Akár a kimúlt mókus a házunk előtt,

felhizlalt zsákmányként

véreztem egész éjjel. Mint az állat.

Délután édesanyám még teljesen jól volt.

Szerdára az egész tornácon éreztem a szagát.

Nehezemre esett odanézni.

Először a barna szemeire szálló legyet,

aztán az apró bordái között mászó egeret láttam,

később ami megmaradt belőle,

a szőrös álkapcsát és a nyúzott prémjét.

A roló árnyékában ülve iszogattam a gines limonádét

és vártam, akár a szomszéd macskája, mikor csaphat le

a kék szajkókra – mint minden anya.

Órákig eltartott köztük a lárma.

Tegnap éjjelre a csontok maradtak,

a szél könnyedén felkaphatta őket.

 

Nagypál István fordítása