Nem lelek békét, bár nem harcolok.
Fázom, s éget remény és félelem.
Széllel szállok, de nem emelkedem;
Enyém minden, bár nincstelen vagyok.
Nem tart, nem ereszt, bezár, mint rabot,
nem szökhetek, bár nem fog semmi sem,
élni nem hagy, s meghagyja életem,
de esélyt csak a haláltól kapok.
Vakon látok, némán is hallanak.
Pusztulást vágyok és új életet.
Gyűlölöm magam, mert mást szeretek.
Nevetek, mert fáj, s a kín jóllakat.
Egyszerre vet meg a halál, s az élet,
ez a harc jár a vágyam istenének.

Szabó Eszter fordítása

fekete lányka
kedves a szemed
mikor eljön az ideje hogy
használjam késemet
nem fogok hátrálni és
nem foglak hibáztatni
téged,
ahogy végighajtok egyedül a parton
ahogy a pálmák hullámzanak,
a ronda nehéz pálmák,
ahogy az élet nem jön meg
ahogy a halál nem megy el,
nem foglak hibáztatni téged,
helyette
emlékezni fogok a csókokra
ajkunk kicsattant a szerelemtől
és hogy adtad nekem
mindazt amid van
és én hogy
nyújtottam azt ami maradt
belőlem,
és emlékezni fogok a kicsi szobádra
a közelségedre
a fényre az ablakban
lemezeidre
könyveidre
reggeli kávénkra
délutánjainkra éjszakáinkra
testünk együtt ömlött széjjel
aludni
a folyó apró áramlatok
azonnal és örökké
a lábad a lábam
a karod a karom
a mosolyod és a melegség ami
belőled árad
aki megnevettettél
újra.
fekete lányka kedves a szemed
neked nincsen
késed. a kés az
enyém és nem fogom használni
még.

Farkas Kristóf Liliom fordítása

látlak inni egy szökőkút mellett apró
kék kezekkel, nem, a kezeid nem aprók
kicsik, és a szökőkút Franciaországban van,
ahonnan írtad azt az utolsó levelet és
én válaszoltam és nem hallottam többé rólad.
általában őrült verseket írtál, hogy
ANGYALOK ÉS ISTEN, mind nagybetű, és te
híres művészeket ismertél és a legtöbbjük
a szeretőd volt, és én visszaírtam, rendbe’,
hajrá, lépj be az életükbe, é’ nem vagyok féltékeny,
mer’ sose találkoztunk. egyszer közel voltunk,
New Orleans, másfél tömb, de sosem találkoztunk, sosem
érintkeztünk. szóval a híressel jártál és a híresről
írtál, és, természetesen, amire rájöttél,
hogy a híres a hírneve miatt
aggódik – nem a gyönyörű, fiatal lány miatt az
ágyában, aki megadja neki azt, és aztán felkel
reggel, hogy nagybetűs verseket írjon, mint
ANGYALOK ÉS ISTEN. tudjuk, Isten halott, mondák’
nekünk, de téged hallgatva má’ nem voltam biztos. talán
a nagybetűk miatt van. egyike voltál a
legjobb női költőknek és mondtam a kiadóknak,
a szerkesztőknek, „őt, őt nyomjátok, Ő őrült, de Ő
csoda. nem’, nincs hazugság ebben a tűzben.” szerettelek,
mint egy férfi szeret egy nőt, akit soha nem érint, csak
ír neki, kis fényképeket rak el róla. jobban szerettelek
volna, ha egy kis szobában ültem volna sodorva a
cigarettát, hallgatva, hogy pisilsz a fürdőszobában,
de nem’, nem ez történt. a leveleid szomorúbbak lettek.
a szeretőid elárultak. gyerek, visszaírtam, minden
szerető áruló. nem segített. azt mondtad
van egy sírós padod és ez a híd mellett volt és
a híd egy folyó felett volt és te ott ültél a sírós
padon minden este és sírtál a szeretők miatt, akik
bántottak és elfelejtettek. visszaírtam, de többé
nem válaszoltál. egy barát írta, hogy öngyilkos lettél
3 vagy 4 hónappal, miután történt. ha találkoztunk volna,
valószínűleg igazságtalan lettem volna hozzád vagy te
hozzám. így volt a legjobb.

                                               Farkas Kristóf Liliom fordítása

Itt e világban a pénznek hiánya
az embert arra inti, ne halassza,
hogy ledöfje magát, vagy fölakassza,
már ha efféle szarság irritálja.

Mert az, akinek bőven van dohánya
(hát, volna okom e téren panaszra),
imádja, ha pénzzel tele a kassza,
mely az emberből a költőt csinálja.

Hogy még mi mást csinál? Mondjak-e többet:
betegbe, tudjuk, életet lehel,
s azt is, hogy tőle teremnek a földek,

hogy tahóból gáláns urat nevel,
nagyvonalú, finom ízlésű bölcset –
isten bizony, vagy itt patkoljak el.

Havasi Attila fordítása