az ablakban, az apró
szelet látómezőn: száradt festék
a padokon. alatta kemény,
repedezett föld, fűcsomók okkere, a vonat
lassan csúsztatja magát a sínen, házak
és oszlopok el, gumirakás, a pillantás
visszapattan, a gátat kutatja homok és rozsda után,
az ujjakon lakkmaradék, a vészfék
kócos fogantyúi a fül mögött, egyre csak
masszírozzák az ütemet a bőrbe. itt egész a határig
minden a gerinc ingadozásának
van alávetve, csiszolt kövek
egy kis láncon, fényképezőgépek és szemek
kattogása, amikor felnéznek. az ablak mögött
félénk pillantás követi tisztes távból
a szelet. majd ismét kerítés,
véd a homok ellen, por, eukaliptuszfák,
a ma renyhén fekszik két domb között,
felette a Nap békés, világos folt
a tájképen, mögötte valahol
ketyeg a tenger.

Csősz Gergő fordítása