Elrákosodott ékszerek

 

Kakaópor otthonról, torkomban
keserű csomók, konzervet eszünk,
lefolyónk eldugult, a vödör megtelt.

Rossz égtájnak tájolt a szoba,
növényeink meghalnak, nem szeretem a fényt,
sötétben szeretkeznek árnyjátékaink.

Szomszédjaink az étkezőben mossák lábukat.
Lavórban hordják a vizet, tojásért kopognak,
zavarjuk őket, túl hangosak vagyunk.

Az imádkozás miatt nem tudok elaludni.
Csak a szobában vagyunk biztonságban.
Nincs szigetelés, a fal elválik a földtől,
alufóliázva melegíted végtagjaimat.

Nyakadon láncerek,
barna gyöngyöket fűztek fel rád,
elrákosodott ékszereket hordasz.

 

(Illusztráció: Moki)

Világirodalom vizsga

A szigorlati világirodalom-tételjegyzék:

 

I.: Legalább három történet Ovidius Átváltozásokjából.

 

http://mek.oszk.hu/03600/03690/03690.htm

Javasoljuk Pygmalion, Orpheusz és Eurydiké, Arachné történetét, a kortárs világirodalmi feldolgozások közül pedig Christoph Ransmayr Az utolsó világát.

 

Ajánlott szempontok. Az „átváltozás” poétikai és politikai jelentései, az isteni és emberi világ összeütközése, a tragikum jelentése, kozmikus jelentősége

 

Ajánlott szakirodalom: Kerényi Károly: Mi a mitológia? – In: Uő.: Halhatatlanság és Apollón-vallás, Magvető, Bp., 1984, 352-369., Assmann, J.: A kulturális emlékezet. Írás, emlékezés és politikai identitás a korai magaskultúrákban, Atlantisz Könyvkiadó, Bp., 1999, 57-61. Tokarev, Sz. A. (szerk.):Mitológiai enciklopédia I-II, Gondolat, Bp., 1988., Kékesi Kun Árpád: A pusztulás skálája (1996.) – In: http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/01_szam/11.htm, Gloviczki Zoltán: Ovidius ars poeticája. Akadémiai Kiadó, Bp., 2008 (Apollo könyvtár 27.), Adamik Tamás: Római irodalom – a kezdetektől a nyugatrómai birodalom bukásáig, Bp., 2009., 64-67., Acél Zsolt: Orpheus éneke. Ovidius metapoétikus elbeszélései a Metamorphosesben, Ráció Kiadó, Bp., 2011., Bényei Tamás: Más alakban. A metamorfózis lehetséges poétikái és politikái, Pécs, Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, 2013

És természetesen a gyerekeknek szóló mitológiai feldolgozások: Graves, Szabó Árpád, Ritoók stb.

 

 

II.: Narratív eszközök, jellemábrázolás a Biblában (Teremtés könyve, Sámuel I. könyve, Márk evangéliuma)

 

Feltétlenül ajánljuk, a Márk evangéliumhoz Borges hasonló című novelláját, a Teremtés könyvéhez Thomas Mann József és testvéreit, a Sámuel könyvéhez pedig Shakespeare Macbethjét és Joseph Heller Isten tudja c. regényét

 

Ajánlott szakirodalom: Erich Auerbach Mimézisének bibliai ábrázolásmódra utaló fejezetei (pl. Odüsszeusz sebhelye c. rész), Mimézis, Gondolat, Bp., 1985., Rogerson, John: A bibliai világ atlasza, Helikon Kiadó, Bp., 1994., Frye, N.: Kettős tükör. A Biblia és az irodalom, Európa, Bp., 1996 , Frye, N.: Az ige hatalma, Bp., Európa könyvkiadó, 1997., Mártonffy Marcell: Folyamatos kezdet, Jelenkor Kiadó, Pécs, 1999., Ricoeur, Paul: Bibliai gondolkodás, Európa Kiadó, Bp., 2003., Fenyő D. György: A Biblia az irodalomban, Korona Nova Kiadó, Bp., 1998., Fabiny Tibor: Szótörténések, Luther Kiadó, Bp., 2009., Bánki Éva: Szabadság és rend. A narratív sémák variációja a Biblia családtörténeteiben. http://ujnautilus.info/szabadsag-es-rend-narrativ-semak,

és Fabiny Tibor 2016-os előadása https://www.youtube.com/watch?v=p_9Yw-IXwQw

 

 

III. Az önmegismerés útja az antik görög drámákban

 

Kötelező olvasmányok:

Aiszkülosz: Leláncolt Prométeusz

Sophoklesz: Oidipusz király, Antigoné

Euripidesz: Phaedra

 

http://mek.oszk.hu/00300/00308/00308.htm

http://mek.oszk.hu/00500/00502/00502.htm

http://mek.oszk.hu/00500/00501/00501.pdf

 

Ajánlott szakirodalom:

Arisztotelesz, Poetika, Kossuth Kiadó, Bp., 1997.

 

Babits Mihály, Az európai irodalom története, Auktor Kiadó, Bp., 1997.

 

Falus Róbert, Az ókori görög irodalom története, Budapest, Gondolat, 1970.

 

Ritoók Zsigmond, Görög irodalomtörténet= Havas-Tegyey, Bevezetés az ókortudományba, Debrecen, 1999.

 

Ritoók Zsigmond, Antigoné magányossága, Holmi, 1998 / 10.

 

Ritoók Zsigmond, A hallgatás Euripidész drámáiban, Literatura, 2000 / 4.

 

Ritoók Zsigmond, Vágy, költészet, megismerés: válogatott tanulmányok, Budapest, Osiris, 2009.

 

Falus Róbert, Görög harmónia, tanulmányok, cikkek, Budapest, Gondolat, 1980.

 

 

 

IV.: Szerelmi vallomás és költői hitvallás az antik lírában

 

Kötelező olvasmányok:

Szapphó (Aphroditéhez, Édesanyám! Nem perdül a rokka...)

Alkaiosz (Az állam hajója, Bordal)

Anaekreón (Gyűlölöm.., Bordal, Töredék a halálról)

 

Catullus (Gyűlölök és szeretek, Éljünk Lesbia, Lesbia madárkája)

Horatius (Melpomenéhez, Leuconéhoz, Taliarchushoz, A rómaiakhoz, Ars poetica)

Vergilius (IV., IX. ekloga)

 

http://mek.oszk.hu/07000/07081/07081.pdf

http://mek.oszk.hu/00300/00386/00386.htm

http://mek.oszk.hu/00600/00640/html/fordit01.htm

http://mek.niif.hu/06500/06540/06540.htm

 

 

Ajánlott szakirodalom:

Arisztotelesz, Poetika, Kossuth Kiadó, Bp., 1997.

 

Babits Mihály, Az európai irodalom története, Auktor Kiadó, Bp., 1997.

 

Falus Róbert, Az ókori görög irodalom története, Budapest, Gondolat, 1970.

 

Catullus, Vergilius, Horatius versei, Sziget Könyvkiadó BT, Bp., 2000.

 

Falus Róbert, A római irodalom története, Budapest, Gondolat, 1970.

 

Adamik Tamás, Római irodalom az aranykorban, Seneca Kiadó, Bp., 1994.

 

Adamik Tamás (s. a.r.), Catullus versei, Catullus művei, Catullus a magyar irodalomban, Nemzeti Tankönyvkiadó, 1998.

 

Adamik Tamás, Sanctissima religio: vallás- és irodalomtudományi tanulmányok, Orpheusz alakja a magyar és világirodalomban, Szt. István Társulat, 2012.

 

Ritoók Zsigmond, Költészet és rétorika a görögöknél, Holmi 2004 / 11.

 

Falus Róbert, Horatius, Bibliotheca Kiadó, Bp., 1958.

 

Ritoók Zsigmond, Horatius és az arany középszer = Vágy, költészet, megismerés: válogatott tanulmányok, Budapest, Osiris, 2009.

 

 

 

  1. A szerelem nyelve a trubadúrok, a petrakisták, az angol metafizikus költők lírájában. (Ajánljuk a frazeológia, a lírai időviszonyok, a költői képek komplexitásának a vizsgálatát. A mellékletben megadott Bernart de Ventadorn-, Petrarca-, Donne-vers mellé más költemények elemzése is bevonható.)

 

Ajánlott antológiák, szövegkiadások:

Rónai Mihály András szerk. Nyolc évszázad olasz költészete. Magvető, Bp., 1957., (Libri. Bp., 2014.), Lakits-Rónay-Szegzárdy szerk. Francia költők antológiája. I. kötet. Európa, Bp., 1962., Francesco Petrarca daloskönyve, Európa, Bp., 1967., Bánki Éva szerk. Tavaszidő édessége. Kairosz. Bp., 2004. Bánki Éva-Szigeti Csaba szerk: Udvariatlan szerelem. Prae.hu., Bp., 2006.,  John Donne: A szerelem istensége. Lazi, Szeged, 2007.

 

Ajánljuk még a középkor „szerelemtanát”: Andreas Capellanus A szerelemről. (Rajnavölgyi Géza ford.) Balassi. Bp. 2012. (Latinul: Capellanus, Andreas The Art of Courtly Love. Columbia University Press, New York, 1964. Vagy http://www.thelatinlibrary.com/capellanus.html)

 

Ajánlott szakirodalom:

, Dronke P.: The Medieval Lyric. Hutchinson, 1968., 1981., Szabics Imre: A trubadúrok költészete. Balassi, Bp., 1995., Madarász Imre: Az olasz irodalom története, Attraktor, 2003., Schultz, James:A.Courtly Love, the Love of Courtliness, and the History of Sexuality. The University of Chicago Press, Chicago. 2006., A francia irodalom története, szerk. Maár Judit, Budapest, ELTE-Eötvös, 2011., És még Michael Delahoyde: Courtly Love http://public.wsu.edu/~delahoyd/medieval/love.html , Umberto Eco munkacsoportja: http://www.oilproject.org/lezione/il-petrarchismo-19729.html és T. S. Eliot angol metafizikus költőkről szóló tanulmányát (Káosz a rendben. Irodalmi esszék. Gondolat. Bp.,)

 

 

  1. Lovagi epika és… (választható)

a/ Cervantes vagy

b/ XX-XXI. sz-i popkultúra (medieval fantasy, young adult irodalom)

 

Kötelező egy középkori lovagregény. Ajánljuk Thomas Trisztánját, Chrétien de Troyes Yvainjét vagy a Sir Gawain és a Zöld lovag c. névtelen regényt, de más  is választható. Mellé kötelező vagy a teljes Don Quijote és /vagy egy szabadon választott medieval fantasy.

