Arnaut barátom, félúton van éppen

száz rangos úri hölgy, ki vízre szállott,

de nem juthatnak célba semmiképpen,

mert a hajó nyílt tengeren megállott;

hanem ha ön segítségükre kél,

olyat fingván, hogy feltámad a szél,

a száz hölgy biztos kikötőbe tér.

Nos, megcselekszi? Válaszára várok.

Őrgróf úr, én a szerelem s a szépnem

szolgálatára mindig készen állok,

s az említette dámák érdekében

erőmet megfeszítve is találok

módot, hogy megtegyem, amire kér,

hisz elmulasztanom bűnnel felér;

s szavamra, hogyha más már nem segél,

a fing után egy jókorát kakálok.

Arnaut barátom, csúfságot beszél,

s pimaszságáért megvetés a bér,

ha a Szentföldig seggével remél

elfújni ily finom hölgytársaságot.

Őrgróf úr, fingom százszor többet ér

holmi illem hiú eszméinél,

midőn veszélyben száz fehérszemély.

Mosom seggem, mihelyt végére járok.

                                                                    Fordította Havasi Attila

Bóklászunk, ujjak összefonva,

elköszönni még korai.
Hallgatag vagy, én szólni lomha.
Sötétül. Szinte hallani.
 
Templomba nyitunk csöndesen be:
nász-dal fogad s keresztelő.
Szemünk nem kapcsolódik össze … 
Velünk nem ez fordult elő?
 
Bóklászva temető haván, csak
mert a tüdőnknek tágasabb,
a hóba karcolsz kicsi házat,
hol ketten élnünk már szabad.

 Botár Attila fordítása

(Vedut’ho la lucente stella diana)

Láttam a fénylő hajnalcsillagot, 
Amely feltűnik, mielőtt a nap kél, 
S mely ölt magára emberalakot, 
Jó Úrnőm fénye szebb más hölgyekénél. 

Fehér hóarcán gránátpír ragyog, 
Szerelmes szeme fényesebb az égnél, 
Hozzá senkit sem hasonlíthatok, 
Hisz nincs, ki többet bírna ily erénynél. 

Szép tisztasága, bája megrohant, 
Ádáz csatába hív a sóhajokkal, 
Hogy én a félszbe rejtem hangomat. 

Látná, mint küzdök néma vágyaimmal, 
Bár elfogadná szolgálatomat, 
S gyógyítaná fájdalmam szánalommal.

M. József Karcsa fordítása