Címke: műfordítás

Christina Rossetti: Monna innominata

MONNA INNOMINATA*

4.

„Először én szerettelek: szerelmed”

 

A kis szikrát nagy láng követi. (Dante)

Minden más dolog halad előre,
csak a szerelem marad mindörökre. (Petrarca)

 

Először én szerettelek: szerelmed
aztán túlnőtt enyémen, mely csendben szólt,
elfojtott, mint halk galambot, a tied.
Kihez mi tartozik? szerelmem nagy volt,
de benned, úgy tűnt, erősebben lángolt;
Kedvtelve szoktam felőled kérdezni,
tudnál- e engem igazán szeretni –
de az, ki érvelt bennem, meglakolt.
Nem tesz különbséget igaz szerelem
„én” és „te” között, ő csak arra szolgál
hogy önmagunkból formáljunk minket:
A szerelem nem tudja, ha végtelen,
hogy „ami a tied, az nem az enyém;”
csak velünk megkötve szilárdan áll.

( Poems of Christina Rossetti, Macmillan & Co. Ltd. London, 1904., 20-21.o.)

(Lovas Sz. Judit fordítása)

Christina Rossetti*

(1830-1894)

Christina Rossetti 1830. december 5-én született Londonban olasz szülők negyedik gyermekeként. Apja, Gabriel Rossetti költő, bátyja a szintén költő és festő Dante Gabriel Rossetti. Rossetti első versét tizenkét évesen írta és nagyapja magánnyomdája jelentette meg. 1850-ben Ellen Alleyne álnév alatt hét versét publikálta a bátyja, William Michael és barátai által The Germ néven alapított preraffaelita újságban. Leginkább balladáiról és misztikus vallásos verseiről ismert, írásait erősen áthatja a romantika és a szimbolizmus. Leghíresebb műve a Goblin Market and Other Poems 1862-ben jelent meg és ezzel Rosetti a viktoriánus költészet jelentékeny alkotójává lépett elő. A Goblin Marketet követte a The Prince’s Progress and Other Poems 1866-ban, majd 1872-ben gyerekverseinek gyűjteménye Sing-Song címmel.
Christina Rossetti Londonban halt meg 1894. december 29-én.

 

Ligia Keșișian:  Miss Houdini

 

ez után az esős évszak után kell hogy jöjjenek
jobb napok is az öregek nem járnak ki
az esőben fegyelmezetten várnak
a lépcsőházban kezükben az előkészített szatyrokkal
minden alkalmat mikor kimennek gondosan elterveznek
azt mondják fiatal vagyok de nem tudják hogy fáj
a hátam és a lábam és az agyam tele van előregyártott katasztrófákkal.

voltam én is kislány aki leesett
minden éjjel az ágyról
minden reggel ott várt
a küszöbön a farkaskutya
a nők egy öregasszony testét mosták az előszobában
egy idegen megsimogatta rövid tüskés hajamat
és azt mondta jönnek még jobb napok is

szépen mosolygok és nem árulom el magam
hagyom hogy a vizek menjenek az útjukon nem
tehetek semmit hogy csillapítsam a szédülést a rémületet
de annyira ügyes vagyok a leplezésükben
amikor felém mutattak az ujjukkal és megvádoltak hogy hazudok
nem hagytam hogy észrevegyék
amikor kértem hogy jöjjenek és azt felelték nem lehet
nem hagytam hogy észrevegyék.
amikor megígérték hogy visszajönnek
eltűntem még előttük.

hiszékeny kislány a szíve habzik
egy veszett kutya harapásától ne higgyetek neki
minden reggel előszedek egy új
szívet a külföldi játékokkal teli fiókból
aztán a nap végén továbbadom
és létfontosságú szervek nélkül indulok az álomba.

ha végigsétálnál ennek az agynak az utcáin
szemtől szembe találkoznál sárkányokkal meg törpékkel
és annyira kicsi a tűz ami már elég hogy feleméssze őket
tudom hogy eljön a perc amikor a kitalált teremtmények egyike
le fog nyelni egy szempillantás alatt mintha soha nem is léteztem
/ volna
és akkor talán tényleg jönnek majd jobb napok is

András Orsolya fordítása

 

LIGIA KEȘIȘIAN (sz. 1988, Piatra Neamț) első verseskötete, a Mici cutremure [Kis földrengések] 2017-ben jelent meg a Charmides kiadónál, jelenleg következő könyvén dolgozik. Verseit több nyelvre is lefordították: franciára (Paysages Ecrits Revue), magyarra (ÚjNautilus), illetve görögre (Anthology of Young Romanian Poets, Vakxikon kiadó). Emellett a Cartea Bistriței című 2018-as antológiában is publikált, szövegeit közölték a Dilema veche és a Crevice című folyóiratok, illetve a Radio Guerilla. A Poesis International című folyóirat állandó munkatársa, verseket és prózát fordít angolból és spanyolból (Alejandra Pizarnik, Alejandro Jodorowsky, Raúl Zurita, Mario Santiago Papasquiaro és mások műveit). Szabad idejében zenei és filmfesztiválok kurátora: a Balkanik Festival, a Kinodiseea című gyermek- és ifjúsági filmfesztivál, illetve a Caravana Metropolis szabadtéri filmfesztivál szervezésében vesz részt. Ezenkívül népzenei bulikat rendez, és világzene-DJ-ként dolgozik.