 

MINENKINEK kötelező a Don Quijote egyes (mellékletben is megadott) fejezetei:  I-III., XVI., XIX., XXIV-XXV., XXX-XXXI.

 

Ajánlott szakirodalom: Erich Auerbach Mimézisének Cervantesre vonatkozó fejezete, in Mimézis, Gondolat, Bp., M. Stanesu-M. Zink: A középkori regény története az európai irodalomban. Palimpszeszt, Bp., 2000. C. Alvar, J.C. Mainer, R. Navarro: A spanyol irodalom rövid története. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2002., 1985., Csuday Csaba (szerk.) Cervantes és a Don Quijote, PPKE, Pécs, 2005., Jes Battis – Susan Johnston (szerk.): Mastering the Game of Thrones: Essays on George R. R. Martin’s A Song of Ice and Fire. MCFarland, 2015. , Stuart Lee – Elizabeth Solopova: The Keys of Middle-earth: Discovering Medieval Literature Through the Fiction of J. R. R. Tolkien. Palgrave MacMillan, 2. kiadás, 2015.

 

 

 

VII. FORDITOTT KÖZÉPKOR.

a /A magyar Villon.

b /Dante Ulyxese (A Pokol XXVI. éneke) a magyar műfordítás-irodalomban, Babits, Baranyi és Nádasdy fordításainak összehasonlítása.

(nem választható, mind a kettő kötelező)

 

Ajánlott szempontok: a „fordítói hűség” probléma, a „formahű fordítás” mítosza, a nyelvválasztás / szóhasználat, archaizálás, verselés, metaforika jelentősége, az Odüsszeusz-(Ulyxes-)motívum lehetséges értelmezési irányai, szerepe a dantei univerzumban

 

Villonhoz még: A „vágáns hang” interpretációs lehetőségei a XX. századi magyar irodalomban, a mellékletben megadott három vers (Négysoros, Szépasszonyok balladája és a Tűnt idők lovagjainak balladája) különféle fordításainak alapos vizsgálata , a magyar Villon-kultusz jellemző sajátságai

 

Ajánlott szakirodalom: Bán Imre: Dante-tanulmányok, Szépirodalmi, Bp., 1988., Kelemen János: A Szentlélek poétája (Dante). Kávé Kiadó . Bp., 1999., Kelemen János: A filozófus Dante http://www.kelemenjanos.hu/A_filozofus_Dante.pdf.

1999., Szigeti Csaba: Horatius a Sorbonne-on, Faludy az Akadémián http://exsymposion.hu/index.php?tbid=article_page__surfer&csa=load_article&rw_code=horatius-a-sorbonne-on-faludy-az-akademian_670,  Papp Attila Zsolt: Faludy legnagyobb kalandja: az átköltött Villon http://korunk.org/?q=node/7818, Pál József: Dante. Szó, szimbólum, realizmus a középkorban. Akadémiai Kiadó. 2009.

 

És még Jánossy Lajos beszélgetése Nádasdyval http://www.litera.hu/hirek/nadasdy-adam-a-tartopillerekkel-dolgoztam, Kálmán C. György beszélgetése Nádasdyval http://www.jelenkor.net/interju/651/az-eredeti-sem-pava, Kelemen János kritikája: http://www.holmi.org/2012/12/kelemen-janos-baranyi-ferenc-%E2%80%9Epokol%E2%80%9D-forditasa-dante-alighieri-pokol-forditotta-baranyi-ferenc

 

 

VIII. Reneszánsz állam- és politikaelméle.

         Niccolò Machiavelli: A fejedelem

 

Kötelező: Machiavelli: A fejedelem http://mek.oszk.hu/00800/00867/00867.htm

 

Ajánlott szakirodalom: Quentin Skinner: Machiavelli, ford. Pálosfalvi Tamás, Bp., Atlantisz, 1996., Peter Burke, A reneszánsz Itáliában. Osiris, Bp., 1999., 134-167. Kaposi Márton, A machiavellizmus jelenléte és Machiavelli hatása a magyar reneszánsz eszmevilágában, in: Uő, Élő középkor és halhatatlan reneszánsz, Bp., Hungarovox, 2006, 145–224., Lukácsy Sándor: Az állam lelke (Machiavelli és egyházi irodalmunk), Irodalomtörténeti Közlemények, 102 (1998), 301–336., Nagy József: Machiavelli, a retorikai hagyomány megújítója, Magyar Filozófiai Szemle 44 (2000), 405–415.

 

 

 

  1. Shakespeare

a/ és az Erzsébet-kori angol színház

b/ és a magyar műfordítás-irodalom (választható)

 

Kötelező legalább két Shakespeare-dráma

 

 

Ajánlott szakirodalom: Jan Kott: Kortársunk, Shakespeare. Gondolat. Bp., 1970., Mihail Barg: Shakespeare és a történelem. Gondolat, Bp., 1986.  Dávidházi Péter: “Isten másodszülöttje”.A magyar Shakespeare-kultusz természetrajza. Gondolat. Bp., 1989., Géher István: Shakespeare-olvasókönyv. Cserépfalvi. Bp., 1992. Józan Ildikó (szerk.): A műfordítás elveiről – Magyar fordításelméleti szöveggyűjtemény. Balassi Kiadó, Bp., 2008., Pataky Adrienn: Az újrafordításokról a Julius Caesar kapcsán. http://www.ambroozia.hu/index.php/kritika-2/pataky-adrienn

 

Ajánljuk még a Shakespeare-fordítókkal készített interjúkat. Eörsivel, http://www.kodolanyi.hu/szabadpart/24/24_muv_szele.htm, Nádasdy Ádámmal: http://szinhaz.hu/2017/06/15/nadasdy_adam_shakespeare_eroteljesen_a_hatasra_torekszik

 

 

  1. Antik, barokk és „naív (barbár) eposzok

 

a/ a homéroszi eposz sajátosságai (előtérben az Odüsszeiával)

b/ a barokk eposz jellemzői (különös tekintettel Tassóra és Zrínyire)

……..c/ a Nibelung-ének cselekménye és későbbi hatástörténete

 

Kötelező: Homérosz: Odüsszeia. Tasso: Megszabadított Jeruzsálem (I., IV., V., XVII. ének)

 

Ajánlott a teljes Nibelung-ének (de a cselekményt Dömötör Tekla Germán-kelta regékjéből is megismerhetjük) és figyelmükbe ajánljuk Térey János Nibelung-lakóparkját

 

Ajánlott szakirodalom: Arany János: Zrínyi és Tasso. http://szelence.com/tan/1arany.html,  Szerb Antal: A világirodalom története: http://mek.oszk.hu/14800/14872/, Bán Imre (szerk.): A barokk. Gondolat, 1962., Bp., Falus Róbert, Az ókori görög irodalom története, Budapest, Gondolat, 1970., Ritoók Zsigmond: A görög énekmondók, Bp., 1973., Karsai György: Homérosz: Odüsszeia, Bp., 1998. (Talentum műelemzések), Szlezák, T.A.: Homérosz. A nyugati irodalom születése. Atlantisz. Bp., 2016., Zemplényi Ferenc: Válság csodaországban http://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/01_szam/09.htm, Neil Gaiman: Északi mitológia. Agavé, Bp. 2017.

 

 

 

  1. Bűn, szabadság, felelősség. Eleve elrendelés és szabad akarat a XVII. sz. tragédiáiban.

 

a/ Calderón Az élet álomjában

b/ Racine Phaedrájában (választható)

 

Ajánlott szakirodalom: Szerb Antal Világirodalom történetének vonatkozó részei mellett

Lucien Goldmann: A rejtőzködő isten. Budapest, 1977. 561-725., Paul Ricoeur. Temps et récit.  L’intrigue et le récit historique., Paris, Le Seuil, 1991., C. Alvar, J.C. Mainer, R. Navarro: A spanyol irodalom rövid története. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 2002., Maár Judit (szerk.): A francia irodalom története.  ELTE Eötvös Kiadó, Bp., 2011.

A fenti művek összehasonlítása Voltaire Candide-jával. A Racine-dráma összevetése Euripidesszel, a Calderón-mű összehasonlítása Szophoklesz Oidipuszával. (III. tétel). Ajánlott szempont még: a két nagy „nemzeti tragédia” kapcsán a nemzeti kánon és az európai kánon (ha van ilyen) viszonya, a műfordítás és a színház jelentősége a nemzeti kánonok közvetítésében, a Térey-fordítás (Az élet álom) sajátosságai.

 

 

XII: Lessing: Három gyűrű (Bölcs Náthán) http://www.magyarulbabelben.net/works/de/Lessing,_Gotthold_Ephraim-1729/Nathan_der_Weise_(Die_Ringparabel,_detail)/hu/48644-B%C3%B6lcs_N%C3%A1th%C3%A1n_(A_h%C3%A1rom_gy%C5%B1r%C5%B1_mes%C3%A9je,_r%C3%A9szlet)

Ajánlott szakirodalom: Hannah Arendt: Rede über Lessing: Von der Menschlichkeit in finsteren Zeiten. nMünchen, 1960., Halász Előd: A német irodalom története. Gondolat. Bp., 1987., Friedrich Niewöhner: Veritas sive Varietas. Lessings Toleranzparabel und das Buch von den drei Betrügern. « Bibliothek der Aufklärung ». Lessing-Akademie. 1988., Győrffy Miklósː A német irodalom rövid története, Corvina Kiadó, 1995., Pierre Chanau: Felvilágosodás. Osiris, Bp., 1998.

Ajánlott szempont: a XXI. század eszmei-politikai mozgalmai és a felvilágosodás hirdette vallási tolerancia.

