Címke: dráma

Bejegyzések

A 23 éves álom (részlet)

Hozzászólás most!

Hálószoba.
A nő az ágyon ül.
A férfi le-fel járkál.

FÉRFI: Holnap elutazom. (Szünet.) Egy időre.

Szünet.

NŐ: Szabad tudnom, hogy hová?

FÉRFI: Nem mindegy?

NŐ: De igen… Bárhol is légy, a lényeg az, hogy itt nem vagy.

FÉRFI: Majd jelentkezem.

NŐ: Mikor?

FÉRFI: Nem tudom. Hamarosan.

Szünet.

NŐ: Miért teszed?

FÉRFI: Gondolnom kell a jövőre.

NŐ: (Gúnyosan felnevet.) Jövő… A holnap a ma elmeszüleménye. Az áhított jövő menekülési kísérlet a mindenkori jelen mókuskerekéből. (Szünet.) Minden nap első és utolsó nap egyben. Minden éjszaka első és utolsó éjszaka egyben. Az egész világ teljes egészében itt és most teremtődik…

FÉRFI: Akkor… lényegében… minden mindegy…

Szünet.

NŐ: Van még valami mondanivalód?

FÉRFI: Nincs.

A férfi leveti a köntösét és lefekszik.

Szünet.

NŐ: Gyerekkoromban volt otthon egy malacunk. Vak volt. Így született. Ült az ólban, leginkább a sarokban, rá se kellett csukni az ajtót, és várta, mikor kap enni. Irtó falánk volt. Mindent megevett, amit adtunk neki. Sokszor meg is tréfáltuk. Minden szart elébe tettünk… Földet szórtunk a moslékjába, apró töviseket kevertünk a kukoricaszemek közé, fémdarabokat rejtettünk a koncentrátumába. Sokszor prüszkölt, néha felsebzett a szája, és kínkeservesen visított, mi pedig jót szórakoztunk rajta. (Szünet.) Kóbor kutyák tépték szét. Én engedtem be őket az udvarba. Kinéztem az utcára, és nyitva hagytam a kaput. A felnőttek közül senki sem volt odahaza. Csak én, és a bátyám. (Rövid szünet.) Igen, volt egy testvérem, sosem meséltem neked róla. Alig egy évvel volt idősebb nálam. Ő is ott végezte. Ijedtségében a falnak dőlt, és a vak disznó a haláltusájában összenyomta. Teljesen összelapította… Szétpocskolta… (Szünet.) Azon az éjszakán álmodtam először. Huszonhárom évvel ezelőtt.

A nő felkel az ágyról. Monológja közben megjeleníti elmesélt álmát.

NŐ: Mentem az utcán. Forgalmas, széles utca volt. Vagy inkább sugárút. Legalább négy sávos. Egyedül voltam. Nem volt ott se apa, se anya, se Álmos… Így hívták a bátyámat. (Szünet.) Mindenfelől kutyák meg disznók voltak körülöttem. Képzelj el egy dugót az autósztrádán csúcsforgalomban… Olyan volt ez is, csak autók, motorok és kamionok helyett vicsorgó ebek meg röfögő disznók töltötték be a teret. Sehol egy ember! Álltam a sugárút kellős közepén, remegve. Még ma is kiráz a hideg, ha visszagondolok rá. És akkor… hirtelen… mintegy a semmiből… ahogy az csak álmokban lehetséges… feltűnt ő… Egy ember abban a végeláthatatlan állatvilágban! Izgatottan futottam feléje. Virágos szoknyácskám csak úgy lebegett a sok szuka meg koca közt. (Szünet.) Amikor odaértem hozzá, akkor vettem észre, hogy egy kölyökkutyát tart a kezében. Ez a tiéd, mondta, és felém nyújtotta az ebet. Undorodva néztem a lihegő állatot. Ez a tiéd, ismételte meg. Meg sem simogatod? Nyújtsd ki feléje a kezecskédet… (Szünet.) Mintha meghipnotizált volna… azt cselekedtem, amit mondott. Kinyújtottam a kezemet, és ujjaimat végighúztam a kutya szőrén. Így ni, biztatott a férfi, nézd milyen boldog. Fogd meg, mondta. Vonakodtam, de nem tudtam elutasítani. Félénken átvettem a kutyát, magamhoz öleltem, és akkor… Nyilván megbotlottam valamiben, vagy mi…, egyszerre kiterültem az úttesten. (Lefekszik a földre.) Emlékszem… Erre nagyon emlékszem… Mozdulatlanul feküdtem, és az eget bámultam… Szürke fellegek vonultak át, itt-ott lehetett csak látni a lemenő nap vörösét. Fekete madarak röpködtek fölöttem. Körbe-körbe… (Szünet.) Megpróbáltam felkelni. Megmozdítani tagjaimat. Előbb a kezem, majd a lábam. Semmit sem tudtam. Csak feküdni. Mozdulatlanul. És farkasszemet nézni a mellkasomra telepedett kutyával. Amikor kézbe vettem, kis csöppségnek tűnt, ekkor azonban… növekedni kezdett… Pillanatok alatt akkorára nőtt a feje, hogy mindent eltakart előlem… A napot, a felhőket és a madarakat egyaránt… A súlyától nem kaptam levegőt. Nyála végigcsorgott az arcomon… egyenesen a számba…

