– Gerineldo, Gerineldo,
jó apród, király cselédje,
bárcsak eljönnél ma este
rózsakertem rejtekébe!
Istenemre, Gerineldo,
szerfölött tetszel te nékem!
– Szolga vagyok: úrnőm szavát
tréfának illik, hogy értsem.
– Nem tréfálok, Gerineldo,
igazat szólok tenéked.
– S mikor lészen foganatja
szép úrnőm ígéretének?
– Éjfél és egy óra között:
a király már föl nem ébred.
Már az éjfélt elütötte,
Gerineldo nem jön mégsem.
– Ó te álnok Gerineldo,
nem érdemled szenvedélyem!
– Édes úrnőm, nyisson ajtót,
engedjen be, drága szépem!
– Ajtómon ugyan ki zörget?
Szólongatni ki merészel?
– Nyugodjék meg, édes úrnőm,
hű barátja az, ne féljen.
Kézen fogta, bevezette,
ágyába fektette szépen:
kettejüknek csupa játék
s gyönyörűség volt az éjjel,
s virradatkor ím alusznak,
győzve és legyőzve, mélyen.
Nyugtalan a király álma,
s ijedelmes ébredése:
„A királylányt elrabolják,
váram ellenség kezében!”
Apródját szólítja tüstént,
hogy ruháit tőle kérje:
– Gerineldo, Gerineldo!
Jó apródom, hű cselédem!
Három ízben szólította –
nem jött válasz a sötétben.
Kardját kötve oldalára
lánya szobájába lépett,
apródját látta s leányát
mint férjet meg feleséget.
„Nevelt fiam, Gerineldo,
téged koncoljalak én fel?
Ha meg lányomat levágnám,
országomat veszteném el. –
Kardomat teszem közébük
itt-jártom tanújelének.”
S kiszökött a kerti ajtón:
egy lélek se vette észre.
Fordul a leány (a nap már
magasan jár fönn az égen),
s ébredőben összeborzong
a kardpenge hűvösére.
– Kelj föl, kelj föl, Gerineldo,
édes uram, hamar, ébredj!
Kardja jó királyapámnak
itt aludt köztünk az éjjel.
– Mit tegyek hát, édes úrnőm,
hogy a király itt ne érjen?
– Szökj ki itt a kerti ajtón,
rózsa, liliom közébe;
ott leszek s veled megosztom,
hogyha bármi bánat érne.
– Hová-merre, Gerineldo,
s honnan ily sápadt-fehéren?
– Jó királyom, eme kertnek
virágait nézdegéltem,
s egy bimbózó rózsaszálnak
illata sápasztja képem.
– Kardom lészen a bizonyság:
azt a rózsát te letépted.
– Ölj meg, uram, ölj meg engem,
rászolgáltam, hogy kivégezz.
Így beszélt; de a királylány
állt akkor apja elébe:
– Meg ne öld, uram királyom,
de add hozzám hites férjnek,
vagy pedig ha őt kivégzed,
tovább akkor én sem élek.