Ehhez ajánljuk: A Korán-fordító Simon Róberttel készült interjút: http://magyarnarancs.hu/kulpol/a-kor-negyszogesitese-100169, Slavoj Žižek tanulmánykötetét, A ​törékeny abszolútumot (Typotex, Budapest, 2011.), Michel Houellebecq pamfletjét, a Behódolást. (Magvető. Bp., 2015.)

 

 

XIII. Az angol fejlődésregény és a felvilágosodás

a/ Daniel Defoe: Moll Flanders

b/ Henry Fielding: Tom Jones

 

Ajánlott szakirodalom: Szerb Antal: A világirodalom története. http://mek.oszk.hu/14800/14872/ Ungvári Tamás: Fielding. Művelt nép. Bp. 1955., Szenczi Miklós-Szobotka Tibor-Katona Anna: Az angol irodalom története, Gondolat, Bp., 1972., McKeon, Michael: The Origins of the English Novel, 1600–1740 Johns Hopkins University, Baltimore Press, 1987., Watt, Ian: The Rise of the Novel: Studies in Defoe, Richardson and Fielding, Pimlico, London, 2000.

 

Ajánlott szempontok: Összevetés a Robinson Crusoe-val és a Candide-dal. “Igazi” és “hamis” anyák az angol fejlődésregényekben. A női elbeszélés sajátosságai. Kunigunda és Moll monológja. A Tom Jones elbeszélésviszonyai stb.

 

 

 

XIV. A német fejlődésregény

 

a/ negatív fejlődésregény? Goethe: Az ifjú Werther szenvedései

b/ művész vagy polgár? Goethe: Goethe: Wilhelm ​Meister tanulóévei

 

Ajánlott szakirodalom: Szerb Antal. A világirodalom története: http://mek.oszk.hu/14800/14872/Jacobs, Jürgen: Wilhelm Meister und seine Brüder. Untersuchungen zum deutschen Bildungsroman. München. 1972., Halász Előd: A német irodalom története. Gondolat. Bp. 1987., Győrffy MiklósːA német irodalom rövid története, Corvina Kiadó, 1995., Minden, Michael: The German Bildungsroman: Incest and Inheritance. Cambridge University Press, Cambridge, 1997.

 

Ajánljuk még http://www.goethezeitportal.de/index.php?id=goethe és Goethe magyarországi recepciójáról a  Magyar Rádióban 1998-ban elhangzott műsor szerkesztett változatát http://www.c3.hu/scripta/nagyvilag/99/0708/08besz.htm és Thomas Mann regényeit: Varázshegy, Lotte Weimarban, Egy szélhámos vallomásai

 


 

A járványhelyzetre való tekintettel a szóbeli vizsgán megelégszem egy egyszerűsített olvasmányjegyzékkel. A linkekért köszönet Halász Rékának.

 

 

  1. Homérosztól 1 db (választható):

 

  1. Görög tragédiából 2db (választható):

 

 

  1. Ókori görög veresek (2-2 vers, 2-2 költőtől): https://mek.oszk.hu/00300/00386/00386.htm
  2. Catullus, Vergilius és Horatius (12 db vers):

Catullus:

Vergilius összes művei: http://mek.oszk.hu/06500/06540/06540.pdf

Horatius összes művei: Google Drive linken (Orosz Melitta készíti)

 

  1. Augustinus – Vallomások: https://mek.oszk.hu/04100/04187/04187.pdf
  2. Lovagregények (legalább 1):

 

 

  1. Ovidius – Átváltozások: https://mek.oszk.hu/03600/03690/03690.htm

 

  1. Walter von der Vogelweid: https://www.magyarulbabelben.net/works/deall/Vogelweide%2C_Walther_von_der-1170

 

  1. Apuleiusz- Ámor és Pszyché: https://mek.oszk.hu/06100/06151/06151.htm

 

  1. Aucassin és Nicolett: https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Verstar-verstar-otven-kolto-osszes-verse-2/toth-arpad-1CABE/versforditasok-1D717/aucasin-es-nicolete-1DB72/

++++++++

Dante Pokol (letölthető), 2 szabadon választott Shakespeare-dráma (letölthető), Cervantes-fejezetek (letölthető), Jonn Donne-versek (letölthetők)

Igyekezzenek a Trisztán-regényből minél több neten található részletet elolvasni.

 

Ígértem, hogy összeszedem azokat a trubabdúrverseket, melyeket számon kérek a vizsgán

(ld. lejjebb)

 

 

AQUITÁNIAI VILMOS

(I.)

 

Barátaim, ildomos        lesz énekem,

inkább csak bolondozás,       nem értelem.

De lesz benne szép öröm,       ifju szív, meg szerelem.

 

Aki ezt nem érti meg,        az nemtelen,

s nem is dúdolgatja majd        önkéntelen.

Szerelem nem múlik ott,        hol dalolják szívesen.

 

Két paripám osztozik       a nyergemen,

csatán mindkettő derék,     friss, eleven,

de egymást nem tűrik ők        – túl kell adnom egyiken!

 

Ha járna két jó lovam        szép kezesen,

nem lenne gond, holmimat        hová tegyem,

hisz nyeregben úgy ülök,       mint e földön senki sem

 

Egyikük növekedett        a hegyeken,

s egyre makrancoskodik,       vad, féktelen:

ágaskodik, ha a lovász           megvakarná rendesen.

 

A másik hazája meg        jó Confolens,

nincsen nála kanca szebb      – azt meghiszem!

Arany, ezüst, drága kincs       mellette mind értéktelen!

 

Legelészett mint csikó            zöld réteken,

urat szereztem neki,       s feltételem:

egy évet tölt ővele,        száz évet meg énvelem.

 


 

X.

 

Az évnek édes új szaka

lombot fakaszt, s madár dala

zeng az erdőn százféleképp

– szállnak frisshangú énekek.

Ejtse az ember is szerét,

hogy azt tegye, amit szeret.

 

Onnét, hol szívem otthona,

nincs híradás, levél soha:

kerül az álom, nevetés.

Ezért hát lépni sem merek,

míg nincsen rá bizonyiték,

hogy miként vágyom, úgy lehet.

 

Olyan szerelmünk, mint e kép:

galagonya ágára nézz,

senyved csak bokrán reszketeg

esőben, fagyban éjszaka,

s reggelre naptól ébredez,

zöld lombra süt fény sugara.

 

Emlékszem egy reggelre még,

viszály után jött békeség,

s adott nekem egy nagy kegyet:

gyűrűje volt meg ő maga.

Hogy éljek, Isten adja meg,

s fogjam megint, mit rejt ruha!

 

Nem érdekel a rút beszéd,

őrzöm jó szomszédom szivét.

Tudom, hogy bár sok nyelv pereg,

s fut a dicsekvő szó tova:

szerelemről locsog-fecseg…

Van késünk, s van mit vágnia!

 

JAUFRE RUDEL: MAJUSBAN HOSSZÚ MÁR A NAP

 

Májusban hosszú már a nap,
madárdal ringat, távoli,
s ha másfelé visz gondolat,
szerelem az – egy távoli.
Lehorgadt fejjel ballagok,
galagonya s szép dallamok
olyanok, mint a tél fagya.

Áldom s dicsérem az Urat
szerelmemért, bár távoli,
de rám kétannyi baj szakad
minden jóért, mi távoli.
Ó, mért nem zarándok vagyok?
Vándorbot kéne és daróc,
s szép szeme rám pillantana!

Ha kérem majd, s be is fogad,
öröm lesz az, de távoli,
s mellette laknom tán szabad,
habár hazám oly távoli.
Fonunk majd szóba egyre szót,
hisz itt van ím, ki messze volt,
s édes, ha szépen szól szava.

Jókedvem ám bánatba csap,
elhagyva őt, ki távoli…
Látom majd újra társamat?
– földünk egymástól távoli.
Az út, mi vár rám, annyi sok,
hogy róla mit se mondhatok.
Legyen Isten akarata!

Más szerelem vigaszt nem ad,
csupán csak ez, mely távoli,
s nála nemesebb nem akad,
se itteni, se távoli.
Erénye fényesen ragyog,
és engem érte mint rabot
tömlöcbe zárhat mór vasa.

Isten, ki teremtője vagy
szerelmemnek, mely távoli,
szándékomhoz erőt is adj,
s meglássam őt, ki távoli,
mint létező igaz valót.
És kertje, ágyasháza ott
számomra volna palota!

Lázban kívánom, így igaz,
legyen szerelmem távoli,
öröm másként nem látogat,
csak ha szerelmem távoli…
Célomhoz ám én nem jutok,
őrszellemem fondorkodott:
én szeretek, s hölgyem soha.

Célomhoz ám én nem jutok,
legyen a szellem átkozott:
szerelmet nem kapok soha.

Rajnavölgyi Géza fordítása

 

BERNART DE VENTADORN: SZÉP NÉZNI ERDŐRE-BOKORRA

 

Szép nézni erdőre-bokorra,

kizöldül újra fa s bokor,

a lombos ág alatt dalolva

a madár szerelmet dalol,

és abból kél a fájdalom,

és öröm fut a fájdalomba,

szerelmem, ha akaratomra

vágyik, ahogy én akarom.

 

Akarom, ám gőgje hatalma

lesújt, s bennem ily hatalom

feléje nincs. Bár úgy fogadna,

ahogy én őt elfogadom!

A többi asszonyt elhagyom

érte; Isten vesztem ne hagyja!

Tegye, hogy szívében foganva

szerelmét magamba fogom.

 

Fogom magamba, s tart bezárva;

a börtönömön ő a zár;

igaztalanul ér a vádja,

őt inkább illetné a vád:

ő a hibás, de megbocsát

a szívem, s újra megbocsátja;

mert szép és jó minden hibája,

tudom, jók benne a hibák.

 

Hibái jók — ez adományra

könyörgök még egy adományt:

a szám minden böjtje hiába,

csókja gyógyítná a hiányt.

De ily nagy díjat ő nem ád,

bár nagylelkű a díjadásra.

S belévág az ember szavába,

kiforgatja minden szavát.

