Hetedik nap

 

Ha szorosan az

asztallába mögé bújok,

majd Hozzád simulok,

Istenem.

Vagy a lábtörlő alá,

még nem tudom.

Csak azt, hogy

átlátsz minden

apró kulcslyukon.

Látod az epében,

vesében a követ,

a meszet az érfalon,

látod, ahogyan nő

a rák az agyban,

vagy asszonyméhben

a gyermek.

Hát nincs miért

Előled bújni,

csak Veled.

De, ha elfáradnál a

nagy munkában,

majd karomban ringatlak,

pihenj meg Istenem.

 

 

 

Patmoszi jelenés

 

Varjúkárogás az élet.

Fekete zeneszó.

Jézus herceg kegyelme

halvány.

Elmúlt minden.

 

Tengerpart.

Olajfolton sellőtetem.

A vak jövőbelátók

megírtak mindent.

Nostradamus Jánossal

sétál,

A beteljesedett jelenésekről

beszélnek.

A Teremtő a teremtés

koronáját vigasztalja,

vegyszeres bort isznak.

 

Felgyúl a maradék

megírott szó.

Nem lapozzák az

Élet könyvét.

 

Száznegyvennégyezer

temetés.

 

 

A Kredon patakon túl

A Gecsemáné kertben

Súlyos a pohár.

Péter, Jakab és János

Is alszik.

Nem imádkoznak.

Abbá!

Jaj, vedd el, Atyám!

 

Júdás csókol,

Papok elé gurul a

Csók ára.

Kötélért nyúl

Az áruló…

A fazekas mezeje

Lett Vérmező,

Harminc ezüst

Az Úr.

 

Péter háromszor

Tagad.

És hosszú az út.

Annástól Kajafáshoz,

Ki annak ipa.

A mirhás bor sem kell.

És ül Pilátus

Gabbatába,

Bűnt nem talál.

A Bárány hallgatag.

Záporoz a kérdés,

Válasz mégis egy:

„Te mondád”.

 

És szabad lett Barabbás…

Csúfondáros bíbor,

Töviskorona.

Egyre kiáltják:

Imé, az Isten

Fia!

 

És göröngyös az út,

Szenvedések útja,

Küréneából jön Simon,

Viszi a keresztfát,

Via Dolorosa.

Koponya-hely,

Golgota,

Ott a három kereszten

Feszül,

Latrok közé számláztatva

Kiállt: „Elói!”

Reng a föld,

Reped a szikla,

Kettéhasad

A kárpit is.

Szentek lelkei

Indulnak útra

Őt megvallani.

Illésre vár a nép,

De a sötétség mindent

Ellepett.

 

Érintetlen gyolcs,

Érintetlen a sír.

Arimátheai József

Elkéri a testet.

Nikodémus hoz kenetet,

Mirha és aloé nedveit.

És ott fekszik Jézus teste,

És bezárul a sziklasír.

 

Úgy összement a házad,

Bele férsz még,

Istenem?

Vagy Téged is

Kiszorít a sok

Ruha?

Hogy bírod a parfümök

Illatát, Uram?

Nem tudom, hogy laksz-e

Még házadban,

De én, nem ott kereslek.

Nem zörgetek az ajtódon,

Hogy megnyittassék.

Felhívlak,

Küldök ímélt Neked,

Mindenható,

 mindig-onlájn

Isten.