A nő mély lélegzetet vesz és felül.

Hosszú szünet.

FÉRFI: Sajnálom.

NŐ: Ennyit tudsz mondani? Sajnálom…

Bejegyzések

Emberi Pajzs Hadművelet (részlet)

A teljes szöveg a Melankólia ezerrel kötetben olvasható! Mindenkit szeretettel várunk a kötet bemutatójára március 13-án este 7-kor a Kazimír felső termében! http://www.facebook.com/events/146027058895760/?fref=ts

(két részlet a drámából)

 

– Egy pénteki napon biztonsági okokból hazánk hadat üzent egy másik országnak.

– Felmerült a gyanú, hogy a kérdéses országnak több vegyifegyvere volt, mint nekünk.

– A hétvégén a döntést kávézókban, klubokban, baráti társaságokban vitatták meg.

– Apám a vacsoránál megjegyezte, hogy ez elkerülhetetlen volt,

– a nagynéném azon lamentált, hogy megint felmennek majd az árak,

– a nővérem skype-on kérdezte meg a csethaverjától, halacska74-től, hogy az ő hazája szomszédos-e azzal, amelyiket meg fognak támadni, és hogy szüksége van-e politikai (vagy egyéb) menedékre nálunk.

– A nagyapám felemlegette, hogy mit élt át a háborúban, és azon hőbörgött, hogy mi a baj ezzel az országgal,

– én meg elmagyaráztam a nagyapámnak, hogy ez nem függ össze azzal, hogy mi a baj ezzel az országgal, hogy ez annál sokkal bonyolultabb, erre ő azt felelte, hogy manapság minden összefügg mindennel az internet miatt.

– Más is történt azon a pénteken és az azt követő hétvégén, de mind közül ez volt a leges-legrosszabb.

– Egy ország, ami hadat üzen egy másiknak, az

– társadalmilag…

– gazdaságilag…

– politikailag…

– stratégiailag…

– anyagilag…

– történelmileg…

– higiéniailag…

– és ökológiailag is súlyos ügy az emberiségre nézve!

– Azon a hétvégén kezdődött minden…

– Azon a hétvégén, amikor megmentettek egy jéghegyen ragadt jegesmedvét. A jéghegy levált az Északi-sarkról és ide-oda hánykolódott a tengeren.

– Azon a hétvégén, amikor délelőtt elmentünk focizni, és João kificamította a bokáját.

– Azon a hétvégén, amikor a nagymamám olyan sok tojáskrém desszertet evett az öcsém szülinapi bulijában, hogy utána két hétig az ágyat nyomta májpanaszokkal.

– Azon a hétvégén, amikor viharos eső esett, húsvét volt, a szüleid hamarabb jöttek haza a nyaralásból, és ciki volt mert nálatok gyűltünk össze és teljesen kiürítettük a bárszekrényt.

— Igen, az első gyűlés Tó Zééknél volt.

— Ezen a gyűlésen megvitattuk a világ, a politika és az élet dolgait, Mika legújabb számát, az aktuális híreket, hogy mit kell tennünk, hogy minden jobbra forduljon. Megvitattuk továbbá azt is, mik lesznek a következményei annak, ha a tettek mezejére lépünk a jegyeink átlagának (na meg persze) a Világegyetem egyensúlyának érdekében.

– A döntés gyors és egyértelmű volt.