 

Szavát forgatja felcserélve,

de nem fordul el, s nem cserél

a szívem vágya mást fölébe:

hűségesen vágyom felé,

de nem sóhajt szerelmemért,

s hiába sóhajtozom érte:

hatalmas szépségére nézve

tudom, szemem halálba néz.

 

Nézem halálom, s a remény

elhagy, s el az öröm reménye,

de jó vagyok a szenvedésre;

tűrök, s megtart a szenvedély.

 

Ford.: Horváth Viktor


Bernart de Ventadorn:

[Repíti a víg pacsirtát] (Magyar)

Repíti a víg pacsirtát
öröme fel a nap felé,
majd zuhan, mert édes titkát
az ég átöntötte belé.
S jaj, én csak állok sóváran,
s nézem, mily boldogságra lel;
csoda, ily vágy parazsában,
szívem hogy nem olvad el.

Hittem, titkaid, szerelem,
mind ismerem. S íme, dehogy!
Nem lehet Őt nem-szeretnem,
kit nem szeretni volna jobb.
Övé lett lelkem, életem,
övé a világ, s önmaga,
semmi sem maradt énnekem,
csak vágyam, s szívem bánata.

Oda vagyok ím, egészen,
Ő ül törvényt már felettem,
mióta szemébe néztem,
és e tükör foglya lettem.
Tükör, téged nézlek egyre,
sírba tesz a sok sóhajtás,
mélyed elnyel, mint elnyelte
egykor Narcissust a forrás.

A hölgyek hitszegő kegyét,
s hamis szavát már elhagyom,
szolgáltam őket, de elég,
vak, bolond hitem feladom,
mert nem pártolnak, ha gyötör,
mit bánják, bár megöljön is;
tudom, csalfák, mind egy tőről
sarjadt csalán, mérges tövis.

Hölgyem is ily vérbeli nő,
ezt hányja szemére dalom,
az egyenest elveti Ő,
ha van más útra alkalom.
Gúnyol, ad fonák kegyelmet;
mint bolond, állok, nem értem,
mi történt; úgy jártam, lehet,
mint merész, túl magas bércen.

Nincs irgalom, ez színvaló,
hogy így van, nem is sejtettem;
ki adhatna, nem hajlandó,
s ha nála sem, hol keressem?
Őt nézve, ki hinné róla,
hívét, kit tép a szerelem,
s ki nélküle nem lel jóra,
hagyja veszni könyörtelen?

Mivel megvet, s egy fityinget
sem ér nála könnyem, versem,
neki immár búcsút intek,
s nem mondom többé: – szeretem!
Elhagyom hát szolgálatát,
és halálom lesz válaszom;
mert nem maraszt, bujdosás vár,
indulok, hová, nem tudom.

Tristan, e vers semmit sem ád,
indulok, hová, nem tudom,
lantom bevégzi már dalát,
s nőktől, Ámortól búcsúzom.

 

GAUCELM FAIDIT: ÖRVÉNYLŐ TENGEREK

örvénylő tengerek
csalóka fároszok
mogorva révhelyek
hál’isten párolog
emlékük s dal ered
sok bajra szót kerítve
mi kínzott akkor untalan
de Isten adta víg utam
Limoges felé honnét ugyan
fájt egykor menni messze
sorsom ki jóra vitte
Irántad él hálám Uram

Istennek köszönet
kegyelmet Ő adott
hogy újra ott legyek
hol kis kertecske jobb
mint másutt nagy terek
pompája büszke dísze
mert úrnőnk nem méltánytalan
se tett se szó nem oktalan
s hites igaz szerelme van
ajándék szebb se kéne
s mint édes szíve kedve
nincs föld hol lenne más olyan

dal kell   énekelek
örömöm fenn lobog
csábítva hölgyeket
így lesztek boldogok
források friss vizek
pezsdítik szívem egyre
mező kert mind kedvemre van
s ha tengerár zúg bárhogyan
vagy bóra misztrál szél rohan
hajóm meg nem remegne
még gálya sem ijesztne
s akár naszád állná utam

aki üdvöt keres
nem bántják a bajok
lelke javára tesz
a jó kell nem a rossz
de kit gazság vezet
s rabolni száll a vízre
az dúlt lesz ott majd nyugtalan
bőszül hamar s minduntalan
hiszi hogy száll holott zuhan
minden reménye veszve
s mi volt mind odavetve
szív és lélek ezüst arany

Rajnavölgyi Géza fordítása


 

 

GALEGO-PORTUGÁL

 

Pero Meogo:

Felkelt a csinos lány (Magyar)

Felkelt a csinos lány, kelt a karcsú lányka:

megy szép haját mosni a hideg forrásra.

Vígan szerelemtől, szerelemtől vígan.

 

Felkelt a karcsú lány, kelt a csinos lányka:

megy hűs forrásvizet önteni hajára.

Vígan szerelemtől, szerelemtől vígan.

 

Megy szép haját mosni a hideg forrásra:

Jön hozzá kedvese, aki őt kívánja.

Vígan szerelemtől, szerelemtől vígan.

 

Megy hűs forrásvizet önteni hajára:

jön hozzá kedvese, szerető szép párja.

Vígan szerelemtől, szerelemtől vígan.

 

Jön hozzá kedvese, aki őt kívánja:

hegyi szarvas lépett a tiszta forrásba.

Vígan szerelemtől, szerelemtől vígan.

 

Jön hozzá kedvese, szerető szép párja:

zavaros lett a víz a szarvas nyomába’.

Vígan szerelemtől, szerelemtől vígan.

————-
Pero Meogo:

Láttam zöld füveket (Magyar)

Láttam zöld füveket,

Szarvasünők jöttek,

Barátom.

 

Láttam agancsokat,

Vad szarvasbikákat,

Barátom.

 

Mikor ünők jöttek

Pántlikám vizes lett,

Barátom.

 

Vad bikák vágtattak,

S megmostam hajamat,

Barátom.

 

Pántlikám kimostam

S arannyal befontam,

Barátom.

 

Hajamat megmostam

S arannyal befontam,

Barátom.

 

Arannyal befontam

Pántlikám s rád vártam,

Barátom.

 

Arannyal befontam

Hajam, s terád várok,

Barátom.

————–
Pero Meogo:

Szép lány vagyok, (Magyar)

Szép lány vagyok, s haragos a kedvem,

mert kedvesem arra kért meg engem,

a forrásnál várjak,

hová a szarvasok vizet inni járnak.

 

Nem csoda, hogy majd sírok dühömben,

mert van mersze azt kérni éntőlem:

a forrásnál várjak,

hová a szarvasok vizet inni járnak.

 

Ó, szinte már elvette az eszem,

úgy megszoktam, hogy nem jön, csak üzen:

a forrásnál várjak,

hová a szarvasok vizet inni járnak.

————————–

 

Afons’ Eanes do Coton

Apátné asszonyom, ha más…

 

Apátné asszonyom, ha más
nem, ön minden jónak tudója,
s bölcs is, mint mondják (Isten óvja);
hallgasson meg, ki jó tanács
végett kegyed tán zaklatom:
most házasodtam, s nem tudom,
hogy mi fán terem a baszás.

Ugyanis fülembe jutott,
hogy a tökéletes dugásban
kegyednél, asszonyom, tudásban
s tapasztalatban nincs nagyobb,
s kérem: legyen a mesterem,
hisz én e téren, restellem,
de szinte zöldfülű vagyok.

S ha öntől leckét vehetek,
s egykor mester-baszó leendek
én is, meghálálom kegyednek,
s megteszem, amit tehetek:
baszás közben mindenkoron
az ön üdvéért, asszonyom,
egy Miatyánkot rebegek.

S így, úrnőm, biztos mennybe megy –
üdvére hat hét koplalással
sem lehet ennél jobb hatással,
s az Úr előtt is kedvesebb,
ha az Ő báránykáinak
oktatja, hogy s mint basszanak,
s miképp riszálják seggöket.

 

Fernand’ Esquio

Apátné asszonyom, kegyednek…

 

Apátné asszonyom, kegyednek
én, Fernand’ Esquio lovag,
küldöm ez ajándékokat,
jeléül a mély tiszteletnek,
s mert jobban nem érdemli más:
négy nagy fasz, francúz kvalitás,
keresve se találna szebbet.

Mert barátnémnak nevezem,
kegyelmedért nem volna drága
számomra semmi, ám hiába,
más nincs most kéznél hirtelen:
négy kiváló fasz, két csomagban,
magam egy polgárnőtől kaptam,
s kegyednek adom szívesen.

Kegyelmed finom gusztusa
biztos tetszésben részesíti
őket, hisz büszkén ékesíti
mindet kettős golyóbisa:
négy lófasz, jó nagyok s erősek,
orans használja kegyed őket:
vegye be majd – imáiba.

Havasi Attila fordításai

 


 

Minnesang (német)

 

Kürenbergi lovag

Több mint egy éven által (Magyar)

Több mint egy éven által szép sólyommadárt

neveltem én, szelíd lett ha hívtam, visszaszállt,

a szárnyait arannyal fontam be, tündökölt,

s akkor magasra lebbent, új ország várta, messze föld.

 

Ujra láttam én most, átsuhant az égen,

a selymes lábzsinórt még lengeti szépen,

a szárnyain aranyszín csillogás remeg.

Uram, kik csókra vágynak, engedd, hogy egyesüljenek.

——-

Walter von der Vogelweide

Ó jaj, hogy eltűnt minden

Ó jaj, hogy eltűnt minden 


Ó jaj, hogy eltűnt minden, hogy hullt le, évre év!
Éltem valóban én, vagy álmodtam itt elébb?
Amit valónak hittem nem volt talán sehol?
Mély álom ringatott el, csak nem tudom mikor.
Most íme fölriadtam és oly idegen,
mit úgy ismertem én még akár a tenyerem.
Az emberek s a táj, amelyet úgy szerettem,
gyerekkorom kalandos vidéke ismeretlen.
Ki akkor víg barát volt, ma sír felé hajol,
erdőt irtottak erre, amott bedőlt major;
s ha régi patakunk is másképpen folyna itt,
mint hontalan, csak nézném eltűnő fodrait.
Akikre ismerősként gondoltam még tavaly,
alig köszönnek s mindent betölt a baj s a jaj.
Úgy foszlik semmivé most a boldog és merész
gyerekkor, mint a tenger vizére mért ütés
örökre már, ó jaj!

