I
Még nincs álom
kinek szeme
lassan rezdül
kinek szíve zakatol
beszéljen hát

kinek csendes ajka
szótlan
tudja
Még nincs álom
kinek ajka
és szeme néma

II
Hogy a kertben
a szeszélyes záporban
kinek a zöldje int csendet
a fanyar szélben
kinek árvize fordul
más irányba
és kiket nem kaphat el senki
Hogy micsoda segélykiáltás
hol csak az a fű nő
hol csak az a fű nő
a gyep is sarjad

III
De ez nem egy
lassú változatlan
kör
legyen a kör
legyen hát
kerek mint ez a fej
mely odazuhan
ahol nincs tücsök
mi ciripelni mer
völgyek és a hegyek
majd tovahúzódnak
az éj két oldalán

Kakuk Tamás fordítása

Kép: Paul Klee

Gyötrelmetek saját szennyetek glóriája,
s mit rühelltek, csak azt kapjátok. Bajotok
mocskába’ háltok és abba’ is mosdotok.
Fájdalmatok kimúlt, de vágyjátok hiába.

Gyönyörű kék az ég, az idő kinn meleg,
és a sok fiatal mind élettel teli,
és a természet ezt tavasznak nevezi,
de lelketek üres; nincs élet bennetek.

Vonagló hústömeg kolonca a magány;
az életbe vetett hitetek halovány.
Kíntól vergődtök és a szenvedésnek éltek.

És leköpitek azt, aki segítene.
Förtelmes, hogy ti nem tudtok szeretni se.
Ahogy a nap lemegy, majd úgy ér el a végzet.

Szeder Réka fordítása

“Maga lenne Mr Chinaski?”
Bólintottam.
“Harminc percet késett.”
“Igen.”
“Késik harminc percet
egy esküvőről, vagy egy temetésről?
“Nem.”
“Miért nem, mondja csak, miért nem?”
“Nos, ha a temetés az enyém lenne,
akkor mindenképpen ott lennék.
Ha meg az esküvő lenne az enyém,
az egyben a temetésem is lenne.”
Mindig is gyorsan járt a szám.
Sohasem tanulok belőle.

Márkus László fordítása

…és itt van a hely, amire biztosan gondolt:
“Ha el tudnék bújni, amikor beugrok
és nézni, ahogy csacsogva és lármázva jönnek,
hogy kivegyék a testet. Kétségbe lennének esve,
aztán sírva látnák hajában a hínárszálakat.”

… és ezen a ponton lehetett,
szinte félt. Hol elvékonyodnak a nyírfák,
a bank mellett talán megállt és elgondolkodott,
hogy soha nem azt csinálja, amiért jött.
De ha megtette, akkor az is hülyeség volt,
mert napok óta azt tervezte, hogy megteszi.

A liliommezőket letaposta, ahol átment,
és a gát közelében találták meg a lebegő cipőt.
Halála lassú volt.
……………Nem ismert gyorsabb utakat.

Kakuk Tamás fordítása

(Kép: Paul Klee)

Dolgom a világot szeretni.
Itt a napraforgó, ott a kolibri –
egyformán keresik, mi édes.
Itt a serkenő kovász, ott a kék szilva.
Itt a kagyló, mélyen a pettyes homokban.

Régi a csizmám? Szakadt a kabátom?
Nem vagyok már fiatal és mégsem vagyok fél-tökély? Hadd
figyeljek arra, ami számít,
arra, ami az én dolgom,

ami többnyire nyugton állni és tanulni
az ámulatot.
A tirannusz,[1] a szarkaláb.
A legelőn a bárány és a legelő.
Ami a legtöbb örömöt nyújtja, mert minden összetevő itt van.

dolgom hálásnak lenni, amiért ész és szív adatott
és ezek a test-köntösök,
egy száj, hogy örömkiáltást hallassunk
a molyoknak és az ökörszemeknek, az álmos, kiásott kagylónak,
elmondani mindegyiknek, újra meg újra, hogyan is van az,
hogy örökké élünk.

