Elveszett a fekete bárány

feketedik a szivárvány

szemeinkben fekete rózsa

nyílik a varióla

 

Eltorzulnak lassan a tárgyak

képzetekké köddé válnak

a tengerek felől fekete

halálodat látod-e?

 

Körül ez átkozott határban

kés nyílik minden madárban

kidőlt árnyak ébenfa szobra

révül az ablakokra

 

Dögeivel átüt a vasban

nehéz ólomsugarakban

mint Krisztus a faragott képet

visel koronás éket

 

Virágaink már térdig gyászban

lobognak eleven lángban

égnek eleven forró mészben

belül észrevétlen