Ó, jaj, hogy élnek itt most az ifju emberek!
Bűnbánat nincs szivükben s mind gondok közt remeg
és mind aggódik folyton: így élni jó talán?
e bús világban, látom, senki sem vidám.
Nincsen tánc, sem ének, gond marta szerteszét,
keresztény ember még íly gyászosan nem élt,
az asszonyok fejéke régen nem ragyog,
parasztgúnyát viselnek büszke lovagok.
Haraggal írt levélben intett meg minket Róma,
örömünk nincs s a bánat oly szívet szaggató ma,
hogy teljesen kifáraszt (jól éltünk hajdanán!)
s most mintha régi kedvünk búra váltanám.
Az égi vadmadár is bánatos felettem,
csodálható-e hát, hogy én is csüggedt lettem?
S mit mondtam vén bolond most sok bajom között?
Aki gyönyörben él itt, mennyekben lesz számüzött,
örökre már, ó jaj!

Ó jaj, mi édes volt, mind megromolt hát mégis!
A mézben látom én ma már lebegni az epét is.
Kívül fehér, piros, zöld a világ s dalra vár,
de bévül úgy sötétlik, mint a rossz halál,
s kit látszat csábított csak, az majd vigaszra lel,
a földi bűnt bünhődés, vezeklés oldja fel.
Lovagok, a vezeklés, ez itt a dolgotok,
sisaktok jó s a páncél, a csuklóvas forog,
megszentelt kardotok van és pajzsotok kemény.
Adná az Úr, hogy méltó lennék a győzelemre én!
Akkor, bár oly szegény vagyok búsás zsold várna rám,
mert nem birtokra vágyom, aranyra sem ma már,
az üdvök koronája örökre szívem vágya,
egy zsoldos elnyerheti, markában ott a dárda.
Ha átkelhetnék én a szent hadak hajóival,
a vízen zsoltárt zengenék és már nem azt, hogy: jaj!
azt már sosem, hogy: jaj!

RADNÓTI MIKLÓS fordítása

 

 

 

 

Előadás a színházban – második rész.

Lenin: Elv… barátaim! Azért gyűltünk itt össze, hogy megvitassuk a világ problémáit, és érdemi javaslatokat dolgozzunk ki a hivatalban lévő kollégák számára. Nos, a világhelyzet koránt sem megnyugtató. Kérem, fejtsék ki észrevételeiket, tegyék meg javaslataikat!

Mátyás: Fő az igazság.

Lenin: Nem baj, amíg nem végzünk, úgysem eszünk.

Mária Terézia: Lemaradtam, megint szülési szabadságon voltam. Tehát, mi is a gond?

A migránsok, Soros, Merkel, a klímaváltozás, kereskedelmi háború az USA-val, a V-4-ek, Orbán, Ukrajna, a klimax stb. – kiabálják egyszerre a jelenlévők, attól függően, hogy ki mit tart igazán fontosnak. Közben belép a terembe egy titkár, és bejelenti: újabb csúcstalálkozóra került sor a Csomolungmán, ám a résztvevőket elsodorta egy lavina, miközben visszafelé tartottak. A társaság a hírre elhallgat, és mindenki a gondolataiba mélyed. 

Johanna töri meg a csendet, aki még az előző gondolathoz szól hozzá: Srácok! Hallottátok, hogy az amcsik Afganisztán, Irak és Szíria után most Irán ellen készülnek? De rég voltam már egy jó kiadós csatában!

Gandhi: Ejnye, húgom! Szomorú, hogy mindig vérontáson jár az eszed. A békés módszerek mindig célszerűbbek, lásd az én példámat!

Rákóczi (gúnyosan): Valóban? Hogy is volt azzal a merénylettel? Békés módszer? Vajon Indira Gandhi, Rabin, Allende, Gyingyics, Lumumba vagy Olof Palme ma is egyetértenének ezzel?

Lenin gyorsan reagál: Ne zsidózzunk, kérem, kerüljük az antiszemitizmus minden formáját!

Attila (kissé tanácstalanul): Akkor most nem is foglalkozunk a Soros-tervvel?

Nem érkezik válasz a kérdésére. 

Sztálin: Én undorodom a mészárlástól.

Lincoln: Azért végeztetted mással.

Néró: Joszif, a te G-szigeteiden még Robinson sem unatkozott volna.

Lincoln (felemeli a Brezsnyev hűlt helye előtt maradt csengőt, és erélyesen megrázza): Hölgyeim és Uraim, ne személyeskedjünk! Komoly problémák megoldását kell elősegítenünk. Ne kövessük el hivatalban lévő kollégáink hibáját, hogy az érdemi munka helyett egymással marakodunk!

Váratlanul lövés dörren a háta mögött, és Lincoln előre bukik. Egy álszakállt viselő statiszta rohan ki a terem oldalsó ajtaján. Ez sem Kennedy volt – gondolja bosszúsan. Közben Lincoln magához tér, és egy segítő éppen rendbe teszi az ábrázatát. 

Gandhinak a vér látványától kicsit felkavarodott a gyomra: Muszáj ezt minden ülésen végignéznem? Mondja már meg valaki annak a fafejűnek, hogy Kennedy nem ebbe a klubba jár!

Lenin (mintha mi sem történt volna): Ne feledkezzünk meg az Iszlám Államról, ami csak látszólag halott, no, meg a három országot érintő kurdkérdésről!

Néró (felkacagva): Tényleg szexuális problémáid vannak, Vilikém?

Lenin (bosszúsan): Vlagyimir! Hányszor kell még bizonygatnom, hogy nem én vagyok Vili?!

Rákóczi: Csigavér, vagy mi ír…! Ne feledd, ezek a hülye rómaiak még most is azt hiszik, minden út Rómába vezet, ahol a harangok közlekednek. Igaz, hogy egy ideje az Afrikából érkező hajókat már nem engedik kikötni Itáliában. Valami Salvini mondta, hogy nem kérnek több feketét, már így sem tudnak éjszaka aludni a tam-tam dobok miatt.

Rettegett Iván: Dá, dá. Via a pia!

Luther: Te Matthias, úgy hallottam, a közel-keleti ramazúriba Hungária is belekeveredett.

Mátyás király: Semmi komoly, Viktor tanult András hibájából, most csak kisebb csapatok mennek feltartani a békét, amit a szövetségesek bombái teremtettek meg.

Sztálin: Ezt a konfliktust majd Vlagyimir és Donald elintézi.

Johanna, kuncogva: Szerintem ez kacsa.

Néró (a hasát fogva): Vajon melyik? 

Hitler: A zsidók is… Nem tudja befejezni, mert lehurrogják. 

Attila: Mindig velük hozakodsz elő. Hagyd már békén őket! Miattad nem lehet érdemben megvitatni a Soros-tervet anélkül, hogy az emberre ne aggatnának valami negatív jelzőt. Hát tudtam én, hogy ez a Szálasi majd felhasználja a sávjaimat? Most meg engem fasisztáznak a baloldalon közlekedők. Pont engem, aki ádázul ütöttem a fascio alatt masírozó római légiókat.

Hitler (indulatosan, rikácsolva): Most nem a te sérelmeidet tárgyaljuk, ne térjünk el a tárgytól! Forgok a síromban, amikor a tévében a válogatott játszik meg a Merkel nyilatkozik. Különben is, úgy kell neked, miért loptad el a sávokat Árpádtól?

Napóleon (kajánul): Dolfikám, ne idegeskedjen. Ön tudja a legjobban, hogy fő a nyugalom; mármint az örök nyugalom. Én sem repesek az örömtől, amikor a mostani mieinket látom játszani, de addig nincs gond, amíg nyernek.

VIII. Henrik: Hozzá kell szólnom e magasröptű eszmecseréhez, mert engem komoly aggodalommal tölt el az Albionban kialakult helyzet.

Kun Béla: Te beszélsz?! Nézd meg, mit művelnek Magyarországon a kisdobosok! Hej, ha ezt Kádár elvtárs tudná! Nyolc év alatt három K. O. Még egy saját jelöltre sem futja. Ki hallott már olyat, hogy egy kommunista tapsol a Karácsonynak? De csak várjatok, mondom nektek, leszünk mi még hatalmon. Ha nem megy a vörös csillaggal, nem megy a vörös szegfűvel, majd megy a vörös iszappal.

Johanna (miközben körülnéz): Apropó, hol van a Jani bá’?

Kun Béla: Rangadót játszik a Vasas a Fradival, oda ment az öreg.

Néró: Sose szerettem a focit.

VIII. Henrik: Így aztán gőzöd sincs róla, te babérkoszorús pojáca. Különben a Vasas már régen nem játszik rangadót a Fradival, kiesett az NB II-be, de azért van új stadionja.

Néró: Attól függetlenül, hogy a focihoz nem értek, elfoglaltuk Britanniát, igaz?!

Rettegett Iván: A Vasashoz visszatérve, nem olyan nagy ügy, nálunk a VB-re olyan modern stadionokat építettek, amiket később szintén másod-, sőt, harmadosztályú csapatok használnak.

Attila: De akkor most van Soros-terv vagy nincs?

Kun Béla: Hogyan lenne már, nem nézel ATV-t? Akkor legalább a Klub Rádiót hallgasd!

Julius Caesar: Nézzük meg, honnét is jönnek ezek a migránsok! Na, ugye, osztom nagy gondolkodónk véleményét, miszerint el kell pusztítani Karthágót. 

Napóleon: Már megtörtént, pont ez a gond, nincs erős állam, ezért sétálhatnak át olyan könnyen az Európába tartó hordák. Hogy is volt az a bizonyos arab tavasz?

Mindenki Lincolnra néz, aki éppen egy kis darab agyvelőt tuszkol vissza a koponyájába. 

Lincoln: Rám ne nézzetek, ez még a barackvirágzás idején történt! Nem a republikánusok műve.

Lenin (a helyzetet kihasználva): Ha már itt tartunk, meg kellene választanunk a soros elnököt. Természetesen magamat javaslom.

