Tar Béla összes bejegyzése

Vak szemében

Vak szemében

 

 

az Időnek
görbe boton
varjak ülnek
cérnaszálon lóg
a mennybolt
benne ring
a volt s a nemvolt
a himbálódzó
csillag-tenger
egy szédelgő
részeg cettel
s gyomrában
meg sok kis Jónás
nagy szakálluk
savba ér
hitük fonnyadt
töklevél

 

 

 

vak szemében
az Időnek
füstölög
a lámpabél

Az időn innen; Ikarosz utolsó másodperce

Az időn innen

 

…és csúnya leszel

mint a síró férfiarc

kegyetlen

mint éji vad vihar

mely elsöpri az ég

vérrög-csillagait

felégett kertek

meddő tavaszok

napszámosa leszel

tele hóval a szád

s csak múltad ételmaradékaiban

turkál az emlékezés

messze a gyerekkori madárzsivaj

minden olyan más és képtelen

az időn INNEN

felhők rongyai alatt

ami megmaradt csak- hiány

kicentizett vágyakkal teli

szívedre szállva megpihen

furcsa madár- a csönd

míg elfolyik békétlen napod

a csak a vasravert esők

a hullámzó sivatag-éj

a vonatok alá dobott hajnalok

sikoltása

s a dagadó telihold

virraszt álmod tejüvege mögött

nem tudod

mikor vándorol el a vágy

a Kedves arca

szellemed letisztult igéje

nyelvedről varjak lopják a sót

s repülnek a reggel könnyű ízével

elhagyott fészkek

lenyilazott éveid…

megmagyarázhatatlanná

válik minden

mint egy lélegzetnyi szédülés

s már nem vádolhatod

a csontodban gyűlő meszet

kezedben maroknyi irgalommal

még elindulhatsz a télbe

a csönd tátongó sikátoraiba

hol nem látni az üszkösödő napot

hol lebegő lovasok hozzák

dárdáikon a fényt

véred elhagyják a madarak

s megmaradsz örökkön árván

lobogó inged fehér gyászával

csuprok tejszagú szélén

kapaszkodva másfél deci levegőd

libbenő szoknyája után.

 

 

 

 

Ikarosz utolsó másodperce

 

…s most gerinctelen

szelek

táncolnak körül,

s osztoznak sebzett

szárnyaimon.

Lent csak a mély,

a tenger hontalan hullámai.

 

Habok-

tépett fehér koszorúk

felettem.

Apám hitetlen

szavai véreznek fülemben,

szememben képpé gyűrődnek

a nap utolsó sugarai:

sirályok vére ég a

napkorongon.