
A személyiség értékvilágáról a megszólító versek ( Tizenegy pillanat – Bence fiam 25. születésnapjára ; Tölgyek – Édesanyám 80. születésnapjára; Himnusz nyáridőben – Férjemnek ) sokat elárulnak. Egyfajta szőttesként áll előttünk a lírai én belső világa, mint  létmegértés és elfogadás. A költőnő mindezt a szeretet szemüvegén keresztül látja. A férfiakat is (Ballada a férfiakról) , mikor a részvét és a szeretet balzsamát kínálja sebeikre: ( „Oh, férfiak, mint szánom harcotok !”  A vers ezúttal sem ijed meg a romantikus érzelemkifejezéstől. Mindez arra is utal, hogy ez a líra képes a szerepjátékra, hangulatok megidézésére, a reinkarnáció mélységes titkainak megfogalmazására  – többek közt a Beavatás gyönyörű soraiban:

Hány testet viselsz el, és tépsz össze önként,
míg a véglegesre éned ráakad ?
És hányszor kell néked még újjászületned,
hogy egyetlenegyszer megleld önmagad?!

Tornai Xéna költészete – mint látjuk – a nehezebb utat  választotta, mikor a világkáosz drámája ellenében a hagyomány filozofikus, mitologikus összefüggéseit kutatva a nőiséget mint küldetést értelmezi.

Tornai Xénia: IDEÁT
Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024