A múltunk lombja
Szénné préselődik
Eldőlt erdők
Súlya a hátamon
A karbonkor
A bordába ékelődik
A megtömörült
Fosszilis fájdalom
Itt kárpátkemény
Kőzetek
Közé szorult
A vízalatti szerkezet
Mert ránknehezült a
Nehézkedés
Hideg időrétegek
Alatt lettünk
Gyúlékony préselet
Nem mi kértük
Aki van senki se
De ránkesett a
dolgok neheze
A mindig milyen
Világot tartani
Mert ott van anyag
És anyagtan
És az anyag súlya
Az anyagban
És a lélek is tömeg
Sűrűsödés
Ki érti meg