Bejelentését hangos moraj követi. Kun Béla, Sztálin és Rettegett Iván tapsol. Attila kirántja kardját a hüvelyéből, Mária Terézia annyira ellenkezik, hogy fejéről leesik a hatalmas paróka. Most az eddig hallgató Szulejmán rázza meg a csengőt és szól.

Szulejmán: Mindezt végig hallgatva, és látva a marakodásotokat, magam is osztom a nagy európai gondolkodó, Mogherini nézeteit, miszerint Európa mély válságban van, és ebből csak az iszlám migráció mentheti ki. Éppen ezért magamat javaslom elnöknek!

Pofátlan, bestye kontyosa, adok én neked elnökséget – Szinte egyszerre csap le Attila és Mátyás kardja a török turbánjára, aki székét felborítva hanyatt vágódik. Nyomban érkezik két teremszolga, akik kivonszolják, és elindulnak vele Szigetvárra, ahol részt vesz az emlékműve avatásán. Ezúttal Attila rázza a csengőt, és kardjával többször az asztalra csap. Lenin elindul az elnöki szék felé, mivel úgy ítéli meg, hogy az iménti eset forradalom volt. 

Attila: Megállj, kopasz! Téged leszavaztak – kardjával fenyegetőleg Lenin felé mutat. 

Johanna: Etele, ne bántsd az öreget! Tudod, hogy mennyit cipelte a gerendát. Kifáradt szegény. Szerintem ráférne egy wellness, ahol a testét jól bekennék finom balzsamokkal.

Napóleon: Johannácskát ajánlom elnöknek.

Lenin (méltatlankodva): Ugyan miért? Én több könyvet írtam!

Napóleon: Csakhogy Johannácskának jobb lábai vannak.

Caesar: A kocka el van vetve.

Mátyás: Anyád, meg a frissen mosott tunikája! Különben is, te csak jártattad a szádat, a kockát a mi Ernőnk valósította meg.

Mária Terézia (méltatlankodva): Nincs benne semmi nőies. Férfiruhában jár, kardot visel, káromkodik, iszik és köpköd, mint egy baka. Felháborító, hogy manapság mennyire elnyomják a nőies nőket.

Kolumbusz: Akkor hát szavazzunk!

Közben újra nyílik az ajtó, az egyik teremszolga lép be, nyomában egy kopasz, kontyos férfi, bő kék inget és buggyos, sárga nadrágot visel. A beavatott olvasó felismerheti benne Yul Brynnert, Tarasz Bulba alteregóját. 

Küldött érkezett Kijevből – szólal meg a teremszolga. A bugyogós férfi, kucsmáját kezében szorongatva, beljebb lép. 

Napóleon: Már megint itt akadékoskodnak. Többször megmondtuk, hogy várjanak türelemmel, most fontosabb dolgunk van!

A teremőrök határozottan kitessékelik a kéretlen vendéget. Közben felébred az egész találkozót átalvó Ferenc József, majd tört magyarsággal megszólal: Minden nagyon szep, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elegedve.

Meghallja ezt a teremből távozó kozák, s ezt a választ tolmácsolja kijevi urainak. A társaság Johannát választja meg elnöknek, majd mindnyájan átmennek a szomszédban lévő Ördögkatlan nevű bárba, ahol a tulaj már várja őket. 

*

– Hát ez meg micsoda? – ugrott fel Mitracsek, aki eddig inkognitóban a hátsó sorban húzta meg magát. – Ráadásul ebből is kihagyott, pedig ott lenne a helyem.

 

 

A borítóterv Lengyel János és Kis Judit munkája

Ősállapot; Ébredés; Kettős; Ittjártad

 

Ősállapot

 Aranyló tiszta egységgé emelkedsz,
napsűrű méz a lét, életpárlatot
szürcsöl ajkad, pihenve heverhetsz
szőlőlugasodban, hegyi táj áthatott.
Duruzsol kályhád, égparázs az alkony,
fáradt-boldog szíved derűsen feldobog,
végtelen gömb a lét, önmagán túllobog,
kint s bent béke zeng, hullámcsendes parton.
Bölcsen teremtő nyugalom az arcon,
mint rőt csillag érett-lassan forog,
s magján túl heves gázkéreg gomolyog.

 

Ébredés

Szívem árapálya – lebben, odacsap,
hol ősz hópart nyelvel felé s latol,
hisz égforró Napból csalt rá sugarat,
s prizmává izzva hűs jéggé rabol.
Tűzbe dermedt part öleli körbe
a lüktető szivárványvíz karjait,
mezsgye, hol szikrahad fúl örökre,
hullni kiket alákúszó Sárga vitt.
Nyomul a jégnyelvtömb, feszülve sikolt,
velejét rácsló bőre sír határt;
majd tükrébe hasad, őrizve, ki volt,
horpad, de újra forr a seb kitárt.
Kebelvíz ezer már kockát dajkál,
csillám tűn s vész felhánytorgó fényködén,
kel kocódva s elhal jégi zaj már:
átszőve szétremeg tudat bércölén.

 

Kettős

Nem-lévő sörényre hajlott
csalóka, renyhe szépség,
suttogón pástjára sajgod
szemed oldódó vétkét.

Tudod: ő jó – ezt értve meg
fogadd e húsodba tépést,
s fuldokolva, kérve vedd
a csilló mosolyba-térést.

Incseleg veled, hívogat,
megragadnád – ám hátba lök;
bár léptetek egybemérték;

leköt, évekre, így fogad, míg
belétek folyik a semmiség, két
homályos, sárga fénykép.

 

Ittjártad

Ittjártad elsimul.

Tó színén a ránc
szétfut, hirtelen kihullsz
a tömegből, rádtalál
szemem, te süvöltő
egyetlen arc, alak;
forrón lényembe ömlő
tárult igézet: láttalak.

Nekem gyúltál a világon,
tudom, ki vagy.
Bordámhoz bújt álom,
testem felitat.
Mellemre hunyt fejed
szövöm karomba, hajadban
ellobban kezem
kormába tapadtan.

Simogatsz; szánsz, óvsz:
béke,
tekintet transzcendens
fénye
tágulva lehámlik, sistereg
fázón, füstölve kicsap,
távolodsz; hiányod remeg,
fűrészes, forró iszap.

A látvány vagy maga:
optikum keresztezése.
Üveggé gyúrt hava
mered, szemembe vésve
hihetetlen röppenések
törékeny villanásait,
tükrökben pulzáló masszák
hajlongó, elfolyt árnyait.

Habos, zöld tajtékzás
vonul; tömör,
fulladtan kavargó
félelem: megvilágosodsz.
Asztrális táj,
szelíd idegenség;
végsőkbe számvető
distancia.

Rettegőn markolna még,
szomorú csonk – zuhansz.
Üres tisztaságú
terek, pontokban
izzó semmiség:
tövén az ég
sárrá keni
sárgás

leheletét,
s ott
egybeég
s összeforr
a vak
szivárvány
s a tündökölve csengő
földi kátrány.

 

(Illusztráció: Nidhi Choudhari: Surreal Mountain Lake)

Előadás a színházban – Részlet Lengyel János Feltámadás Beregszászon című könyvéből. Első rész.

Előadás a színházban

 

Ne fecséreld az időt, ez az élet építőköve!

Részlet az Elfújta a szél című filmből 

Az előző fejezetben, többek között, szóltam az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházról, ami a hatalom nyomására napjainkban a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház nevet viseli. Kiváló társulata, kis túlzással, már bejárta a világot, és számos szakmai díjat és elismerést hozott haza a Vérke partjára. Kezdetben többet léptek fel a városon kívül, mert annak polgárai közül csak kevesen látogatták az előadásokat. Szerencsére napjainkra megváltozott a helyzet. A város a kárpátaljai magyarság kultúrközpontja lett, a főiskola kitermelt egy új, művelt generációt, de az idősebbek is felfedezték a színház örömeit. Becsülni, szeretni kezdték a társulatot. Ma már büszkék rá, büszkék vagyunk rájuk! Kárpátalja olyan remek színészeket adott az egyetemes magyar színházi világnak, mint Szűcs Nelli, Tarpai Viktória, Trill Zsolt, Kristán Attila, Vass Magdolna, Béres Ildikó vagy Varga József, és a felsorolás koránt sem teljes. Ebben az összeállításban már ritkán szoktak fellépni, mivel különböző társulatokban öltik magukra az adott szerepeket, de ezúttal ez mégis bekövetkezett. Egyfelvonásos szatírát adtak elő, amit maga a Mester rendezett színpadra. A darab ugyan egyfelvonásos, de sokszereplős. Korábban még egyik társulat sem vitte színre az író egyetlen darabját sem, már csak azért sem, mert a repertoár mindössze három szatirikus műből áll. Ám most abban a megtiszteltetésben lehetett része, hogy a világhíres társulat műsorára tűzte a Túlvilági konferencia című szerzeményét. (Na, persze, csak szeretnéd. Álmodozz csak, írócska, amíg teheted! Közeleg az idő, amikor a karriered tragikomédiáját játsszák el cigány hegedűsök, miközben te részegen gajdolod bele a világba léted fájdalmát – szólalt meg Mitracsek a hátsó sorban meglapulva.) 

Talán a Mitracsekkel való hadakozás okozta rivaldafény okozta, de a jegyek hamar elkeltek, teltház előtt tartották meg az ősbemutatót. A közönség soraiban ott volt a környék színe-java, a város vezetősége a polgármesterrel az élen, továbbá az értelmiség illusztris képviselői. A szerző édesanyja testvéreivel érkezett. Eljött néhány barátja is. Ez nem éppen rockkoncert, de hát az író darabját mutatták be. Ott volt Csabi Grétivel, RVZ Ildivel, Bernadett, Deki, Satya, Büdi és Andi, Retyek és Jutka, Alka és Kriszta, és még sokan mások, még Angéla is időben odaért Ausztriából, meg Anikó a közeli Luxorból, csinos munkatársnőjével, Fischer viszont jelezte, ő nem költ színházjegyre.