Emilio Prades költeményei

Álom

Hívtalak. Hívtál.
Folyóként utaztam veled.
Égig emelkedtek
Mind az összekevert nevek.

Hívtalak. Hívtál.
Veled folyóként ügetve.
A testünk itt maradt,
itt, szemtől szemben: üresen.

Hívtalak. Hívtál.
Folyókként zúgtunk, te és én.
Két testünk közt:
Mily feledhetetlen mélység!

 

Éji óra

Kikötőben szunnyad a nyugalom
a lakk-takarója alá bújva,
miközben a Hold az égbolton
aranyozott horgonyát beszúrja.

Szív,
evezz!

 

Enesey Diána fordításai

 

Matilde Campilho költeményei

Veranda

Negyedik üzenet
a végtelen reggelhez:
Végül a nagy szerelem
Nem ígér semmi egyebet
Mint a 12 kegyelem
Ami el van osztva
A földi folyosókon
Azért ez mégiscsak több
Mint elegendő
És a megzavarodott idő
Ütései dacára
A rövid irtózat
Rohamok ellenére
Az ami fönnmarad
A szépség a minden

(2014.)

Lipp Márta fordítása

 

A félkör felbontása

Igaz átadtuk magunkat
a misztikus zarándokutaknak
légzésgyakorlatokat végeztünk
küzdöttünk keleti harcmódokkal
fordítottunk chilei verseket
egy ízben és hét alkalommal.
De belül mélyen tudjuk
csak egy dolog számít
ha lesimogatjuk a rászáradt
kérget az angyal szívéről
ami élő
ami nem alszik.

(2014.)

                                                                  Lipp Márta fordítása

 

Matilde Campilho (1982. december 20. Lisszabon) portugál költő. 2010 és 2014 között Lisszabon és Rio de Janeiro között ingázott,  Lisszabonban szerkesztőként, Rio de Janeiroban újságíróként dolgozott. Ez idő alatt jelent meg az első verseskötete 2014-ben, Jóquei (Zsoké) címmel. 2015-ben elnyerte a Teixeira Költészeti Nagydíjat.

Matilde Campilho: A koponyák megjelenése a Tejútvásznon

A szemem láttára öregszik meg
az arcom
Elfogadom az isteneimet
és valószínű hogy
Jónás  is elfogadta a bálnát
még a nagy meditáció előtt
a nagy csönd előtt
még mielőtt a sóbordát
kikotorta
Alábukás-prédikálás ezt gyakorlom
az évszaknak megfelelő
legmagasabb sziklán
És ugrás előtt
mindig imádkozom Istenhez
hogy ne lehessen a háború
tőlem teljesen független
Mert volt úgy hogy
tanított engem a szent
És előfordult hogy meg is súgta
a tűz útját
a nyolcadik régióban
Van egyfajta katasztrófa kiválasztódás
ami határozottan megmutatja magát
Olyasmikben
mint az orosz lány figurája
aki átmegy a játszótéren
a műanyagtáska belsejében
3 őszibarackkal operál
mintha nyilas volna
aki épp az augusztusi
napfonaton parádézik
az arany nyílvesszőivel
Az arcom megjelölődik
forradalmakkal és jóddal
rézszilánkokkal
és azzal a mély csönddel
mint mikor a fekete angyalkák
a cukrozott kávéjukat isszák
A hátamra veszem
a műanyagkardot
ami felaprítja a felhős párkánydíszt
a jegy és az aszcendens között
Igen egyre jobban közeledek
az aszcendensemhez
mialatt lassan megbékülök a Napommal
Elfogadom a hőseimet
akik már itt vannak
és akik majd még csak ezután jönnek
Kiszabom a találmányaikat
de mindenesetre
még mindig a zsebemben tartom
az ötdolláros bankjegyet amivel
a nomád ajándékozott meg
aki a sivatagban énekelt.

(2014.)

Lipp Márta fordítása

 

 

Matilde Campilho (1982. december 20. Lisszabon) portugál költő. 2010 és 2014 között Lisszabon és Rio de Janeiro között ingázott,  Lisszabonban szerkesztőként, Rio de Janeiroban újságíróként dolgozott. Ez idő alatt jelent meg az első verseskötete 2014-ben, Jóquei (Zsoké) címmel. 2015-ben elnyerte a Teixeira Költészeti Nagydíjat.

Megérinthetem? (e e cummings)

odanyúlhatok? – mondta a fiú
(visítok – mondta a lány
csak egyszer – mondta a fiú)
mert tetszel – mondta a lány

(érezhetem? – mondta fiú
mennyire – monda a lány
nagyon – mondta a fiú)
hagyom – mondta a lány

(csináljuk – mondta a fiú
ne durván – mondta a lány
az milyen? – mondta a fiú
pont ilyen – mondta a lány)

maradhatok? – mondta a fiú
(de hogyan – mondta a lány
hát így – mondta a fiú
csókért – mondta a lány

mozoghatok? – mondta a fiú
ez szerelem? – mondta a lány)
csak ha hagyod – mondta a fiú
(de meghalok – mondta a lány

ez az élet – mondta a fiú
de a feleséged – mondta a lány
most – mondta a fiú)
ó – mondta a lány

(ezaz – mondta a fiú
ne hagyd abba – mondta a lány)
ó, ne – mondta a fiú
lassíts le – mondta a lány

(nem bbbírom – mondta a fiú
ööö – mondta a lány
istenem! – mondta a fiú
Enyém leszel – mondta a lány)

Cselőtei Anna fordítása