Vérző vers

Páskabárány

Az elkóborolt juh. Jót tett.
Kiszökött a Mennyből a kenyér.
Tudta, hogy az erő a feltámadott Szó lesz.

A zálog a vér.

S az Írást megverik.
Szegeket vernek a testébe.
Megöli a vallási elit.
Ócsárlás, becsmérlés lesz a mérce.

A képmutatás útjában állt.
Elképedt erején a halál.
Nem tudta hálójába fogni a sötét.
Mivel Ő volt személyesen a Fény.

Róla írt a Tóra. Az Ézsaiás igék.
S lett szellemtől a fogantatás.
Hogy felnőjön egy valódi Messiás.
S föltámadt testben. Vivát!

Húsvéti text

Az áldozat értelme

Elhagyja a férfi az ő atyját és anyját
A felesége miatt
S lesznek egy testté.
Jézus is elhagyta az Atyát a felesége, az egyház miatt.
Hogy életét adja Érte.
A legnagyobb szenvedés árán megmentette.
Ádám is elhagyta az Atyát a felesége miatt.
Inkább választotta a feleségét, mint az Örökké Élőt.
De hűsége Krisztusban tulajdoníttatott igazságul.
Jézusnak saját bűne nem volt.
A mi vétkeink miatt halt meg a kereszten.
A testté lett Írás.
Még ma is eleven bennem.
Az Írás vére folyt ki.
Az Írást feszítették meg.
Az Írásból keletkezett az új élet.
S az Ige Isten:
az Atya szájából jött ki.
Nem csak kenyérrel él az ember.
Hanem azzal, ami a Beszédet őrzi.

A Kenyér az Ige.
A Bárány a Szó.
A Páska a Logosz
A vér: szabadító.

Imádkozom, hogy jöjjön a Jó!

(Illusztráció: Matt Philleo: Loaves and Fishes)

kölcsönben

egyszer kikölcsönöztelek magamnak
ideiglenes voltál – azt hittem –
de benned semmi tapintat nem maradt
érzéketlennek mondtál
s öklöddel verted a mellemet
nem tudtam mit akarsz
hiszen az öröm már amúgy is megkopott
jobb lett volna meghúzni magad
s nem rám várni éhesen
de azt hitted áttelel a remény
ami új álomba forgat
s hogy folytathatjuk még
bárhol bárhogyan
csak most értetted meg
hogy hiba volt bíznod bennem
s már nincs veled több történetem
s ha igazat hazudtam is azon az estén
akkor se higgy nekem többé sosem
mert nem kezdődik új reggel
s a kölcsön sem végtelen

másik olvasat

fuldoklik a világ: szűk lett a közelség
mesénket globális akolba terelték
pogácsánk kővé vált múltunk csak képzelgés
hamuba sült ábránd hamiskás részegség
semmi sem ugyanaz mint ami régen volt
kihaltak a színek s a Gömböc szégyenfolt
a latintanárok elfogytak hirtelen
több sebből vérzik már szándék és intelem
mások a szabályok mint rég a grundokon
a szabadság nyitott szívekben fuldokol
játszottunk erdőkben és árokpartokon
a zsíros kenyérhez jött néha egy pofon
tündérkertünk mára virtuális nyom lett
– a sárkánytojásból nem készülhet omlett –
ránk ragadt a fészbuk és még néhány kacat
elfogytak a mesék – s nincs másik olvasat

hiába

a templomkertben köszvényes keresztek
bizonytalankodnak leszegett fejjel
karótól karóig kapaszkodik a csönd
libbenős szoknyák alá már nem kap a szél
helyükön idegen mondatok nőnek
s a padon pipázók nem értik szavam
a köves hegyi úton ismeretlen szekerek
taposnak s megjelennek első rügyei
a télnek deresednek a szőlőskertek
az ösvények könnyei elfolynak
akár valami fekete átok
ami elnyeli megfojtja az utolsó álmot
s aki járni tud a vízen azt hiába várjuk

