Vak szemében
az Időnek
görbe boton
varjak ülnek
cérnaszálon lóg
a mennybolt
benne ring
a volt s a nemvolt
a himbálódzó
csillag-tenger
egy szédelgő
részeg cettel
s gyomrában
meg sok kis Jónás
nagy szakálluk
savba ér
hitük fonnyadt
töklevél
vak szemében
az Időnek
füstölög
a lámpabél
Az időn innen
…és csúnya leszel
mint a síró férfiarc
kegyetlen
mint éji vad vihar
mely elsöpri az ég
vérrög-csillagait
felégett kertek
meddő tavaszok
napszámosa leszel
tele hóval a szád
s csak múltad ételmaradékaiban
turkál az emlékezés
messze a gyerekkori madárzsivaj
minden olyan más és képtelen
az időn INNEN
felhők rongyai alatt
ami megmaradt csak- hiány
kicentizett vágyakkal teli
szívedre szállva megpihen
furcsa madár- a csönd
míg elfolyik békétlen napod
a csak a vasravert esők
a hullámzó sivatag-éj
a vonatok alá dobott hajnalok
sikoltása
s a dagadó telihold
virraszt álmod tejüvege mögött
nem tudod
mikor vándorol el a vágy
a Kedves arca
szellemed letisztult igéje
nyelvedről varjak lopják a sót
s repülnek a reggel könnyű ízével
elhagyott fészkek
lenyilazott éveid…
megmagyarázhatatlanná
válik minden
mint egy lélegzetnyi szédülés
s már nem vádolhatod
a csontodban gyűlő meszet
kezedben maroknyi irgalommal
még elindulhatsz a télbe
a csönd tátongó sikátoraiba
hol nem látni az üszkösödő napot
hol lebegő lovasok hozzák
dárdáikon a fényt
véred elhagyják a madarak
s megmaradsz örökkön árván
lobogó inged fehér gyászával
csuprok tejszagú szélén
kapaszkodva másfél deci levegőd
libbenő szoknyája után.
Ikarosz utolsó másodperce
…s most gerinctelen
szelek
táncolnak körül,
s osztoznak sebzett
szárnyaimon.
Lent csak a mély,
a tenger hontalan hullámai.
Habok-
tépett fehér koszorúk
felettem.
Apám hitetlen
szavai véreznek fülemben,
szememben képpé gyűrődnek
a nap utolsó sugarai:
sirályok vére ég a
napkorongon.
