Címke: trubadur

Marcabru: Odafigyelt ám seregélyem, s amit mondtam…

Odafigyelt ám seregélyem,
s amit mondtam, tartotta észben,
majd szárnyra is kelt szomjan, éhen:
repült, hová küldtem, serényen.
S úgy repdesett,
igyekezett,
ügyeskedett,
majd keresett
egy jó helyet,
mit célba vett,
hogy ott dalába kezdjen.

Egy dúsvirágú ág fölében
zeng hírvivőmnek hangja szépen,
s oly tisztán, hogy belőle értsen
a hölgy, kihez dalolni kértem.
Ajtót nyitott,
s küldöncöm ott
ugrott nagyot:
„Madár vagyok!”
„S kiért zajog
itten dalod?
kinek kell tán szerelmem?”

„Leridánál – szólt seregélyem –
forogtál sok vitéz körében,
s nem is tudom, ki az, ki védjen
a sok hamis hír ellenében.
Ezer barát
fel arra vág,
hogy dús lakát
engedte át,
s van egy apát
(már kész a vád):
ő lesz a nyertes ebben.”

„Madárka, vád érné, ki vétlen!?
Hiszen nem az övé szerelmem,
sőt még csak nem is hitegettem!
S teszek, mit érzek, azt se kétlem!
Mást szeretek,
övé leszek,
s a pöffeteg,
a rettenet,
bár tetszeleg,
nem kell, mehet,
nincs véle több beszédem!

 

Másnál van ám erős kötésem,
s igaz barátságát is érzem,
s játszódnám is, ha hívna engem.
Madárka, jó híred siessen!
Vigyed szavam:
éri ugyan
hideg zuhany
apát uram,
s minduntalan
máshoz rohan –
zászlónk lobogva lengjen!

Szobánkra nyílna csillagos menny,
élvezve élnénk édes élvben,
mint egykor csókban, ölelésben,
alatta fekve szép örömben!
Kis repdeső,
szállj, mondd, s ha ő
reggelre jő,
hol áll fenyő,
legyen hivő
s reám dülő,
s félre többé ne értsen!”

Madárkám így járt küldetésben,
s végezve dolgát repült a szélben
urához – bárhol volna éppen!
„Tartsad szerelmed drága becsben:
ezer vitéz
ámulva néz,
mert vége – kész,
s a bére vész,
mert már elég
a dőzsölés
az idegen vetésben.

Ha kél a nap,
mi összead,
szép szó fakad,
s lám hívogat,
s a kert alatt
jön sakkra matt…
S győzelmetek megessen!”

Rajnavölgyi Géza fordítása

Előzmény, a költemény párverse:  Készülj útra, kis seregélyem
http://ujnautilus.info/marcabru-keszulj-utra-kis-seregelyem

(Mindkét fordítás megjelent a Nagyvilág  2015. V. számában.)

Erotikus nyelvtan

Lo Bort hívóstrófája

 

Hölgyem imperatív igéje
tövem optatív módba rakja,
s ha indikatív a személye,
s konjunkcióját megmutatja,
infinitív lesz majd a kéje:
ügyelvén az egyeztetésre,
hozom magam aktív alakra,
s ragozom őt passzívba téve.

 

 

Monsen Rostanh válaszstrófája

 

Genitív szerelemben égve
szívem vokatív tűz ragadja,
amely minden esetben érte
kész nominatív hódolatra:
hölgyemért, akinek elébe –
sosem akkuzatívan értve,
s ablatív szándékot tagadva –
datív örömmel omlanék le.

Havasi Attila fordítása