(Illusztráció: Paweł Kuczyński: Disabled)

föl

lentről
fölfele olvasd

az
ez
mert
marad
csak a szeretet
ami helyére kerül porig ég
nem megyek föl ha másokat föl nem vonzok
ez a lépcső lángol alattam ha visszalépek hamvába hullok
nem csak a karok ölelése fon egybe a figyelemmel szült szavaké is
próbálok türelemmel vágyni rád míg tűnik ami határt von közénk a rengeteg test

karok ölelése helyett

erre
nem lehet
pontos tiszta mozdulat
nem érintlek az áramlat nem apad
el nem terellek csak őrizlek továbbgondollak

próbálok nem nyúlni utánad
mint vályúba a nyakak
pohárként
hagyni
hogy
meg
igy
an
a
k

én vagyok az égő lépcső
a végekről hozzá
őrizlek
de
ő
vezet

nézd minden lépcső fölfelé vezet
végtelen bármilyen kurta
zúzva
is emelhet

E: Szomjazlak, pedig biztosabb, hogy te bennem, mint hogy én vagyok, a tok.
K: Betöltesz, én mégsem érlek, mancs vagyok, nem kezed.
E: Zuhog folyamod. Száradok. Kóró, ág tapod.
K: Ó, csahos ólak szelídítése! Talán testeddé formálódhatok.

(Illusztráció: Mosaic Stairway in San Francisco)

csak jót és szépet

kollázs Tandori Dezső Celsius c. kötetéből

csak jót és szépet akarunk
a piros kockás takarón
leszaladok majd újságért
és jövök haza
Szpéró enni kezdi a hajamat
palotánk szobáinak tapétáit
a nap meg fogja sütni
le aztán pedig felfelé
igyekszem majd a lépcsőházban
csak jósággal és szépséggel
akarunk takarózni
leszaladok majd piros kockákért
és jövök haza
enni kezdem Szpéró haját
halál tisztellek egyetlenegy vagy
aki csak jót és szépet akar
és újságot és piros kockás takarót
várj meg
leszaladok újságért és jövök haza
enni kezdem a hajadat

a költő

Tandori Dezső Az erősebb lét közelében c. kötetéből

a költő nem pontosan azt
akarja mondani
amit mondani akar
vagy amit elhallgatni

a tapasztalatok zsúfolt tárházát
éppen szellőztetik
ám a vers kezdete még nem
a vers befejezése

a költő pontosan azt
akarja mondani
kalapját felakasztja

a hallgatásra az elhallgatásra

azt akarja mondani amit
nem akar mondani
azt akarja nem mondani
amit el szeretne mondani

a költő pontosan
összeköti a pontokat
a költő nem köt össze
semmit semmivel

de fontos-e ez itt nekünk?

A rajzokat Mihály Ádám készítette a versekhez.

(Illusztráció: Sunrise Wave tapestry)

Megunja kényszerét az ész,
betudja sokk szerént: a láz.
Gyullad az agy, falni ha kér,
alkudj meg éjre, harci Bárd.

Nyál árad, s elhallgat ekképp
a szfinx, csak folyós fakadás,
Fejben hallik a zümmögés,
ha `z úr egy réveg Martial`.

Mai napra kialkuszik,
kincs-e benne a kóborlánc,
bálnában őt lelve víglik,
amulett-képzet, Archibald?

A brill, az ékes hagymamáz,
ugyanott kihal a nagy parázs,
mára már megalvadt folyás,
hamulett-ékszer, talizmán.

Úgy mint a mantra, nem blazírt
agy, velő, a kitárulás,
a szótudor ikaruszi,
a gourmet éhes, halk` kívár.

Majd álnok álom mi űzget,
mondod te azt, ó szócsinász.
Rest-e azúr testi kellem?
Sarc, ugye érted, talmi vágy.

Fűzlakó lelkek pagonya,
madarat keblelő csuhás.
Látod, erasmi makula?
Aludj el végre, harci vágy.

(Illusztráció: Weeping Willow Tree)