Maga az író viszont nem volt jelen ezen a fontos eseményen, hiába indult el időben, az ukrán határon csak nyolcórás várakoztatás után engedték át. Már csak a közönség tapsára ért a színházba. De sebaj, ő úgyis ismeri a saját művét, viszont az olvasó nem. Ezért következzen hát a Túlvilági konferencia! 

Hatalmas ablaktalan terem, jókora, a mondai Arthur királyt és lovagjait idéző kerek asztallal a közepén, körötte párnázott székek. Bíborszínű bársony, ahogy azt megkívánja a jó ízlés. Az egyik falat teljesen beborítja egy világtérkép, amin folyton égő piros lámpák jelzik a konfliktusövezeteket. Európa fölött vészjóslóan villog a vörös veszély, Magyari-országnál is folyamatosan világít a lámpa. Még üres a helyiség, de máris érkeznek a hamarosan kezdődő konferencia résztvevői. Elsőként Bonaparte Napóleon lép be a terembe, kabátjába rejtve jobb kezét, aranyóráját szorítja. Megtudta, hogy számos kommunista vezető lesz jelen a megbeszélésen, félő, hogy a nép nevében még lefoglalják a becses darabot önmaguk számára. Nem elég, hogy szerencsétlen korzikaitól kétszer is elorozták a császári koronát, amire nagyon fájt a foga? Még a győri csatát követően került hozzá az óra, amikor az elhagyott magyar tábort szemlélte meg. 

Másodikként barna zubbonyos, alacsony férfi érkezik, bohókás bajuszka búvik meg az orra alatt, Herr Schicklgruber, a hírhedt szobafestő, művésznevén Hitler. Éppen Moszkvából érkezett idő előtt, még elérte a berlini gépet, amin a német labdarúgó-válogatott utazott haza. Ugyanis a focisták megbetegedtek, délben elkapták a koreát. Nosztalgiával telt pillantást vet a világatlaszra, de amikor Volgográd városára téved a tekintete, bosszúsan legyint. Majd a németek hős osztrák oroszlánja utoléri a korzikai francia tigrist, és beszédbe elegyednek.

Napóleon: Hogy szolgál az egészsége, tisztelt kolléga? Úgy értesültem, hogy kisebb gondok vannak odahaza. Kései utódának kezéből kicsúszott a gyeplő. Már megint a vörösökkel kell közösködnie a hatalmon maradásért. Mit szól ehhez, nem zavarja? No, meg Moszkva, megint egy csúfos vereség. Ejnye, nem megy ez maguknak.

Hitler bosszúsan veszi tudomásul a francia pimaszkodását: Sajnos, igen, elvesztettük a koreai háborút. Ahhoz viszont gratulálok, hogy az önöké az egyetlen világbajnok afrikai csapat. Ráadásul, még az argentinokat is a gyepre fektették, ez bizony olyan eredmény, amit messzi földön is emlegetni fognak.

Erre Napóleon arcára fagy a mosoly, de hamar túlteszi magát a káplár szúrásán: Ön szerint hová vezet ez a válság, megbuktatják a kormányt a bajorok?

Hitler (hátra teszi remegő kezét, és a távolba révedve mondja, nagy sóhajtozások közepette): Hiába mondogatom, hogy mer kell ezt csinálni? Ezek a bajorok mindig is hajlamosak voltak a rebellióra, meg az álmodozásra, mint a Lajos. Aggódom, de remélem, az európai vezető szerepünket sikerül megtartanunk. De ön sem lehet elégedett, hiszen hamarosan majd a müezzin hangja jelzi Párizsban a pontos időt. No, meg azt se felejtse el, hogy most is hozzánk járnak pénzért kuncsorogni a büszke gallok, miközben a nyeszlett kappan Európa vezető kakasának pózában tetszeleg.

Napóleon: Sajnos ez igaz. Nem is értem. Egykor én német királyokat és hercegeket neveztem ki vagy menesztettem, ha úgy kívánta úri kedvem. A calais-i csatát bizony elvesztettük, de Párizsért még folyik a harc.

Hitler (kajánul mosolyogva): Talán nem kellett volna annak idején Egyiptomban vitézkednie, most itt a böjtje. No, meg Algéria meg Líbia. Megfordult a menetirány, igaz? – odainti az egyik teremszolgát, aki egy műanyag szatyrot ad át. Hitler kivesz belőle egy sárga mellényt, és rezzenéstelen arccal átnyújtja a konyakos császárnak, aki érti a gesztust. 

Napóleon (megvetően reagál): Úgy emlékszem, ön is Egyiptomba indult, de velem ellentétben soha nem jutott el oda.

Hitler: Igen. De akkor más idők jártak. Akkor még voltak úriemberek, a britek felszórták előttünk az utat homokkal, hogy ne láthassuk, merre vezet. Azt ajánlom, fejezzük be az értelmetlen marakodást, most fontosabb dolgunk van.

A beszélgetés itt megszakad. Újabb hírességek, illetve hírhedtségek érkeznek a terembe: Mária Terézia, a kövér, parókás vas-szűz, Szulejmán, aki egy mohácsi forgatásról érkezett Tomori halálában, Mátyás, az igazságügyi szakértő és hun-cut Attila, az Etele tér keresztapja. Mind a négyen a nagy shownokot, Vlagyimir Iljics Lenin(grádo)t hallgatják, aki proletár-rokokó öltözetben érkezik. Bal vállán még látható a híres gerenda nyoma.

(Ha már Mitracsek és bandája az örök kárhozatból elővette Lenint és Sztálint, az író úgy gondolta, ebből ő is hasznot húz, s mielőtt e két gazember visszakerül a pokolba, még szerepet oszt rájuk a darabjában.)

Lenin (körbeforgó tekintettel, bal karját a hatás kedvéért felemelve): Elvtársak! Bocsánat, izé, emberek. Mi is az élet lényege? Harcolni az igazságért! No meg, tanulni, tanulni, tanulni!

Mátyás (meghökkenve, jogarával hátra tolja fején a koronát): Ez az én asztalom, kopasz, több száz éves tapasztalattal rendelkezem az igazságosság terén. Vigyázz, kivel beszélsz! Egyébként helyénvaló, amit mondasz.

Lenin (teljesen belelkesülve ordítja): Szembe kell szállni az elnyomó hatalommal! Le a zsarnoksággal! Éljen a liberális, akarom mondani, a szabad Európa!

Attila magától értetődően teszi hozzá: Rádió.

Mária Terézia és Mátyás király felkapják fejüket és rosszallóan tekintenek a magáról megfeledkezett Uljanovra. Szulejmán máris szóra nyitná a száját, de Mátyás erélyes mozdulattal fojtja azt belé.

Mátyás: Kuss legyen, török, nem egy kereskedelmi tévében vagy! Ez itt egy európai rendezvény, nem a német válogatott.

Lenin (közben): A zsarnokok elleni harcot csak akkor hagyjuk abba, ha már mi leszünk azok!

Egyenruhás, tömött bajszú férfiú lép oda a szónokhoz: Zsugás Vili, aki Sztálin művésznéven játszotta el szerepét a nagy történelmi pókerjátszmában. Csonka kezét zubbonyába rejti, ami Napóleon rosszallását váltja ki, a francia azt gondolja, így akarja őt gúnyolni. Éppen elég volt neki anno Kutuzov.

Sztálin: Uljanov elvtárs jól mondta. Mikor én kerültem hatalomra, megmutattam a népnek a helyes utat. Igyekeztem leszoktatni őket az olyan burzsoá csökevényekről, mint a kultúra, a szórakozás, a vidámság vagy az evés. Rámutattam, hogy a villanyáram használata vétkes energiapazarlás. A fűtés, az értékes szén- és a fakészletek elégetése szintén bűn! Továbbá: ingyen utaztattam és nyaraltattam a népet. Olyan csodálatos tájakat ismerhettek meg általam, mint a Csukcs-félsziget, a Léna és a Jenyiszej folyók környéke, a Jeges-tenger partvidéke vagy Kamcsatka. Megnyertem nekik a háborút. Megnyertem nekik a békét. Mégis én voltam a Rossz! Pedig minden építő jellegű kritikára nyitott voltam. Hát ezt érdemeltem?

Lenin (rezignáltan): Ezt…

Sztálin gyilkos tekintettel nézi Lenint: Lenin elvtárs, pont tőled nem vártam volna, hogy hátba szúrsz. Azt te sem tagadhatod, hogy az EU egyes vezetői számos módszert az én kézikönyvemből vesznek át. Végre ők is rájöttek, hogy a nép képtelen felismerni az igazi érdekeit, ezért nélküle kell meghozni a fontos döntéseket. Természetesen kizárólag a nép érdekében.

Benyomul a meghívottak újabb csoportja: II. Rákóczi Ferenc, a Rodostó-Tours igazgatója; Kolumbusz Kristóf, a világ pechjére Amerikát felfedező olasz, Ferenc József, az öreg huszár, Julius Caesar, jobbján nejével, Március Idusával, Brezsnyev elvtárs, a plecsnigyűjtők doyenje, Luther Márton, a reformista, Rettegett Iván, a szurokfőző, Kun Béla, akit utoljára akkor láttunk, amikor Bécs felé repült, a Szűz jegyében született Johanna, Mahatma Gandhi, az első bőrfejű, Abraham Lincoln, a híres céltábla. Miután elfoglalják helyüket a kerek asztalnál, a soros elnök, Brezsnyev kísérletet tesz a konferencia megnyitására.

Brezsnyev: Továriscsi! Továr-iscsi! Továr-iscsi…

Kolumbusz: Na. Mindjárt kibukik a nyuszi. Én gyorsabban felfedeztem Amerikát, bár Indiát kerestem volna, minthogy Leó elmondjon egy normális mondatot. Cserélje már ki valaki az öreg elemeit, mert sosem kezdjük el!

VIII. Henrik: Legalább a Playboy nyuszi lenne.

Luther (fejcsóválva, kezeit imára kulcsolva): Uram, könyörülj tévelygő szolgádon, hogy energiája kitartson az ülés végéig!

Caesar (türelmetlenül feláll és kijelenti): Az ülés megkezdődött, más szóval: a kocka el van vetve! Leül, de hirtelen gondolattól vezérelve újra felpattan, és mielőtt Lenin megszólalhatna: Jöttem, láttam, győztem!

