Lőrincz P. Gabriella összes bejegyzése

Álom havában

Gábriel egy hosszú ima után

szárnyait elégette és elköltözött.

Felmondását ímélben küldte el.

A betlehemi csillag

még az újkenyér havában

lehullott.

Meteoreső, így mondták a hírekben.

János a Jordán vizében

Magányosan mézet majszolt.

Heródes nem őrjöngött,

nem mészárolt.

Saulból nem lett Paul.

A leprások leprások maradtak,

a vakok pedig vakok.

A templomokat ellepték a kufárok,

a kereszten nem feszült

a Bűntelen.

Mária elvetélt.

Azt mondják, sokat stresszelt,

pedig szedte a terhesvitamint

és az ultrahang sem utalt semmi gondra.

Nem született meg Immánuel.

Nincs Karácsony,

a fenyőállítást meg betiltották.

Hogy gyógyító nélkül mivé lesz

a beteg világ,

csak az Öregisten tudja…

 

És nem történt még

annyi-annyi minden,

elmaradt a szeretet ünnepe.

Bár a szupermarketek

polcai roskadoznak,

évről-évre több a műanyag.

De boldog karácsony helyett

maradt a „kellemes ünnepek”

A történet elejére már nem

emlékszik senki.

Bejgli és fahéj illat,

csodás…

új légfrissítő.

Rezgés

Apró házak

Az apró hazán,

Fölötte apró

Madarak.

És távolodva,

Ahogy a vonat a

Síneken, az idő,

A gondolat szalad.

És gyors az áprilisi

Eső,

És sietős a

Rügyfakadás,

Hangosan nőnek a lombok,

Hangos a százszínű

Tulipán…

A lét is csak vonat,

Néha utas vagyok,

Néha vasút.

És pilóta vagyok,

Meg óriásrepülő,

Üvegen csorgó esőcsepp,

Határtalan mező

És tó is, feneketlen,

Fodros…

De még sosem álltam meg.

Mozgok, mint

Játszótéri csúszda,

Mozgok, mint

Minden tárgy mozog,

 S a hangos siető világban

Magam is mozdulat vagyok.

 


Útravaló

vonattal jöttél

vagy Isten hozott

most nem érdekel

itt vagy

már van honnan

menned

indulsz

pedig sosem mondtam

hogy vigyen el az ördög

nem használok

közhelyeket

Róluk csak ritkán beszélek

túl közel állnak hozzám

Mindketten

jól tudom

Lucifernek

egyszer fehér szárnya

volt

azt hiszem

minden a

Terv része

te is az vagy

az indulásod is

az út is

a cél is

ha mégy

hát nem bánom

lesz hová visszajönnöd

mondhatnám

de nem teszem

Isten veled

Áramszünethiány

Jeszenyin,

Nemes Nagy,

Szabó Lőrinc között

Bolyongok órákon át.

Nincs szükség a

Könyvekre,

Valaki ezt mondta.

Az onlájn képeslapon szép

A virág, még az

Idézet sem utolsó…

Hirtelen mindenki profi

Fotós lett.

A digitális fénykép nem

Sárgul az idővel,

Hogy nyomtalan elmúlik,

Senkit nem zavar…

A pillantás, az érintés

Szükségtelen.

Szmájliszívektől

Lázas a homlok.

A telefonálás

Elcsépelt szokás,

A hangokból bármi kiderülhet…

Lassan tompulnak

Az érzékszervek.

 

Egy dolog hiányzik:

Egy világraszóló,

Évekig tartó,

Teljes

Áramszünet.

Mozdulatlan

Fát nézni olyan,

Mint eggyel szorozni,

Az ember magával szembesül.

Semmi akarat nincs

A gyümölcstermésben,

Ahogy az árnyékban és

Az avarban sincs.

Nem tehet róla a fa,

Hogy az ablakom előtt élve

Hozzámnőtt.         

 

Nem feszegetném,
Hogy az Úristen

Oszt-e, vagy szoroz,

De használja a nullát…

 

Egy szekrényben ülünk,

Meztelenül.

Kényelmetlen és kemény,

Moccanni sincs hely.

De nem ellenkezünk,

Ahogyan a fa sem teszi,

Ha fűrészelni kezdik…

 

Nem a fa szándéka

A lomb.

Egyedül az Istené.