Enesey Diána fordítása

[1] Phoebe: elsősorban a szürke, légykapó tirannusz nevű madarat jelöli.

Téma nélkül.               Izumi Sikibu

Fekete hajam
mily zilált, nem érdekel,
amíg így fekszem,
ő hiányzik, ó, aki
először simogatta!

(Szerelmes dalok harmadik kötete, 755.)

Amikor egy férfi elfelejtkezett róla, Kibunébe[1] zarándokolt, ahol a tisztulási patak felett szálló szentjánosbogarakat látván ezt a verset költötte:

                                   Izumi Sikibu

Búsan gyötrődöm.
Tavi jánosbogarak:
ó, még őket is
testemből elszabadult,
bolygó lelkemnek látom![2]

Válasz:

Hegyek legmélyén
örvénylőn csak csobogó
vízesés sodra
lélekgyöngyként[3] hogy hulljon,
oly búsan, ó, ne gyötrődj!

Ez a vers Kibune istenének válsza. A hagyomány szerint Izumi Sikibu fülében a férfi hangjaként szólt.

(Vegyes témájú dalok hatodik kötete, Sintó dalok[4], 1162–1163.)

Fittler Áron fordításai

Izumi Sikibu (和泉式部)

976?–1030?

A X–XI. század fordulójának egyik legnagyobb költőnője. Udvarhölgynevének első felét első férje, a tartományi kormányzó Tacsibana no Micsiszada (橘道貞) megbízatási helye, Izumi tartomány (a mai Ószaka prefektúra déli része), második felét pedig apja, Óe no Maszamune (大江雅致) beosztása után kapta. Jól ismert Reizei császár (Reizei tennó [冷泉天皇], 950–1011) két fiával való szerelmi viszonya, az Izumi Sikibu napló (Izumi Sikibu nikki, 和泉式部日記) egyikükkel, Acumicsi herceggel (Acumicsi sinnó [敦道親王], 981–1007) való kapcsolatát mutatja be versváltásaikon keresztül. Acumicsi herceg halála után Sósi császárné szolgálatába állt udvarhölgyként. Az udvarban ismerkedett meg második férjével, Fudzsivara no Jaszumaszával (藤原保昌), akit 1020 és 1023 közötti tartományi kormányzósága idején elkísért megbízatási helyére, Tango (丹後) tartományba (a mai Kiotó prefektúra északi része a Japán-tenger partján). Versei rendkívül nagy hatást gyakoroltak a későbbi vakaköltészetre. Ezernél is több költeménye maradt fenn, melyekből több mint kétszáz darab császári rendeletre összeállított vakaantológiákba is bekerült.

(Borítókép: a fordító felvétele)

[1] 貴布禰. A mai Kiotót északról határoló Északi hegyekben lévő sintoista Kifune szentély (Kifune dzsindzsa, 貴船神社).

[2] A korabeli közvélekedés szerint, ha valakit nagy bánat gyötör, lelke elhagyja testét, és az éterben bolyong (egyes esetekben megszáll valakit, akit az illető nem kedvel). A lelket tűzgömbként képzelték el, ezért látja a költőnő a repkedő szentjánosbogarak fényében saját lelkét.

[3] Többértelmű kifejezésen alapuló retorika. Az eredeti szövegben a „tama” szó jelent gyöngyöt (玉) és lelket (魂), előbbi a vízesés aláhulló vízcseppjeit jeleníti meg, utóbbi pedig visszautal az Izumi Sikibu vakájában megénekelt bolyongó lélekre.

[4] Dzsingi no uta (神祇歌). Olyan vakák, melyek a japán ősvallás, a sintó isteneihez kapcsolódnak, például a bennük való hit kifejezései, vagy sintó rituálékhoz kötődnek, de olyan verseket is ide sorolnak, melyeket – az itt szereplő Hegyek legmélyén… kezdetű költeményhez hasonlóan – egy sintó isten alkotásaként tartanak számon.