Kilökődés
Kilökődtünk a zérusból,
az egy pontba szögezett mindenből,
az édes nem-cselekvés
Isteni színjátékából,
– szerintem ez az ember tragédiája –,
ki tudja, mely hatalom
által reánk akasztott
tehetetlenségünktől sodortatva.
Onnan, ahol a tehervonatok
párhuzamos vonatsíneken
robognak a végtelenségből
az örökkévalóságba
és nem bántják a félreismert
trubadúrokat,
onnan, ahol az Egynek
még a gondolata sem fogant meg
Égi mechanikák
A mennyek jószágai mind:
frigyládafája-szárnyas gőzgépek,
villámtekintetű ametisztmobilok,
izzóérclábú szárdiuszlovagok,
ekkor megszűntek munkálkodni
és letérdelt a Zafírtrónus előtt
minden lelkes állat
az egekben,
a föld színén,
a vizekben,
és lőn csendesség a mennyben
mintegy harmadfertályóráig.
Ekkor szólott valaki amazok közül
szelíd hangon: “Ki méltó rá, hogy
köntösére sorsot vessenek?”
Majd látám, hogy az egek jószágai mind:
az ark-pterixek, kerekes kérubok,
szeráfszekerek, nefilimek,
az apokalipszis mérnökeinek gondolatjába
robbanó- és egyéb motorok ideáit lehelik,
és ekkor nagyobbá
lőn a
kék.
