Norman,
Jimmy,
Max odaveszett a második világháborúban,
míg én lestrapált bérházakban bujkáltam,
Philadelphiában és San
Franciscóban,
Mozartot és Bachot
hallgatva.
Mások másként boldogultak:
George küzdött a rossz
májával. Dale belehalt elvetélt
ambícióiba. Nicket szokásos, kegyetlen útján
rabolta el a rák.
Harry megnősült,
és 5 gyönyörű gyermekkel áldotta meg a sors..
Jimmynek igaza volt —
amikor megpróbálta visszahozni a bombázót
Angliába, kilőtt motorokkal.
Normannak is igaza
volt —
de három óra alatt belehalt
a 16 japcsi géppuskagolyóba.
Pedig mindnyájunknak igaza volt —
üldögélve képregényeket
nézegettünk,
meleg bort iddogáltunk, és
cigarettákat sodorgattunk.
Este hatra már vérünk tombolni kezdett,
és
arcunkra tapadó pókhálókon
sétáltunk át.
Igazunk volt.
Igazunk volt —
a hollókárogás, és a fáradt naplementék
víziói, és a megfáradt
emberek —
Haldokolni egy életen át tart, meghalni
semeddig
se.

Márkus László fordítása

és a szárazföld íme egyre kisebb.
Az élet, ide érkezve,

lemondott a dolgairól;
megfogyatkozva, megerősítette a lényegét.

Nem tudok azonosulni az információval:
eltüntessem a partokat,
eltüntessem a lábnyomaimat.

Hogy egy gyerekkori fotónál maradjunk:
ahogy nézem, hullámokban vonz,
akarás, amelyik bármikor mozgásba jöhet
vis viva.

Hagyd a fotót,
le a zsebkendőről a hímzést,
el a zsebkendővel.
Elhagyod az őrzött területet,
felszabadulsz,
eltűnsz legalább tíz percre
elraboltnak, megerőszakoltnak tetteted magad
az épület mögött
legalább egy délutánon át,
aztán egész nyáron, egész életedben.

A jelenet kész:
egy bébi pénzburokban
a felvilágosult parazitáló
aranyfénnyel sugárzik,
ahogy unottan üldögélt a padon,
és valaki hazavitte.

Ezen a szálon lehet belépni a rendszerbe:

idehívlak, az épület mögé,
ez a te esélyed, a te délutánod,
férkőzz a bizalmunkba és gyere a rendszerbe,
ezüstszín lányok várnak rád,
(aki eddig nem veszítette el a szórakozásait,
ezután sem veszíti el)
itt van a belépés szála a szédült és szabad életbe,
kapaszkodj belé,
a rendszer felemel az égig
a hangfelhőn át, amelyik messzire visz,
csodás karjaiba vesz,
és elválaszt,
mint a göröngyös élet.

Reggel, az ágyból
az ég, ami az ablakból látszik
már nemcsak egy lyuk az aszfalton,
ahogy fönt látszik az épületek között,
de csak remény sem.
Egy hatalmas képernyő, amelyiken láthatod,
ami csak szabadság,
álmodj a szabadságról,
ahogy a felhő eléje kerül
balról jobbra.

Száva Csanád fordításai

Deniz Otay (1993, Suceava) jogot tanult Kolozsváron. Versei megjelentek a Steaua-ban, a Poesis International-ban. Jelenleg Bukarestben él. Kötete Fotocrom Paradis címmel jelent meg az OMG kiadónál, 2020-ban. A könyv 2020-ban elnyerte a Sofia Nădejde-díjat, 2021-ben pedig az Eminescu-díjjal
jutalmazták.