Kötelékektől szabad még kezem.

Szem nem látta az elérkezőt.

A rím elhallgat végérvényesen.

A koszorúillat megszökött.

A csillagpályák oda tartanak,

hol a Világ-Arktikum zordul.

Az ablaktábla – mélykék téglalap –

üvegén a líra bezúdul.

De lent – sétány és épületek

kristályhegedű-dalban úszva,

mint a jövő, mint a történet, egy

anyaméhben védve, mint Buddha.

Botár Attila fordítása

A macskanév-probléma fölöttébb kényes,
mit egykönnyen aligha intézel el;
és ki kell, hogy mondjam (bár bolondnak nézhetsz):
egy macskának pontosan három név kell.

Az elsőnek meghittebb névnek kell lenni
egy intim kör számára, például mint:
a Piroska, Géza, a Sheila vagy Wendy –
ez praktikus köznapi választás mind.

Ha tetszik, van extrább és ékesebb név is,
uraknak-hölgyeknek igény szerint,
mint: Plátón vagy Prókrusztész, Daphné vagy Thétisz –
de praktikus köznapi választás mind.

De mondom, egy macskát még más név is illet,
mely egyéni, méltó és neki való,
hisz hogy lenne képes, ha délcegen billeg,
hogy nagybüszkén biggyesszen bajsza alól?

Az efféle nevekből íme pár példa,
mint: Katzinger, Braxol vagy Kornyikopán,
mint: Zsolimelórisz vagy Fancsillaména –
mind egyetlen macskára illik csupán.

Ám mindezek mellett – és fölött – van még egy,
egy Név, melyet misztikum homálya fed,
mit emberi elméddel föl sosem érhetsz,
mit csakis a macska tud, s nem mondja meg.

Ha macskát látsz olykor, ki meditál mélyen,
nos, annak csak egyetlen oka lehet:
hogy fontolva forgatja macskafejében
a Nevét, a Harmadik Macskanevet,
e belterjes, rejtelmes,
rejtelemmelteljes,
titkos és sejtelmes Macskanevet.

Havasi Attila fordítása

meztelenül a ház oldala mentén,

reggel 8, szezámmagolajat kenek

szét a testemen, Jézusom, idáig

jutottam?

valaha sötét sikátorokban harcoltam, hogy

nevessek.

most nem nevetek.

fröcskölöm magam olajjal és tűnődöm,

hogy hány évet akarsz még?

hány napot?

a vérem mocskos és egy sötét

angyal trónol az agyamon.

a dolgok valamiből vannak és

a semmibe tartanak.

én megértem a városok bukását, a

nemzetekét.

egy kis repülő elhúz felettem.

felnézek, mintha lenne értelme, hogy

felnézzek.

és igaz, az ég elrothadt:

senkinek sem tart már

soká.

                   Farkas Kristóf Liliom fordítása

Ó cseresznyefák, túl fehérek vagytok szívemnek,

pusztulásotokkal minden föld kifehéredik,

gallyaitok egészen a folyóig nyújtózkodik el,

minden cseppje szívemből hullik alá.

Az igazság a csillogószemű angyal képében jön el,

azt mondja majd „Állj, ne tovább!” és átnyújt egy gallyat.

Egy szakállas angyal, négy folttal, őszintén, akár egy

kecske, kérődzve bólogat, és lassan rágni kezd a havon.

Éppen itt kell állnod, kecske?

Még mindig itt állsz?

Vagy úgy, mindig itt fogsz állni,

ellenállva hitednek és ártatlanságodnak?

                                      Nagypál István fordítása