fellobban a hang
a hegy mögött
ahol a lombok sötétje lappang
reszket a szél
a híd alatt
a folyó fölé feszített acél
indái közt a sejtelem
nincs nyugvópont
nincs folyó nincs híd
nincs mindent átható értelem
valaki figyel
valamit valahol
a hídon a folyó felett
zaklatott füttyszó zakatol
elszürkül a hang
a csend sötétjében
a folyó felett a fény
és nehéz füst az égen
Akár a kimúlt mókus a házunk előtt,
felhizlalt zsákmányként
véreztem egész éjjel. Mint az állat.
Délután édesanyám még teljesen jól volt.
Szerdára az egész tornácon éreztem a szagát.
Nehezemre esett odanézni.
Először a barna szemeire szálló legyet,
aztán az apró bordái között mászó egeret láttam,
később ami megmaradt belőle,
a szőrös álkapcsát és a nyúzott prémjét.
A roló árnyékában ülve iszogattam a gines limonádét
és vártam, akár a szomszéd macskája, mikor csaphat le
a kék szajkókra – mint minden anya.
Órákig eltartott köztük a lárma.
Tegnap éjjelre a csontok maradtak,
a szél könnyedén felkaphatta őket.
Nagypál István fordítása
Jeszenyin,
Nemes Nagy,
Szabó Lőrinc között
Bolyongok órákon át.
Nincs szükség a
Könyvekre,
Valaki ezt mondta.
Az onlájn képeslapon szép
A virág, még az
Idézet sem utolsó…
Hirtelen mindenki profi
Fotós lett.
A digitális fénykép nem
Sárgul az idővel,
Hogy nyomtalan elmúlik,
Senkit nem zavar…
A pillantás, az érintés
Szükségtelen.
Szmájliszívektől
Lázas a homlok.
A telefonálás
Elcsépelt szokás,
A hangokból bármi kiderülhet…
Lassan tompulnak
Az érzékszervek.
Egy dolog hiányzik:
Egy világraszóló,
Évekig tartó,
Teljes
Áramszünet.
Arnaut barátom, félúton van éppen
száz rangos úri hölgy, ki vízre szállott,
de nem juthatnak célba semmiképpen,
mert a hajó nyílt tengeren megállott;
hanem ha ön segítségükre kél,
olyat fingván, hogy feltámad a szél,
a száz hölgy biztos kikötőbe tér.
Nos, megcselekszi? Válaszára várok.
Őrgróf úr, én a szerelem s a szépnem
szolgálatára mindig készen állok,
s az említette dámák érdekében
erőmet megfeszítve is találok
módot, hogy megtegyem, amire kér,
hisz elmulasztanom bűnnel felér;
s szavamra, hogyha más már nem segél,
a fing után egy jókorát kakálok.
Arnaut barátom, csúfságot beszél,
s pimaszságáért megvetés a bér,
ha a Szentföldig seggével remél
elfújni ily finom hölgytársaságot.
Őrgróf úr, fingom százszor többet ér
holmi illem hiú eszméinél,
midőn veszélyben száz fehérszemély.
Mosom seggem, mihelyt végére járok.
Vak szemében
az Időnek
görbe boton
varjak ülnek
cérnaszálon lóg
a mennybolt
benne ring
a volt s a nemvolt
a himbálódzó
csillag-tenger
egy szédelgő
részeg cettel
s gyomrában
meg sok kis Jónás
nagy szakálluk
savba ér
hitük fonnyadt
töklevél
vak szemében
az Időnek
füstölög
a lámpabél
Bóklászunk, ujjak összefonva,
elköszönni még korai.
Hallgatag vagy, én szólni lomha.
Sötétül. Szinte hallani.
Templomba nyitunk csöndesen be:
nász-dal fogad s keresztelő.
Szemünk nem kapcsolódik össze …
Velünk nem ez fordult elő?
Bóklászva temető haván, csak
mert a tüdőnknek tágasabb,
a hóba karcolsz kicsi házat,
hol ketten élnünk már szabad.
Botár Attila fordítása
