„Ez a Lear milyen elragadó!”
S miket össze nem írt azelőtt!
Mondják, csuda furcsa manó,
noha mások kedvelik őt.

Esze éles, a gusztusa kényes,
és meglehetős nagy az orra,
a képe pocsék, terebélyes,
a szakálla akár a paróka.

Tíz ujja van és szeme kettő,
kétoldalt hordja fülét,
s bár mostanság kuka lett ő,
gyakorta dalolt vala rég.

Beül ékes nappalijába,
hol több száz könyv van a polcán;
a bort csak ugy önti magába,
de spicces még sose volt ám.

Barátja a bölcs meg a balga,
meg vén kandúrja, Vacak;
tökéletesen kerek alkat,
a kalapja viszont csupa cakk.

Ha esőköpenyébe csatangol,
kiabál a sok utcagyerek:
„Jön a hálóingben az angol,
az a tökkelütött kisöreg!”

Könnyezve pihen meg a dombon,
de a tengernél zokog inkább;
malomban vesz csokibonbont,
meg arcvizet és palacsintát.

A spanyolt nem bírja, csak érti,
szerinte a sör sose jó;
maholnap a vég is eléri. –
Ez a Lear milyen elragadó!

Havasi Attila fordítása