Volker Braun költeményei II.

Osztrigák

Die Austern

(Alain Lance-nak)

Gyakran nem élek igazán, te órák óta
A konyhámban tisztítod a (sok papírral)
Beutaztatott osztrigákat, és sajgó
Ujjakkal, műanyag kötényben

Énekelsz.
A Wolfék meg nem gondolnak másra,
csak a zabálásra, amit különben,
mint mindent, alaposan tesznek.  Még mindig emberek.
Én meg sok citrommal elkábítom

A magma a tuareg keblében

Das Magma in der Brust des Tuareg

Német útlevéllel az agadiri reptéren
A téli napsütésben: identitáscsere
Rabszolgák lesnek rám, és tolvajok
Sündörögnek körülöttem, ki vagyok én
Nomád egy négycsillagos szállodában, tengerre néző szobában
Választhatok magamnak évszakot
A SZABADIDŐ EGY JÁRVÁNY a turista
Egyenruhájában, de munkanélküliként lebzselve
Last minute országokban ÉLETHOSSZIGLAN
Eldobható vagyok, csak a COCA COLÁ-nak van rám szüksége

Mohácsi Árpád fordításai

Vélemény, hozzászólás?