ANYÁMNAK

 

Képzeld, ma eszembe jutott

az a réges-régi tél,

mikor világkörüli versenyt engedtél

játszani a lakásban:

a relből kiáradó meleg gázban

Szahara volt a konyha,

a fehér fajáncok iglujában

Alaszkát fáztuk a fürdőszobában,

s a kicsapódó pára a falon

Velencévé folyt a szobámban –

gondola volt az ágyam és.

 

Akkor még játszottunk.

Most tényleg ott vagy Németországban,

egy szálloda annyi sok szobájában

takarítasz; s féltelek, hogy ma és azok

már mind csak szobák.

 

 

VALAHOGY CSAK OLDALT HULL A HÓ

 

Hull a hó.

Fehéren és szépen

száll oldalt.

Vízszintben fekszem

a finom levegőben,

így nehéz

eldöntenem,

honnan hull és merre,

pillanatra el is hiszem:

lentről havaz

felfelé.

Aztán megértem,

én vagyok

elfordulva,

s valahogy csak oldalt

hull a hó.

 

 

A FOGALMAKBA ÍRT NYELVNEK

 

Beszélhetnék a fájdalomról,

de nem beszélhetnék a fájdalomról.

Mint törött álomkor, mikor

minden megesik, de semmi nem ér le.

Arról, hogy ez már kórkép,

de mégse mér le e pár morzé jele