várni a halált,

mint a macskát,

ami fel fog ugrani

az ágyra

 

őszintén sajnálom

a feleségem

 

látja majd ezt a

merev,

fehér

testet,

megrázza egyszer, aztán

talán

még egyszer

 

”Hank!”

Hank nem

válaszol.

 

nem a halálom az, ami

aggaszt, hanem a feleségem, ő

marad itt ezzel

a halom

semmivel.

 

Szeretném,

ha tudná,

hogy

az összes éjszaka,

amikor mellette

aludtam

 

még a felesleges

veszekedések is,

mind

csudásak voltak

 

és az a nehéz

szó,

amit mindig féltem

kimondani,

most már

kimondhatom:

 

Szeretlek. 

 

 

            (Farkas Kristóf Liliom fordítása)