Légy itt
(szerzet)

Vezetékes öröm hiánytalanul
Lent réteges szenvedély hovatovább
Ujjvárta szép kormos remény tanul
Ha lehetnék te félszeg tétován

Mindig-indulásban kerek homály
Rianó résen készenlét rend és
Elhanyatló cél hány kereszt hol már
Mintha te viszont és rád ébredés

Völgyell

A tétova lépés sután szegül
pirongó tájak mind egyedül
omló éjjelek széjjelhamuhodván
vonkodott szavak őszülő holdnál
dideregnek

Didereg a parázs harmatlik ég
lobban-e fölfelé szíkraszín még
pilletébolygás marad-e az út
ormokon völgyellő kedv-e a kút
öle mélyén

Kajla szellők

Bimbózik bambán a fény.
Akarnok morzsái öklelnek.
Lövell már – agyonperzselnek.
Adakozz, forrás, tűzkút – perselynek
aranyszövetét mállaszd szét!

Kajla szellők illata hitegeti váram.

(Illusztráció: Leonard Aitken: Pond)

nekem nagyon szimpatikus
hogy mindenki ilyen ellenszenves

*

írásai nem egyeztethetők össze
lapunk szerelmiségével

*

szakállam titkár
titkárom szakáll

*

kiváltható a pokolra járás

*

itt élned
de inkább halnod kell

*

örvendetesen csökkent
a hallottak száma

*

kormányvírus járvány

*

nem mondhatom el mindenkinek
elmondom hát a senkiknek

*

csak elővigyázatosságból
halt bele a vírusfertőzésbe

*

apulevél

*

közutálati baleset

*

roppantnyugdíj

(Illusztráció: René Magritte, La cinquieme saison /The Fifth Season/, 1943)

visszaköltözött belém a csend
nem hallottam tegnap mikor
azt mondtad menjünk el sétálni
vigyem ki a némaságomat a levegőre
szellőztetni kell néha mint egy
túl sokszor használt ágyneműt.
álltál az ablak előtt
veled szemben álltam mögötte
csak azt láttam hogy mozog a szád
máshogy mint szokott mert
előtte borotválkoztál én meg már
megszoktam hogy szakállad van.
sokára indultál el
azt hitted megint kéretem magam
pedig csak azt méregettem
mennyire lehet vastag fél centi üveg.
csóváltad a fejed nem néztél rám
aztán elindultál a park felé amit
akkor találtunk amikor még létezett idő
mikor visszajöttél szél volt a hajadban
igazi angol szél hideg és makacs
összevesztünk nem akartam hogy behozd
így is folyton kihűl a szoba
de te voltál hangosabb
mindig te vagy
most már nem csak hozzád
magamhoz se szólok

(Illusztráció: Lucy Campbell)

Motívumháló

Az áldás genealógiája

Szétbogozhatatlan szövedék
a világ: egész.
Mikor minden sztereotípia megég.
A teológia szertefoszlik,
előlép a lét. A személy.
Isten országa nem beszéd.
Szellemi erő s Igék.
Az érintés nem vallás.
Életmentő ajándék: áldás.
A szemöldökfára fölfestett vér.
Örömben való alámerítés.

A Menny égisze alatt

Sára a kegyelem szimbóluma

Elválasztani annyit tesz,
Mint megfelezni egy világot –
Kettévágni, ami egykor teljességként létezett.
Mint áldozati korpusz az életet
Hordozza a vér az éveket
Ugyanazon a helyen többé nem tartózkodhat
Világosság és sötét.
Átmegy a két fél között, aki szövetségbe lép.
A sajátot idegenként ismeri fel a nép.
A világos meg hátralép egyet.
A nappal nem fér bele a reggelbe.
Az este nem ugyanaz, mint a sötét.
A sötétség reggel is érdes és szemcsés
Kavicsos és nyirkos. Hideg és szótlan.
A mennyezet puha. Nincs alja.
A beszéd tartja meg.
Beenged minden világos bábut a ládába.
A kecskék a Messiás bal keze felől állnak.
A jobb keze felől a tiszták. Hála és alázat.
Bárány a Szót a kontextusból kiássa.
A törvény nem bántja.
Ha a hit a leplet lerántja.
Az igazság a kegyelem bátyja.
Ábrahám a hit. Sára a szája.

(Illusztráció: Karen Balon: The Space Between)

Szemem tornyot ütött
tekerem a sorsom
míg a város kong
abroncs alatt üvegszilánk serceg

Kelt versenyre velem
egér futott polcon
kint a munka pang
oda lett a mindennapi ketrec

Álmokból űzött emlék
kacsasült ballada
üres tojást tojt
fejem felett egy denevér repked

Virsli olcsó műbele
silány töltést rejt
szűkös lett a gang
otthon nőtt a düh tere

Bezárt léten kódorog
lépten ment, mi jódolog
konyhaszekrény reng
becsapott megannyi ígéretes recept

Nekem zsömlét nem sütött
hegyezem az orrom
elhagyott Burger King
üresen tátongó, lehetetlen percek

Marad vagy apad, s mi a polc alatt
szem-szájnak nem lehet
nem látom, hogy angyal itt
mind, ki munkát keres

Fákon virág milliárdja virul
folyó húrja peng
ezt nem te tetted, király

Megbocsátok, nincs bennem harag
temérdek méh dong
a porban egy korona gurul

(Illusztráció: StephanusEmbricanus (Stefan Kindermann): The Egg)

angolul szoktam álmodni és
újlatin meg ismeretlen nyelveken
dream on – egy elfelejtett sláger tért
vissza hogy ismeretlen világokhoz
vigyen vissza
dallama valamelyik anya-
nyelveméhez hasonlított
íze valamelyik
újgörög tengerparti szélhez
az irish-om abból az álomból belefolyt a
sweet dreams feliratú bögrémből a
sós tengerbe a hullámok hozták s vitték
ahogy egy visszatérő álomban
angolosan távozok

Itt olvasható: Száva Csanád, Pixelekre hull, Cédrus Művészeti Alapítvány, 2020.

(Illusztráció: Colette Raker: The Dream, 2014)