irodalmi félreolvasások 44.

a kamera rákölkezett egy antik órára
(ráközelített)
*

a könnyező udvarokból zeng az ugatás
(környező)
*

én nem fogom be sörös számat
(pörös)
*

Nagyot haló angyal
(Nagyothalló – könyvcím)
*

Este a székhelyeknél
(székelyeknél)
*

megjelent a Tündér Ilona és Ágyékos meselemez
(Árgyélus)
*

Dimitrij Dimitrijevics Sosztakovics: Szonáta bácsira és zongorára op. 147
(brácsára)
*

Mihail Ivanovics Glinka: Három rossz dal
(orosz)
*

a kuplung elefántja
(Kipling)
*

Szerelem az ársapka idején
(kolera)
*

Szerelem a kolera tetején
(idején)
*

a magyar sznobizmus mestere
(szimbolizmus)

 

irodalmi félreolvasások 45.

életműkötelet mutattak be Budapesten
(életműkötetet)
*

Apu a Tabánban
(Kapu)
*

Arany János nagyszalontai könyvtárának és szellentéseinek katalógusa
(széljegyzeteinek)
*

egyre népszerűbbek a zöld költemények
(kötvények)
*

A szép konvojnő
(fogolynő)
*

szellentő műhely
(szellemi)
*

cenzúrabab
(ceruza)
*

Társadalmi zsiványok
(zárványok)
*

egy most átadott autópályaszakasz még közelebb hozta az esszéket Budapesthez
(Eszéket)
*

Magyarország legnagyobb irodalmi komplexuma jön létre hetvenezer négyzetméteren
(irodakomplexuma)
*

Hajnali részegység
(részegség)
*

a fejfájás munkájának elmélyítése
(feltárás)

 

(Illusztráció: Rinku Jhala: Rajasthani elephant)

 

♈︎
EXORCIZMUS
fekszem
……az elmúlt pillanat kimegy belőlem

 

♈︎
tavak őrzik az Ég képeit
arcunk egymást őrzi
a következő pillanatig

 

♈︎
repül egy szó
szétrobban a fal

 

 

♈︎
izzadt ing
hűsítő

 

♈︎
borda vitorlák
táguljatok hadd vigyen
messzire a szél

 

♈︎

ITT JÁRTAM

aláírás
egy hajszál

 

♈︎
ó ha lenne ember akinek dőlhetnék
ezért vagytok ti fák

 

♈︎
hangraj röpül át felettem az égen.
nézek utána. nem száll hozzám egy se.

 

♈︎
tavaszi szél
madarat fúj

 

 

(Illusztráció: Varga Borbála: bújócska; lábamat fölpolcolom)

 

 

Intenzíven

Az intenzíven nincsen angyal,
csak Isten, egymaga,
ott ül fejednél tiszta aggyal,
éjjel megy haza.

Nem kérdez semmit, tudja régen,
mennyit ér a szó,
de eljön reggel újra étlen,
legjobb véradó.

Lesz majd egy nap, hogy nem találod,
furcsa ébredés…;
egy kőbe, mint az elmúlt álmot,
téged épp bevés.

*

 

Ha megtalálsz

A port, a napfényt lassan elnyelem,
ruhád alá, a csontodig befúrva,
akár a szél, majd visszatérek újra,
s veled bolyongok parton, tengeren.

Leszek puhán cirógató selyem,
ki álmodat döbbent szemedre fújja,
a lélegzet, ha fáj, a semmi súlya,
kiáltsd ki hangosan halott nevem.

Ne üljön ajkadon gonosz, se pánik,
tudod te jól, a lélek nem hibázik,
de kell, hogy Isten mindig ott legyen.

Törődött szíveden parányi balzsam,
ha megtalálsz, leszek remény a dalban,
kagylómagányba halkuló jelen.

*

 

(Illusztráció: Olha Darchuk: The world in the sunlight, 2022)

 

Megmosom az arcom.

Csönd van, sötét.
Ez nem a halál;
ez a lét önmagáért való áradása:
kipukkadt vízhólyag, vadpatina,
munkásszállók szemlélődő magánya.

Az életem maga a líra –
és most már tényleg értem, miért
nem szabad megbocsátani.

Mindig idegen helyen voltam,
vagy csak félreismerem magam.
Szabad alig-alig: hamar megtanultam félni.

