Hova rejti az erdő a halottakat?

Hiszen minden lény pompás, friss, ügyes, fiatal – kibukkan

árad, feltűnik, kirobban, átszalad. De hol van az alatt és a mögött,

ahol a szarvasok és madarak haldokolnak? Hol vannak a rések,

az éjhomályos zugok, ahol megadják magukat? Hol ez a rés,

melyik domb mögött, melyik lapály alatt? Mi csak ezt az erdőt látjuk,

a fiatalt, a lármásat. De van egy másik is, egy titkosabb, hatalmasabb.

(Egy nép élt itt, aztán egy második, aztán egy harmadik,

végül a negyedik. Mint a szerelmek, jönnek-mennek

a bálványok, a nemzedékeink, hogy pár összeszáradt

mondatot, egy szívmaréknyi port hagyjanak itt. 

Próbálnak reménykedni rajtad keresztül)

                                               Orseolo Judit fordítása

dítása)