Korunkért hull a könnyem
(Lasse, je pleure et lermie…)
Korunkért hull a könnyem,
S csak intek: köszönöm, nem.
Most mindenki mohó, cseles,
S botor tervek közt tévedez
A bomlott elme könnyen.
Szerénység? Hűl a földben.
Megmar sok kósza jöttment,
Az erős a gyengére les,
A jog helyett az öntelt
Zsarnokság trónol fönnen.
Az árulás mily kotnyeles!
A jók közébe szökken,
Mint éjidőn dühödten
A bánat rám, amíg heves
Ostrommal rommá ront, bevesz,
És úr marad fölöttem.
Korunkért hull a könnyem…
E bajra nincsen csöppem.
Kérlek, Igazság, jöjj, zengj
Egy dalt nekünk, tisztát, nemest!
Dalolj! fakaszd, vágd fel reves
Szivünkben ezt az ömlenyt,
Mert rothadunk a gőgben.
Amerre hangod fölcseng,
Mindenegy lélek örvend.
Vigaszra lészen érdemes,
Csalást, bírvágyat félretesz,
S egymásra lel örömben!
Korunkért hull a könnyem…
Győrei Zsolt fordítása
Jaj, kerge kín…
(Las, douloureux, desconfortez, dolens…)
Jaj, kerge kín támadt meg és gyötör,
Tör szenvedő lelkembe fájdalom,
Dalom dadog – mi eszembe ötölt,
Tölt búval el: hölgyem hiányolom.
Ólomnehéz e bánat, nyom nagyon!
Gyón most a szív: nem bírja már a távolt.
Volt már, aki így járt, ily cudaron?
Rongy sorsomért az ördög vigye Ámort!
Mord, rút halál jő – s én vagyok, kit öl!
Kitől ered? Nos, elárulhatom:
A tomboló pletyka kész vetni tőrt.
Őrt áll az ész, ám nyüzsg a rágalom-
Alom: tetű él benne, nagy halom,
Hallom! Hívom igazságom, a bátort –
Tort ül talán ez ártány ótvaron!
Rongy sorsomért az ördög vigye Ámort!
Ám orrt mutat a locsfecsnek, ki bölcs!
Ölts nyelvet, és a kételyt csapd agyon!
Adjon hölgyed kezet, s te üdvözöld! –
Zöld, friss rügyem viszont ha gaz, ha gyom,
Hagyom mezőm kiégve, parlagon.
A gond emészt; reményem él, de már holt…
Hol tölt vigasz, hol elhagy fukaron –
Rongy sorsomért az ördög vigye Ámort!
Győrei Zsolt fordítása
Jaj, énnekem a kínok kínja jut
(Las, douloureux, desconfortez, dolens)
Jaj, énnekem a kínok kínja jut,
Jutalmam is remény helyett a vég,
Végváramon gondok törnek kaput,
Úttalanul, úrnőm, jövök feléd.
Létezem! Ó, jó sors, bár sejtenéd!
Édeni rév, úgy úsznék hűs vizedhez!
Ez éltetőm, erőm ez adja még.
Ég verje meg Ámort, ha nem kegyelmez.
Mezítelen a szív, ha sok hazug
Zugpusmogó rontja becsét s nevét.
Vétlen vagyok, de szavuk ölni tud.
Tudós fülön nem jut be szóbeszéd.
Szédül a szív, s megáll. Te locska nép,
Ép főknek a fecsegés rusnya jelmez,
Ezért az ész bíránknak épp elég.
Ég verje meg Ámort, ha nem kegyelmez.
Meszet evett, ki hű szolgába rúg.
Ugass bolond! A bölcs un rád elébb.
Ébren van-e a Hűség? Háborút
Rút ellenen az nyer, ki hűen élt.
Méltatlanul csal meg, ki meg nem ért.
Eszményi hölgy. Ha nem, lelkem elég.
Mértéktelen erényed védelem lesz,
Ég verje meg Ámort, ha nem kegyelmez.
Jeney Zoltán fordítása
