Hosszú évek múltán újra találkoztam gyermekkori barátnőmmel, aki aztán ugyanazon az estén, a hetedik hónapban olyan gyorsan hazatért, mintha versenyre akart volna kelni a holddal, ezért ezt írtam neki:

                                                 

 

                                                  Találkoztunk hát.

                                                  Téged láttalak vajon?

                                                  Nem is tudhatom,

                                                  árnyad eltűnt hirtelen:

                                                  felhőkbe mint éji hold.

 

 

 

         Már nem tudom, mikor, kedvesemnek küldtem:

 

                                                    Útja, mint tiéd,

                                                    ragyogó! Fényben úszik,

                                                    csakhogy a holdat

                                                    nyugtalan szívvel vártam

                                                    egész este, mint téged.

 

 

 

 

         A kedves válasza:

 

                                                 Célja, mint nekem:

                                                 messzi hegyek, otthonod

                                                 felhőkbe vesztek.

                                                 Az égbolton lelkem is

                                                 eltűnt mint a holdvilág.

 

Fittler Áron fordításai