Közben a háttérben két kellékes próbál elemet cserélni Brezsnyev elvtársban, de pechükre a kínai termék nem kompatibilis az öreg komcsival, pedig ezek is vörösök. 

Lenin (kissé bosszús, amiért kikerült a középpontból, a beálló pillanatnyi csendet kihasználva felkiált): Világ proletárjai, egyesüljetek!

Kolumbusz (fanyalogva): Ez már uncsi. A római fószer folyton a mezőgazdasággal jön elő, a kis kopasz meg ezzel a szexuális maszlaggal. Ez ma már nem divat, nem kívánatos. Javaslom, ahhoz, hogy másként lássák a világot, szívjanak el egy sodrás vad-gendert!

Brezsnyev: Továriscsi! Továr-iscsi… (az elemei teljesen lemerültek, de a két munkásnak sikerült rákötnie a hálózatra, ám a nagy feszültség miatt nyomban leütötte a biztosítékot.)

Rettegett Iván: Maradjál már, Leonyid! Most miattad kialudtak a fények. És még ti beszéltetek haladásról?

A munkások gyorsan elhárítják az áramkimaradást, de Brezsnyev tekintetében feladják. Az öreget, integető pózban, karosszékestől beültetik az egyik sarokba. 

 

 

Folytatása következik.

A borítóterv Lengyel János és Kis Judit munkája.

ez most egy ilyen mél; március

 

ez most egy ilyen mél

a nő hajléktalannak nézett a kasszában
hát tényleg úgy nézek ki
tökig beöltözve, három pulóver, kötött sál, irhabunda, prémcsizma, sísapka,
mint akinek mindene magán van
pedig süt a nap és csiripelnek a madarak
még jó, hogy a fürdőlepedő nem volt a fejemen, amit az inhalálások közt napokig hordtam
és akkor még a nagy hátizsák
meg a vászonszatyor vállra akasztva, az is fullos
a sapka alatt szemüveg, lassan újra emelkedő láz
elbizonytalanodó járás, amit csak a bevásárlás rögzít
a hajléktalanok valószínűleg ritkán szoktak ekkora bevásárlást csinálni
be kéne vennem a paracetamolt megint
nem megvárni, hogy újra rámtör a láz
lassan megyek, nehéz ez a szar
bazmeg ez a cipelés
eleve ha az ember napokig bent van, utána mindig egészen szürreális kint
mintha szédülnék kicsit és a fény
már a dm-ben észrevettem, milyen furcsán megyek
szokatlan volt a gravitáció
mintha félig lebegtem volna, de közben meg mégis teljesen suta,
„botromász” (ez anyám szava volt)
a medencém valahol a levegőben lógva siklik előre, a talpaim meg mintha nem gördülnének normálisan
ide teszek is gondolatban egy post-itot, alkalomadtán majd eszembe juttatom magamnak, ha kell,
aha, testemlékezet, ilyen volt az a menés!
fáradt vagyok
pedig csak a sarokra jöttem
ilyen lehet az öregeknek
elmennek a boltba és elfáradnak,
de örülnek, hogy süt a nap
és hunyorogva nézegetik, amit életük nagy részében elfelejtettek nézegetni
és „felfedezik”, az utcát például
mi a nagy szart fedeznek fel, csak kibaszottul sajnálják magukat és elönti őket a félelem
jó, akkor most anélkül, hogy jelentés-mániába esnénk:
ha úgy van, ahogy a táncban, vagy eleve, ahogy a színpadon, hogy minden egyes mozdulatnak, minden egyes tettnek, rezdülésnek, mindennek jelentése van – nem feltétlenül reprezentáció értelemben –
tehát, ha esetleg így van az életben is,
akkor mit jelent, hogy meg kellett állnom a negyedórás távolságból félúton hazafelé sírni ezen a padon, a hátizsákot le sem téve, izzadtan, a szatyorból kiálló póréhagymákkal, a tizenkettes wc-papírral meg a nyitott baracklével?
mit jelent, hogy ennyi idősen itt lakom, így lakom, bevásárolok, lázas vagyok, két napja közönség előtt táncoltam, david nem jutott be az előadásra, hajléktalannak néz a kasszásnő,
mit jelent, hogy engem ez a legkevésbé sem érdekel?
hogy képes lennék akár a törölközővel a fejemen is itt ülni és megállíthatatlanul, végtelenhosszan sírni a napban?
leveszem a szemüvegem, máris öt dioptriával kevesebb a kurva világ
a cipelés, ó, a cipelés! minden bevásárláskor eszembe jut, hogy –
igazán vicces, hogy pont bevásárláskor, de persze, érthető, holott nem kizárólagos apropója lenne –
mit jelent az, hogy az előadás után egyedül utazom haza tök betegen a város másik végébe,
és még azon a napon is én kúrálom annak az egyetlen embernek a lelkivilágát, aki a táncot látta,
de aki magától nem képes annyit mondani, hogy szuper volt, köszi, örülök neki?
és mért van ez basszus MINDIG így? mért, hogy én akkor is egyedül vagyok, amikor az én napom van?
ohohó és most menjünk át fülesbe
mit jelent itt ez a kerek kis tér és hogy magamban beszélek?
mit jelent a tiszafa intenzív sötétzöldje a büchnerwegen?
hogy elszórtam magamat, éveket?
hogy nem abba invesztáltam, amibe kellett volna?
célok, valóságmegfelelések, melyik hova fejlődött alul? hova nyomorodott? hova nyomorítottam, hova nyomorították?
keressünk felelőst, legalább annyi kis mulatság legyen
mindent azonnal meg kéne tenni, amitől a pszichológia olyan gondosan óv
az lenne a kezdet
jó könyv az a kapitány-testvéreké, hiába
kár, hogy nem olvastam korábban normálisan
bár valószínű rajtam az se segített volna
vagy most ez is csak öngyűlölet
más szóval önsajnálat
a nagy belső motiváció meg közben, mint egy máglya, amire ömlik az olaj –
miért csak az én kérdésem az, hogy „hogyan segíthetek”?
ezt a kérdést nekem mért nem teszi fel soha senki?
de az hagyján: mért veszem én ezt így természetesnek?
a maximum, hogy a kérdésre kegyesen válaszolnak
„megengedik” vagy épp kijelentik, hogy mit képzelsz! és azzal kérkednek, hogy nem segíthetsz, hahaha!
a betölthetetlen, a soha be nem hozható dolgok
„ne aggódj, senki se fog épp téged szeretni”
de én mégis szeretem, aki ezt írta –
akkor ez már ellenpéldának számít, beckett?
ez az egész naaaaaaagy hajcihő, haccacáré
azért a nulla egész nulla-nulla-nulla-nulla-nulla-nulla-nulla-nulla-egy nanométernyi kis jóért,
amihez eleve szét kell esni, szétveretődni, péppé darálódni, hogy finomságában fölfoghassuk?
mit jelent, hogy alig találkozik az ember valami kevés jóval, bármi legyen is az, azonnal száz kilométert kell hátrálni tőle, falat húzni, betonbunkert, kerítést és szkafandert fel,
különben – ez törvényszerű – eszetlenül nagy szívás lesz?
a fejem tiszta forró
ha hazaérek, beveszem a paracetamolt
az öregek elmennek előttem
lassúak, de én még lassabb vagyok
maradok a padon
tényleg jó, hogy süt a nap, de ma mégsem tudok hinni se neki, se az égnek,
pedig felhőtlen
egy héj, vagy kéreg, lassan visszakeményedik, ami az előbb még olvadva folyt
sajnálnom kéne? az üres bokrokat bámulom
egyre biztosabb lesz,
hogy
nemsokára
fel fogok állni
és
el fogok indulni
és
haza fogom cipelni a táskákat
a póréhagymával a wc-papírral
és
útközben meg fogom inni a ragadós baracklét

 

március

ma a copy shopba menet annyira váratlanul jó idő volt,
le kellett húznom a kabátom cipzárját,
és erre eszembe jutott, ahogy anyám mesélt a születésemről,
„már nyitott kabáttal lehetett menni”
„már sütött a nap és fújt az a jó márciusi szél”;
ezeket minden alkalommal elmondta
így emlékezett az időre, amikor születtem
és most én is, aki sokkal idősebb vagyok, mint anyám volt az én születésemkor,
lehúztam a kabátom cipzárját,
sőt, a sálat is levettem,
nyitott kabát, igen! szél! nap! az én időm!
ó, nemsokára!
nevetnem kellett, egyrészt, mert örültem, másrészt meg azon is, hogy nevetek
ugyan mitől kerekedett ilyen jó kedvem?
a születésem örömünnep mivolta, na igen, ha magamra nézek – de ezt most hagyjuk
bekapcsolhatnánk ide egy-két beckett-idézetet
sőt -képet sőt egész szöveget vagy színdarabot
vagyis: az alapkérdés: mért megyek nevetve az utcán?
mért gondolom, hogy nekem szól mindez,
hogy a világ rám készül,
mint akkor, anyámon át,
és most, anyám szavain át,
az idő,
megérkezve sok-sok év után váratlanul
az én-előttemből az én-utánamba
egy éppen olyan tavasz, egy éppen olyan márciusi hét
miközben még csak azt se tudhatom biztosan, hogy hát tényleg éppen olyan-e,
valahonnan mégis: ráismerek
hé, világ! vársz?

 

(Illusztráció: Nils Gleyen: The Triumph of the Bulb)

Irodalmi és Társadalmi Portál

make up wisuda jogja make up artist jogja make up artist yogyakarta mua jogja murah mua wisuda jogja make up pengantin jogja mutiara make up jogja make up wisuda jogja murah make up jogja putri rekomendasi make up wisuda jogja make up pengantin jogja putri sekolah make up jogja make up class di jogja make up murah jogja mua di jogja mua jogja bagus make up paes ageng jogja salon make up wisuda jogja salon wisuda jogja make up wisuda wardah jogja salon make up jogja mua jogja terbaik make up wisuda jogja bagus make up wisuda berjilbab di jogja
ujnautilus.info