A piros kamionhoz érek, ujjaim alatt érzem az évtizedes port. Apám tíz éve ment nyugdíjba, ötmillió kilométert vezetett. A fekete fémpolc, amelynek tetejére biggyesztette az életére emlékeztető tárgyat, megmoccan, jönni akar, de végül elengedi apám kamionjának kicsinyített mását.

Ez volt az életem – mondogatta, és a polc tetején álló kamionra sandított vasárnaponként, amikor meglátogattuk az unokákkal. Száraz hernyó keksszel kínált bennünket, és Pickwick teával. Még gőzölgött az átlátszó tea, amikor ő már belekezdett a kamionos történetekbe. 

Közelebb húzom apám életének kicsinyített mását. 

Tiszta műanyag, amolyan fröccsöntött, de nem Kínában készült. Az alváz szerint egy budaörsi cég gyártotta. Nemcsak az apámnak, gondolom, nem egyedi.  A piros kamion bővebben… →

– A felesége is hasznára lehet a Harmadik Birodalomnak, dr. Neumann. 

Lukas megszorította a rozoga faszék karfáját, amely helyette is hangosan felnyögött. Szúrt a szeme, ahogy a szigorú állítást neki szegező hadnagyra nézett. A délutáni nap sugarai akadály nélkül törtek be a singeni Villa Wälzhofer ablakán. A kis irodában pillanatok alatt fullasztó meleg lett. 

– Minden bizonnyal – válaszolta, és közben oldalra fordította a fejét, hogy kitérjen az ablaküvegen megtörő, szemét elvakító, színes fény elől. Ella háborúja (részlet) bővebben… →

Az öcsém lepattintja az asztal szélén a kólásüveg kupakját, az megpördül a terítékek fölött és a tányérom mellett landol. Önt a poharába. Ricsi combja megfeszül a rajta pihenő kezeim alatt. A hetveneurós skót whiskyben, amit a nagyapámnak hoztunk, csak úgy pezseg a kóla, kis híján kifut nagyanyám fehér damasztabroszára. Visszanyomom Ricsi emelkedő combját. 

Csendben marad.  Epehólyag bővebben… →

Fáradt vagyok.
Ég a kislábujjam a bundabéléses csizmámban.
Csend tolakszik be közénk.
Sírnom kellene.
Apám sóhajt mellettem.
Sosem tetszett a csiszolt bükkfa, de a fehér szemfedéllel még giccsesebbnek találom. Majdnem tökéletes temetés bővebben… →

Anyukám azt mondta, a Magyar Szocialista Népköztársaságban nincsenek hajléktalanok. Dezső szerint a Ligetben van egy.

Nem hiszek neki, még akkor sem, ha ő a legjobb barátom.

Dezső a legidősebb az osztályban, ő már kétszer volt negyedikes. Igazi farmerben jár, azt mondja, a bátyja hozta neki Pestről. Jóval magasabb nálam és erősebb is, hazafelé néha viszi a táskámat, reggel elém jön, hogy megvédjen a nyolcadikos fiúktól.

A hajléktalant akkor sem hiszem el neki. Bosszú apám Marlboro öngyújtójával bővebben… →

Az Elbphilharmonie-ba siettem próbára, amikor apám hívott. Lipcséből kapott üzenetet, valaki talált egy viola da gambát az örökölt háza padlásán. Háromszáz évre saccolják a korát. A lábam nem vitt tovább, leültem egy padra és apámra figyeltem. Odaküldte a hangszer-restaurátor barátját, aki szerint jóval nehezebb a hangszer, mint a korabeli gambák voltak. Elviszi a műhelyébe és szétszedi. Nincs túl jó állapotban, de ha sikerül…

Nem! – kiáltottam fel. – Várjon, odamegyek. Foszlányok bővebben… →