Nem hangoskodom.
Nektek van igazatok –
ahogy sohasem volt,
ahogy mindig is lesz.

Megmosom az arcom.

 

(Illusztráció: A szerző alkotása)

 

Furcsa város

Papírcsónakot ereszt
utcára a Nyugati előtt
a szél. Lefújja a kocsik közé,
nyomtatópapírrá válik.
A Blaha aluljáróban
aprót oszt vissza egy
zsebtolvaj. A járókelők
elismerően bólintanak.
„Ez aztán az emberség!”
Közben a Rákóczi téren
kiömlött szavaikat hajtogatják
vissza nyelvük alá a
pletykálkodók. Túl magas
a nyugdíj – mondják és
ünneplik az öregkort.
Aki közben villamosra
száll, láthatja, ahogy letűnt
korok adják át helyüket az
irodistáknak és a mai fiataloknak.
A Városligetben az eltört
szerelmeket kikukázzák
a köztéri szemetesekből.
Paplanlelkűek porolják le őket.
Mindegyikhez lapul otthon
egy pont megfelelő, fél dobogás.
Rendben lesznek.
A józsefvárosi bérházak
gangjain egymás társas
magányát locsolják a
szomszédok, fogadják a
belakoltatott újakat. Újpesti
panelkonyhában együtt
bontják le a generációs
hidakat. Mellé elfogy a sajtos
pogácsa is, és éljen a Fradi!

 

Leköszönő

Tompa vonalak,
egy háztető
karambolozik
a napfénnyel a
szemsarokban.
A kondenzvíz
ritmust dobol
a betonra.
Nem sokáig kell
már. Nagy csókok,
éjtelen nappalok,
zenétől részegségek
bolyonganak a
körúton.
Átlépnek rajtuk,
mindenki a
Margit-szigetre
rohan.
A szobakonyhás
csend ilyenkkora
kiszorította
az egyedüllétet.
Kiért a tömeg.
Még egy
lemenetre slukkot
ķérnek a nyárból.
Meg lehet fulladni
közöttük.

 

(Illusztráció: Archpriest Andria Natsvlishvili: Sun on Roof)

 

[visszalapozok]

visszalapozok
keresve a megörökített
pillanatok között azt
amiért érdemes félévszázados
fekete-fehér múltat
dobozba zárva megőrizni
nem tudom kinek tartozom vele
miért gyűjtöm ezeket
a foszlány-relikviákat
néhol már az arcot sem ismerem
ködös homályos derengés
olykor egy-egy hátoldalra írt
üzenet segít
felvillan a gyermeki egyszeregy
az ezüstfehérbe csomagolt
karácsony a vonatos szédület
s az elnehezült kéz
mely gyanakodva morzsolgatja
a visszaszivárgó könnyeket

 

jégverés

lakatolt vaskapu
tévelygő harangszó
terhes múltról kántál
egy részeg csavargó

mulasztás az élet
fordul a szélkerék
gyásztáviratba gyűr
érvet és tévedést

hazug szív vajúdik
koporsónk kelengye
kelepcébe csalt árny
feszül a keresztre

vihar támad újra
– iszonyú jégverés –
kihalt a Golgota
s hitünk is túl kevés

 

manőverek

a gép amely Malmöbe visz
kajánul himbálózik a tenger felett
szűk cellák a távolban
ismerős jelek – a szárazföld
hirtelen szaladni kezd –
a nyilallás nem múlik
csontig hatol a fájdalom
az instrukciókra sem figyelsz
már minden túl közel
tehetetlenül nyúlsz el
az utaskísérő próbálja lágyítani
az örvény-szabdalta perceket
hallod a hajtóműveket
süvít a szél zúg az aszfalt
még néhány apró manőver
s már csak téged mozgatnak
a csomag is megkerül
a sofőr is aki Osbyba fuvaroz
kerülőutakon – keresztül-kasul
az erdő borította részeg
Skandinávián… folyton eső
esik… a válasz nélkül hagyott
kérdésekbe temetkezel
hiába közelít egy-egy magyar szó
győz a vakondtermészet
hazátlanok közt bolyongsz
széthajtogatott álmok és összezárt
emlékek gombolyagját cipelve

 

(Illusztráció: Osnat Tzadok: Silver Forest)