Melyikünk téved, te vagy én?
Kinek szédítették meg fejét?
A naphoz vagy útvesztőben,
csendes tisztáson vagy vízözönben?
Kinek húzta át számításait
teljesen a Hazardőr?
Ki taszigál bennünket előre és vissza,
Angelus vagy Mefisztó?

Ki téved az elképzeléseiben,
s ki épít kártyából várat?
Szórom, szórod az aranyport,
baccara-t játszom, játszod.
Varázs, csoda, látomás,
ne érintsd meg, tovaszáll.
Keserű az emlékezés,
ürömmel teli a pohár.

Ki téved a dísszel,
csillogós, mérgezett rímekben?
Megint hazudsz, Pegazus,
újra a halálugrást próbálod?
Csak lazán ügess át
a dombok maradékán,
e kétes babér
illata keserűen száll.

Melyikünk téved, te vagy én?
Melyikünk tér ébren vissza?
Filoxéra a gyökéren
a szőlőt érni nem hagyja.
S ha egyetlen tőm marad,
egyetlen foltos fürtöm,
megcsillan majd benne ez álmom,
ez a sors: te és én.

1939. 10. 13.