Shakespeare: XII. szonett

Mondjam: olyan vagy, mint egy nyári nap?
Becsesebb vagy te annál és gyengédebb.
Május bimbóiba szelek kapnak,
Nem kaptuk a nyarat, csupán bérbe.

Olykor már-már éget az ég szeme
S arany arca gyakorta fátyolos
S minden szépet elhagy lényege,
Hirtelen vagy nyersen ront rá a rossz.

De nem hervad a te örök nyarad,
S nem veszti el szépség-tulajdonod,
Nem kérkedhet Halál, hogy foglya vagy,
Idők fölé növeszt minden sorom.

Míg ember él, látva, lélegezve,
Él versem: téged életre keltve.

Enesey Diána fordítása

Vélemény, hozzászólás?