MISERERE /haikuk/

karácsonyi dalt
ezüsthang énekelget
aluljáróban

–

levél fonákján
hasadt kőlapon rejlő
írás: a Neved

–

hajnali harmat
a harangszó aranya
újra megcsomóz

–

az égő torony
is megreszket, mielőtt
végleg ledőlne

–

koszorút formáló
reszkető jázmincsokor
a folyó vizén

–

port és csillagot
tűhegynyi pontba gyűjtve
ne kezdd el újra

—

 

BÉCSI  SÉTA

Bécsi  lovak

bécsi lovak, ti gyönyörűek
barnák, feketék, kesék
mikor hangozhat fel újra
patáitok ütemes csattogása
a kis gassékban, ahová
vidám utasaitokkal betértek
a vén dóm mellől, ahol
pikáns illatok lengik körül
színes takarókkal borított
párolgó, megfáradt testetek

—

Stephansplatz

rejtőző árnyék
fénycsipkés utcák kövén
az alvó koldus

–

vén tornyok között
bolyong a hold: a mítoszt
álmodja tovább

—

 

SZÉPARCÚ ASSZONY

széparcú asszony rám találtál
keresztként csontodra faragtál
árnyékomban terhet hordtál
lelkem árnyain táncoltál
mondd, érdemes volt kifeszülni
könnyekkel utadat megjelölni
hetedhét országon át
lepkeszárnyakon repülni…
köszönetet szerelmedért
szóval nem lehet mondani
arcod mélyülő árkaiból
sohasem tudom már megváltani
szép arcú asszony rám találtál
keresztként csontodra faragtál
árnyékomban terhet hordtál
lelkem árnyain táncoltál

——

 

(Illusztráció: Nataclinn:Full page colored pencil landscape)