Címke: műfordítás

Stephen Chbosky: Egyszer sárga papírra zöld betűkkel

Vers Stephen Chbosky Egy különc srác feljegyzései c. könyvéből

Egyszer sárga papírra zöld betűkkel
egy verset írt a fiú
És a címe az volt „Csonti”, mert ez volt a kutyája neve
És erről szólt az egész
És a tanára ötöst adott neki
és egy pirospontot
És az anyja kitette a hűtőre
és felolvasta a nagynéniknek
Ez volt az év, amikor Tracy atya
elvitte a gyerekeket állatkertbe
És hagyta, hogy énekeljenek a buszon
És megszületett a kishúga
icipici lábujjakkal és haj nélkül
És az anyja meg az apja sokat csókolóztak
És a lány a sarki házból egy
Valentin-napi kártyát küldött X-ekkel
és meg kellett kérdeznie az apját, hogy az X-ek mit jelentenek
És az apja mindig betakargatta este
És mindig ott volt, hogy megtegye

 

Egyszer fehér papírra kék betűkkel
egy verset írt a fiú
És a címe az volt „Ősz”
mert ez volt az évszak neve
És erről szólt az egész
És a tanára ötöst adott neki
és megkérte, hogy fogalmazzon érthetőbben
És az anyja sosem tette ki a hűtőre
mert frissen volt festve
És a gyerekek azt mondták neki,
hogy Tracy atya szivarozott
és csikkeket hagyott az imapadokon
És néha utánuk égett nyomok maradtak
Ez volt az év, amikor a húga szemüveget kapott
vastag lencsékkel és fekete kerettel
És a lány a sarki házból kinevette,
amikor megkérte, hogy menjenek el a Mikuláshoz
És a gyerekek elmondták, miért
csókolózott sokat az anyja meg az apja
És az apja sosem takargatta be este
És az apja mérges lett,
amikor sírva kérte, hogy tegye meg

 

Egyszer füzetéből kitépett papírra
egy verset írt a fiú
És a címe az volt „Ártatlanság: Egy kérdés”
mert ez volt a kérdés a csajával kapcsolatban
És erről szólt az egész
És a tanára ötöst adott neki
és furán szemügyre vette
És az anyja sosem tette ki a hűtőre
mert sosem mutatta meg neki
Ez volt az év, amikor Tracy atya meghalt
És elfelejtette, hogy is volt
a Hiszekegy vége
És rajtakapta a húgát
smárolni a hátsó verandán
És az anyja meg az apja sosem csókolóztak
sőt nem is beszéltek
És a lány a sarki házból
túl sok sminket viselt
Amitől köhögnie kellett, mikor megcsókolta,
de azért megcsókolta,
mert ezt kellett tennie
És hajnali háromkor betakarta magát,
az apja hangosan horkolt

 

Ezért barna papírzacskó hátuljára
megpróbálkozott még egy verssel
És a címe az volt „Rohadtul Semmi”
Mert tényleg erről szólt az egész
És ötöst adott magának
és egy-egy vágást mindkét átkozott csuklóján
És kitette a fürdőszoba ajtajára,
mert ezúttal nem gondolta,
hogy elérne a konyháig.

Fábián Lilla fordítása

Illusztráció: Paul Klee

Seán Hewitt: Falevelek

Az erdőnek a földből sarjadó
fájdalom alakjai. Mert súlyuk alatt

recsegnek-ropognak.
Minden egyes fának az oltárideje.

A tölgynek olyan, aminek minden
görcse megőrzi a lecsendesedett víztányért.

Miként az ezüst vízfelszín tartja
szemmel a mennyboltot.

Olyan, akár a mennybolt tengelye,
akár a szunnyadó szélcsavar,

miközben a hold nyughatatlan figyel.
Minden lehulló levél kelepcébe zárja a fényt.

Még az élet delejekor is érdemes élni,
csak, hogy kezünkben tartsuk.

Nagypál István fordítása

Mirko Bonné: Umbruch

 

Áttörés

Zöld patákkal, ügetve jött
a púpos hegyhátak mögött
az időjárás. És az időjárás,
a másik, ott lent a földben,
odakiáltott az első időjárásnak:
tavasz!

A bányászok átváltoztak
lapuvá, a csalánbokor,
a kertészet árnyas részén,
pedig hiszitek, vagy sem, ő
az apám!

Miközben az újságokat
bújjuk változást keresve,
gyökeret eresztenek az
ernyők a buszba. A pincékben
havazik és hallani, ahogy a dudva,
mint az ászkák, követeli
az igazságot.

Csősz Gergő fordítása

 

Gaucelm Faidit: Örvénylő tengerek

örvénylő tengerek
csalóka fároszok
mogorva révhelyek
hál’isten párolog
emlékük s dal ered
sok bajra szót kerítve
mi kínzott akkor untalan
de Isten adta víg utam
Limoges felé honnét ugyan
fájt egykor menni messze
sorsom ki jóra vitte
Irántad él hálám Uram

Istennek köszönet
kegyelmet Ő adott
hogy újra ott legyek
hol kis kertecske jobb
mint másutt nagy terek
pompája büszke dísze
mert úrnőnk nem méltánytalan
se tett se szó nem oktalan
s hites igaz szerelme van
ajándék szebb se kéne
s mint édes szíve kedve
nincs föld hol lenne más olyan

dal kell   énekelek
örömöm fenn lobog
csábítva hölgyeket
így lesztek boldogok
források friss vizek
pezsdítik szívem egyre
mező kert mind kedvemre van
s ha tengerár zúg bárhogyan
vagy bóra misztrál szél rohan
hajóm meg nem remegne
még gálya sem ijesztne
s akár naszád állná utam

aki üdvöt keres
nem bántják a bajok
lelke javára tesz
a jó kell nem a rossz
de kit gazság vezet
s rabolni száll a vízre
az dúlt lesz ott majd nyugtalan
bőszül hamar s minduntalan
hiszi hogy száll holott zuhan
minden reménye veszve
s mi volt mind odavetve
szív és lélek ezüst arany

Rajnavölgyi Géza fordítása

Hermann Hesse: Jede Nacht

Minden éjjel
Minden éjjel ez a bánat:
tánc, nevetés, meg sok párlat
után vissza a szobámba,
hol a hideg paplan vár csak.
Könnyed alvás, nehéz kelés,
verssorokat körmölök
és égő szemem dörzsölöm,
jó Uram, ez elég kevés!
Álomromok közt fekhelyem,
bárcsak lennék mindezen túl,
tüzel arcom, nyirkos kezem
párnák alá mélyebbre túr,
whiskyt locsolok gégémbe,
kráter mélyén közben pedig
ott fuldokol szegény lélek.
Ám valahogy már megint
besurran a másnap reggel,
és csak nézi nagy szemekkel
szörnyülködve a tetteim.

(Csősz Gergő fordítása)

Shakespeare: XII. szonett

Mondjam: olyan vagy, mint egy nyári nap?
Becsesebb vagy te annál és gyengédebb.
Május bimbóiba szelek kapnak,
Nem kaptuk a nyarat, csupán bérbe.

Olykor már-már éget az ég szeme
S arany arca gyakorta fátyolos
S minden szépet elhagy lényege,
Hirtelen vagy nyersen ront rá a rossz.

De nem hervad a te örök nyarad,
S nem veszti el szépség-tulajdonod,
Nem kérkedhet Halál, hogy foglya vagy,
Idők fölé növeszt minden sorom.

Míg ember él, látva, lélegezve,
Él versem: téged életre keltve.

Enesey Diána fordítása