/Salamov[1] reminiszcenciák/
/haikuk/
szurdok falához
gombolyult holt juharból
sarjadó fenyő
–
vörösfenyőág
érzi a fagy illatát
ébred a napon
–
a sok közül egy
kizöldellő ágbogával
most ő a legszebb
–
kihűlő ágyon
utoljára egy kézben
kenyérfejadag
—
[1] Varlam Tyihonovics Salamov /1907-1982/
orosz író, költő, újságíró
(Illusztráció: Lucas Jmieff: Ode to Larch)
WORDSWORTH REMINISZCENCIÁK
/haikuk/
csak táncolj, táncolj
lángoló tűzliliom
nyári szelekben
–
petét rakott a
pillangó: libbenő szárny
eltűnő élet
–
egy pisztráng villan
szemben a zúgó árral
mégsem adja fel
–
most állj meg idő
aranytükrödben suhanj
ne múlj, tündértánc
–
múlt aranynapok
fényét későn kutatod
didergő erdőn
–
a lombok közé
titáni zöld ragyogás
megérkezni végül
—
DANSE MACABRE
/haikuk/
pókfonál köt még
hulló levelet ághoz
végső haladék
–
kicsiny legyek tánca
őszarany fényben, mielőtt
végleg este lesz
–
betévedt madár
az uszoda hatalmas
fogda: a halál
–
az égő torony
is megreszket, mielőtt
földre omolna
–
hold süt szobádba
miben reménykedhetsz még
megbotló árnyék
—
(Illusztráció: Jon Q Wright: Autumn Brown Trout)
mily mókás az ősz
barázdált arcát ezer
színűre festi
*
vérszín levelek
mint megannyi diadém
lepik el a sírt
*
bőkezű az ősz
veszeksző varjakat vár
a teli tarló
*
mint tarka szőttes
míves az ősz folt hátán
folt pelerinje
*
sejtelmes árnyak
fakó színek hívatlan
vendég a köd
*
esővel széllel
köszönt a hajnal az ősz
bája megkopik
*
csalfa őszutó
ködfátyla mögött sápadt
az erdő arca
(Illusztráció: Valery Rybakow)
micsoda reggel
kecses folyondár hódít
szerény virággal
*
szalmakalapom
foszlott szélén égszínkék
pillangó pihen
*
madárijesztő
mereng a létről inkább
seregély lenne
*
holdvilágnál vív
rakoncátlan rímekkel
csatát a költő
*
párját siratja
a pacsirta magányos
menyét ír drámát
*
haldokló pille
szakadt szárnya megremeg
lelke tovaszáll
*
mosolyog a tó
sulyomillattal játszik
egy szellőgyerek
*
halovány holdat
hordoz hátán a szikla
harangszó hallik
*
kókadó kóró
lila virágán apró
ékszer a harmat
(Illusztráció: Alan Jackson: Dreamlike surreal Moon with tree and red sky)
MISERERE /haikuk/
karácsonyi dalt
ezüsthang énekelget
aluljáróban
–
levél fonákján
hasadt kőlapon rejlő
írás: a Neved
–
hajnali harmat
a harangszó aranya
újra megcsomóz
–
az égő torony
is megreszket, mielőtt
végleg ledőlne
–
koszorút formáló
reszkető jázmincsokor
a folyó vizén
–
port és csillagot
tűhegynyi pontba gyűjtve
ne kezdd el újra
—
BÉCSI SÉTA
Bécsi lovak
bécsi lovak, ti gyönyörűek
barnák, feketék, kesék
mikor hangozhat fel újra
patáitok ütemes csattogása
a kis gassékban, ahová
vidám utasaitokkal betértek
a vén dóm mellől, ahol
pikáns illatok lengik körül
színes takarókkal borított
párolgó, megfáradt testetek
—
Stephansplatz
rejtőző árnyék
fénycsipkés utcák kövén
az alvó koldus
–
vén tornyok között
bolyong a hold: a mítoszt
álmodja tovább
—
SZÉPARCÚ ASSZONY
széparcú asszony rám találtál
keresztként csontodra faragtál
árnyékomban terhet hordtál
lelkem árnyain táncoltál
mondd, érdemes volt kifeszülni
könnyekkel utadat megjelölni
hetedhét országon át
lepkeszárnyakon repülni…
köszönetet szerelmedért
szóval nem lehet mondani
arcod mélyülő árkaiból
sohasem tudom már megváltani
szép arcú asszony rám találtál
keresztként csontodra faragtál
árnyékomban terhet hordtál
lelkem árnyain táncoltál
——
(Illusztráció: Nataclinn:Full page colored pencil landscape)
Aranytó
tündöklő vízzel
néz szembe két öreg arc
hűlő árnyékban
–
Melankólia
ködből, levélből
elevenedő sóhaj
késő őszi szél
–
Hommage’ A Richard Brautigan
holdfény patakban
sétál pisztrángok között
virág esőben
(Illusztráció: Oleg Shupliak: Two birds)
