K & V

Korán kelve kávét kíván,
Vademberré válva,
Készítteti, kifizeti,
Valóra vált vágya.

Köszönetét kifejezi,
Védve van vadságtól,
Kotyogósát kortyolgatva
Vidám világából.

Ilyen ez a Keresztes

Keresztesre bejöttél,
A pincébe lementél,
Feljönni már nehezebb,
Segít majd a kedvesed.

Mennyit ittál, meglátja,
Belerak talicskába,
Hazatol, kijózanodsz,
Másnaposságtól ragyogsz.

Mindent megígérsz neki,
De ő ezt be nem veszi,
Pince az első utad,
Nem lesz tiszta a tudat.

Lementél a pincébe,
Meghívtak egy iccére,
De a bor nagyon testes,

(Illusztráció: Tóth Gábor/G.TOT)

Álltunk

álltunk egymás mellett
te rám vártál, én rád
nem vettük észre
hogy ez a legjobb és
legrosszabb állapot egyszerre
mert így nem lehet elindulni
és megérkezni se

Amikor a Margit hídon

amikor a Margit hídon
találkozik két négyeshatos
egyszerre négyszeresen tükröződik a Duna

előttem a hátam mögötti
mögöttem az előttem
egy töredéknyi anyagtalan lebegés

látom magamat mindkét villamosban
az egyik kép elsuhan
a másik marad

attól félek, egyszer
eltűnök majd a suhanóval,
abba az igazi világba,

ami ott van a négy ablak közt csillogó vízben
amikor a Margit hídon
két négyeshatos találkozik

Tavaszi hideg

nőnek a fák
kaparásznak a falamon
téged beengedlek
összekötöd a karomon
az anyajegyeimet
téglalap vagy homokóra?
a kisgöncölt még nem látod
nehogy leperegjenek a szemeink
vissza vissza vissza

(Illusztráció: Ruslana Golub: Tree of life and love)

Légy itt
(szerzet)

Vezetékes öröm hiánytalanul
Lent réteges szenvedély hovatovább
Ujjvárta szép kormos remény tanul
Ha lehetnék te félszeg tétován

Mindig-indulásban kerek homály
Rianó résen készenlét rend és
Elhanyatló cél hány kereszt hol már
Mintha te viszont és rád ébredés

Völgyell

A tétova lépés sután szegül
pirongó tájak mind egyedül
omló éjjelek széjjelhamuhodván
vonkodott szavak őszülő holdnál
dideregnek

Didereg a parázs harmatlik ég
lobban-e fölfelé szíkraszín még
pilletébolygás marad-e az út
ormokon völgyellő kedv-e a kút
öle mélyén

Kajla szellők

Bimbózik bambán a fény.
Akarnok morzsái öklelnek.
Lövell már – agyonperzselnek.
Adakozz, forrás, tűzkút – perselynek
aranyszövetét mállaszd szét!

Kajla szellők illata hitegeti váram.

(Illusztráció: Leonard Aitken: Pond)

nekem nagyon szimpatikus
hogy mindenki ilyen ellenszenves

*

írásai nem egyeztethetők össze
lapunk szerelmiségével

*

szakállam titkár
titkárom szakáll

*

kiváltható a pokolra járás

*

itt élned
de inkább halnod kell

*

örvendetesen csökkent
a hallottak száma

*

kormányvírus járvány

*

nem mondhatom el mindenkinek
elmondom hát a senkiknek

*

csak elővigyázatosságból
halt bele a vírusfertőzésbe

*

apulevél

*

közutálati baleset

*

roppantnyugdíj

(Illusztráció: René Magritte, La cinquieme saison /The Fifth Season/, 1943)

visszaköltözött belém a csend
nem hallottam tegnap mikor
azt mondtad menjünk el sétálni
vigyem ki a némaságomat a levegőre
szellőztetni kell néha mint egy
túl sokszor használt ágyneműt.
álltál az ablak előtt
veled szemben álltam mögötte
csak azt láttam hogy mozog a szád
máshogy mint szokott mert
előtte borotválkoztál én meg már
megszoktam hogy szakállad van.
sokára indultál el
azt hitted megint kéretem magam
pedig csak azt méregettem
mennyire lehet vastag fél centi üveg.
csóváltad a fejed nem néztél rám
aztán elindultál a park felé amit
akkor találtunk amikor még létezett idő
mikor visszajöttél szél volt a hajadban
igazi angol szél hideg és makacs
összevesztünk nem akartam hogy behozd
így is folyton kihűl a szoba
de te voltál hangosabb
mindig te vagy
most már nem csak hozzád
magamhoz se szólok

(Illusztráció: Lucy Campbell: Salmon Song)

Motívumháló

Az áldás genealógiája

Szétbogozhatatlan szövedék
a világ: egész.
Mikor minden sztereotípia megég.
A teológia szertefoszlik,
előlép a lét. A személy.
Isten országa nem beszéd.
Szellemi erő s Igék.
Az érintés nem vallás.
Életmentő ajándék: áldás.
A szemöldökfára fölfestett vér.
Örömben való alámerítés.

A Menny égisze alatt

Sára a kegyelem szimbóluma

Elválasztani annyit tesz,
Mint megfelezni egy világot –
Kettévágni, ami egykor teljességként létezett.
Mint áldozati korpusz az életet
Hordozza a vér az éveket
Ugyanazon a helyen többé nem tartózkodhat
Világosság és sötét.
Átmegy a két fél között, aki szövetségbe lép.
A sajátot idegenként ismeri fel a nép.
A világos meg hátralép egyet.
A nappal nem fér bele a reggelbe.
Az este nem ugyanaz, mint a sötét.
A sötétség reggel is érdes és szemcsés
Kavicsos és nyirkos. Hideg és szótlan.
A mennyezet puha. Nincs alja.
A beszéd tartja meg.
Beenged minden világos bábut a ládába.
A kecskék a Messiás bal keze felől állnak.
A jobb keze felől a tiszták. Hála és alázat.
Bárány a Szót a kontextusból kiássa.
A törvény nem bántja.
Ha a hit a leplet lerántja.
Az igazság a kegyelem bátyja.
Ábrahám a hit. Sára a szája.

(Illusztráció: Karen Balon: The Space Between)