(List developerovi)
tisztelt beruházó,
amint épp észrevetted,
ez a boríték
egy levelet rejt,
nem pedig töltényhüvelyt.
mivel nincs fegyvertartásim,
az ehhez hasonló gesztusok
úgyis csak szimbolikus jelleggel bírnának.
én viszont az akció híve vagyok,
a közvetett beavatkozásé, ha lehet,
akárcsak te magad,
aki megkeseríted az én,
a polgártársaim és az egész városunk életét.
felszólítalak ezért,
a Koliba1 Rezidencia projekt
építési munkálatainak
azonnali leállítására.
ellenkező esetben
számíts a legrosszabbra:
az egészen konkrét fogalmak
és tények értelmezésének
finom eltolódásaira:
béke, fájdalom, élet, halál.
az én költészeti projektem
pirkadatkor veszi kezdetét,
az első madárcsicsergéssel,
még a darugépek első mozdulatai,
a kalapácsütések, gyaluk és fúrógépek
felmorajlása előtt.
kérlek keresd ki az alábbi neveket a google-n:
Villon, Byron, Baudelaire, Rimbaud, Lautrémont,
Whitman, Marinetti, Majakovszkij, Tzara, Breton,
Habaj
most már érted, hogy mire gondolok, amikor
a jó és a rossz
a szeretet és a gyűlölet
az élet és a halál
relativitásáról beszélek.
szeretném látni szemeidben
az igazság tudatának kitágulását.
ez csak egy pillanat, de örökre szól.
ez a költészet előjoga:
a te betonépítményedtől eltérően
sosem veszíti el az érdeklődést,
éber, mint a ragadozó madár,
míg meg nem szerzi zsákmányát.
sosem leszel többé biztonságban
a verstől
mely neked íródott.
nem éled túl ezt a verset,
az építményeid sem élik túl,
neved a porba vész.
ez a vers megtalál,
élve vagy holtan,
a Bahamákon vagy a Cipruson,
csőddel vagy anélkül.
de ne félj,
a jóslat és az ítélet
ideje csak jóval azután jön el,
hogy a darugépek hosszú nyaka utolsót fordul,
a földgyaluk rekviemet énekelnek,
a kalapácsok pedig beütik az utolsó szeget a koporsóba.
a billentyűzettel játszom
míg te keményen dolgozol.
az elején volt a szó: szarházi,
a végén pedig a vers,
köszönöm az inspirációt,
ó beruházó, ó építtető, múzsa.
az isten útjai kifürkészhetetlenek,
mondtam neked:
a jó és a rossz relatív.
és ez a vers?
ez csak az isteni tudatnak,
az egyetemes bölcsességének,
és világűr központi intelligenciájának megnyilvánulása.
ma az én dühöm útját kövezi,
holnap a te alázatodét, amikor majd
reggel felkelsz, szétosztod vagyonodat,
beállsz egy kolostorba, s imával ajkadon
zenged majd az öröklét dicsőségét.
most már tudod, hogy csak óvni akartalak:
ugyanolyan Buddha vagy, mint én.
na látod:
beruházó vagy,
múzsa vagy,
buddha vagy,
s mindezt a versemnek köszönheted.
most viszont már halott vagy
és nincs más hátra,
újra kell születned.
a reménytelenség bárdjaként kísérlek,
óvakodj a rezidenciák festményeitől,
a gyönyörű nőktől, drága italoktól,
épp ellenkezőleg,
figyelmedet irányítsd erre a
költeményre.
a kapui előtted nyitva állnak,
elég csak belépni
és a legfelső emeletről leugrani.
gyere,
fehér lepellel takarlak le,
fehér papírlappal,
s rajta a verssel,
mely idáig elvezetett.
ez egy véres beruházás volt,
rászolgált a megváltásra.
1 A kolibai parkerdő a Kis-Kárpátok pozsonyi részét képezi, a lakók egyik kedvelt turisztikai célpontja, bár az utóbbi évtizedek offenzív urbanizációjának köszönhetően egyre inkább az újgazdagok lakóparkjává alakul át.
