Pádár András bejegyzései

Maurice Sendak – Ahol a vadak várnak (részlet)

Max aznap éjjel, farkas öltönyében, egyik csínyt követte el

 

a másik után.

 

Az anyja rászólt: „Vad vagy, Max!”

mire ő azt felelte: „Max megesz!”

ám végül nem kapott vacsorára semmit, amit ehetett.

 

Azon a bizonyos éjszakán Max szobájában egy erdő nőtt

 

és nőtt

 

és nőtt

 

és addig nőtt, míg a plafonon csüngtek az indák,

és a szoba négy fala lett a négy égtáj,

 

és egy óceán hánykolódott ott hajóstól, csakis Max-nek,

amin útnak indult, nappalokon és éjszakákon át,

 

míg eltelt egynéhány hét,

és majdnem egy egész év,

míg megérkezett oda, ahol a vadak várták.…

Sára gyöngysora

 

Kedves fiam, akárhogy is szépítjük a dolgokat, végül és szükségszerűen megöregedtem én is, mint a generációm megannyi tagja, könnyen lehet, hogy bármelyik órában magához hív a Teremtő. Gondolom meglepetésként ér, hogy éppen hozzád intézem utolsó szavaimat, hisz soha sem viselkedtem úgy veled, ahogy egy apának kellett volna; megkeserítettem a gyermekkorodat és erre nincs igazi mentségem.