Egy próféta mögött

Szétfeszített inged alá
gyűröd szakállad.

Üreges csontjaim kibéleled,
ne kongjon bennem a féltekén
felhalmozódott félelem.

Ő gombolja ki, én gombolom be,
én mosom hátát, hasát, haját,
míg bele nem vakul a fehérségbe
nem bírja nem kimondani:

karcolja az eget,
ha sarkára áll a mély,
visszájára fordul minden,
szétfeszülnek gombjaim.

Isteneikről aprópénzért álmodnak

Elárultad értem a fáraók testét.

Előbújtál a sötétségből,
elátkoztál mindenkit, aki elmenekült.
Epilepsziás rohamaid lettek, látomásaid.

Tartósítod kapcsolatunk,
újraszült balzsamtesteink,
szívszkarabeusz mellkasunkon tanú.

Késeken térdepelteted, magadhoz hívatod,
aki megmérgezi a hangulatot éjszaka.

Nem mernek,
csak lámpafénynél elaludni.
Mindenkire gyanakodni kezdtél,
aki nyitott szemmel alszik,
elkapja pillantásod és énekelni kezd.

Ők másképp számítják az időt,
azt mondják, a miénk lejárt.
Féregjáratot túrnak belénk,
pálmaborral mosnak,
kincseiket hasüregbe rejtik

Később mesélted el,
láttál vászonkötegben megszületni.

(Illusztráció: Jan Mankes: Landschap)

(kettős haiku)

álmából arra
ébredt hogy olvas: talán
inkább álmodik

álmában talált
egy verset de mikorra
fölébredt már nem

(városkép korán)

a város ébredezik
a madarak csiripelnek
az autók tülkölnek
az emberek ricsajt csapnak

az emberek tülkölnek
az autók csiripelnek
a madarak ricsajt csapnak
a város felébredt

(Illusztráció: Privedentsev Gennady: Surreal city on the water)

azt látja a világ
amit látni kíván
de nem kíván
látni semmit

elég behúzni
a függönyt
és már nem is vagy
nem létezel

elég behúzni
valakinek
és már látják
hogy létezel

és rendes ember vagy

(Illusztráció: Paul Bond: Unexpected Departure)

Holografikus óriás hernyók
járnak az erdőben, avarral
körbefogott köveken.

Az imáid meghallgatásra
találtak. Most figyelni mész.
Úgy öltözöl, mint az erdő,
hogy te nem létezel.

Az első foszforeszkáló bábnál
letáborozol. Most várod
a lelepleződést, a kikelő
Fénypillangó első sugaraiban.

(Illusztráció: Julie Hall Rocke: Luna Moth & Moon)

bolygók vannak bennem.
sok különböző színű és méretű kisbolygó.
szigetek az űrtengerben
a szóbeszéd szerint
két bolygó között könnyebb
elveszni mint a bermuda-háromszögben
és a kikötőben éjszakánként
ismeretlen lények fenyegetik az utazót.

eltévedtem a bolygóközi csöndben
beszél hozzám a feketeség
csillagpor ment a szemembe.

a nyughatatlan sötét anyag úgy
nyeli el a bolygókat hogy
csak hiányuk marad a helyén.
a bennem sűrűsödő vakfoltok térképe.
simogató kezeket használok iránytűnek
de űrhajóm egyszemélyes magánya
féltékenyen őrzi magát.
légy szíves kövess távolabbról.

(Illusztráció: Catrin Welz-Stein: Two of Wands)

Allegretto grazioso

Lehet, hogy tűz voltál, összetörtek.
Most úgy fénylenek a darabjaid,
mint a rügyező, ártatlan kések a hóban.

Isten

Bennünk az örökké
lakhatatlan szobák,
körülöttük a semmibe
világító napraforgómező.

Chopin éjszakája

Mikor lett vége a fogadásnak?
Meddig érzi még azt a parfümöt?
Egy brokátfüggöny viaskodik a széllel.
Talán évek óta esik, de hajnalra
az égzengés keringővé, a selyeming
vörös foltja pedig barnává szelídül.

Elégia II.

A sötét folyosón szétdobált,
fekete villanykapcsolók.

(Illusztráció: Michael Csontos: Baby giraffes)