Készülj útra, kis seregélyem,
szárnyad holnap reggel kiröppen,
hogy végre kedvesemre leljen
ott, ahol őt időzni vélem!
Ha rátalálsz,
eléje állsz,
– percig se játssz! –
hangot se váltsz,
végére jársz,
válaszra vársz,
miért árult el engem.
Vajon mitől él bűvöletben,
hogy nem szeret, holott szerettem!?
Csak egyszer tűnne még elébem,
s napom virradna fényesebben!
Ha érne szép
kedveskedés,
örvendenék,
s mint volna négy,
egy hónap épp
úgy tellenék
az ő édes körében.
Ó, jaj, milyen kivédhetetlen
a cifra szó, és bár hitetlen,
fészket ver minden nő fülében!
Ilyen szónak csak balga higgyen!
A kocka is
cinkelt, hamis
– féld számait! –
s vesztébe vitt
sok kurafit,
szavamra hidd,
s hevernek utcaszélen.
Csavargat úgy e nő az észen,
mint róka sem, ha fut, hogy éljen!
A múltkor is egy hosszu éjen
csak arra lestem, jönni kérjen.
Ne volna bár
ily csapodár,
de félrejár!
A pulya-száj
dalában áll:
“ki kóricál,
lesz része büntetésben”.
Édes tündér varázsa lebben
arra, kit elhív szerelemben!
S ilyen nő Illés óta nincsen,
bár megmerült kereszt vizében.
Repülj oda,
dal szólama,
szívem szava.
Kell halnia,
s megtudnia,
hogy ő maga
ingben hál vagy mezítlen.
Szépség volt ő már bölcsejében,
s él fűszeres illatözönben!
Barátai vannak vagy ezren,
s ezer jó úr vigad körében.
Marcabru szól,
nincs zárva jól,
reteszt kitol.
Csetel-botol,
ki ily botor,
s vérzik az orr,
nincs ám hely közelében.
Vágyom rá igaz szerelemben,
színes virág se nyílna szebben,
nincsen helyén másutt, csak itten.
Bolond fiú tesz így veszetten!
Szeresse hát
csak Szent Privát
apáturát!
Gondom se rág,
hallván szavát,
ha mattot ád:
szerelem van közelben!
Megcsalt nagyon,
s bár bánhatom,
nincs haragom!
Magam adom,
ha ágyamon
fekszik, dugom,
s ölelve tart ölében.
Rajnavölgyi Géza fordítása
(Nagyvilág. 2015. V.)