– Vasárnap mindenki a családjával ebédelt és vacsorázott, egy szót se szóltunk,

– és hétfőn velünk kezdődött a híradó: egy aktivista csoport a támadó országból elhatározta, hogy átautózik a támadás előtt álló országba, hogy ott Emberi Pajzsot alkosson.

– Közöltük a szándékunkat,

– a véleményünket,

– az illúzióinkat,

– és indulásunk dátumát.

 

(…)

 

– Bepakoltuk a hátizsákokat a busz csomagtartójába.

– Volt nálam:

– 5 alsógatya, 2 nadrág, 1 fogkefe, 2 tubus fogkrém, fogselyem, 5 póló, 1 pulóver, egy pár sportcipő, sampon, hajkondicionáló, tusfürdő,

– hajzselé,

– 1 körömvágó, 1 olló, szőrtelenítő gyanta,

– 1 elsősegély készlet, benne ragtapaszok, alkohol, aceton, géz, leukoplaszt, betadin, canesten, desztillált víz,

– egy kulacs, étcsoki,

– 2 olyan kolbász amilyet már nem lehet kapni az iskolákban,

– mosószer kézi mosáshoz,

– háztartási keksz, filteres tea, szárított tőkehal, m&m’s,

– vörösbab-, apróbab-, tonhal-, csicseriborsó-, zöldborsókonzerv,

– fültisztító, aszpirin, nurofen, ben-u-ron, rennie, coldrex, szódabikarbóna, kataflam, müzliszeletek,

– 1 tálca sör,

– egy svájci bicska,

– 1 konzervnyitó, 1 dugóhúzó, 4 kanál, 1 fűrészes kés,

– én egy nappal az utazás előtt befestettem a hajam és vettem egy új kertészfarmert a pénzből, amit szülinapomra kaptam a nagymamámtól.

– És könyveket:

– Lucky Luke,

– Corto Maltese,

– három eredeti manga,

– Kafkától az Átváltozás,

– A három muskétás,

– egy zsebszótár,

– Az eltűnt idő nyomában Prousttól, csak az első kötet,

– a büntető-törvénykönyv és az alkotmány egy-egy példánya az internetről, újrahasznosított papírra nyomtatva,

– Albert Camus szinte teljes életműve, fordított időrendi sorrendben,

– Alberto Pimenta művei aláhúzásokkal és egy másik olvasó ceruzás jegyzeteivel,

– Sophia de Mello Breyner két könyve,

– Cortázar két könyve,

– Morel könyve két példányban,

– Mário de Carvalho két könyve, az a medencés 1 és az esti szellős 2,

– a kék sci-fi füzetek gyűjteményéből a 37-es és a 72-es ,

– az, amelyikben az elektronikus bárány van, amiből még filmet is csináltak 3, meg amelyikben valami Lem nevű lengyel fürdőkádjáról van szó 4,

– és egy térkép, hogy megtaláljuk az áramellátó központot, a víztározókat, az élelmiszerelosztó központot, az olajkutat,

– és a gyógyszertárat.

– Mellesleg mind egy határmenti városban.

– Készen álltunk, hogy megváltoztassuk a világot, amint szükséges.

– És ami szükséges az szükségszerű, most azonnal, késlekedés nélkül!

– Elindultunk.

(fordította: Bata Péter)

Lábjegyzet:

  1. Fantasia para dois coronéis e uma piscina (Fantázia két ezredesre és egy medencére) – A ford. ↩
  2. Um Deus Passeando pela Brisa da Tarde (Egy Isten sétál a délutáni szellőben) – A ford. ↩
  3. Philip K. Dick: Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal? (Szárnyas fejvadász) – A ford. ↩
  4. 4 Stanislav Lem: Memoirs found in a bathtub – A ford. ↩
Bejegyzések

Egyik dolog a másikát

Sorsok bonyolult szövete vagy hétköznapi életek banális dilemmáinak lecsapódása. Istenek, hősök, államférfiak sakkmeccse vagy Ondrisok és Jadvigák hálószobatitkai. Nagy eszmék, utópiák, társadalomfilozófiák laboratóriuma vagy gyarló vágyak, apró árulások, bagóra játszott partik kérlelhetetlen jegyzéke, láthatatlan tétje. A nemzettest iránti olthatatlan szomj vagy szimpla „basszdüh”.

 

            Akárhogy is: a történelem nem egyszerűen elsajátítható ténytár, hanem feladat. Závada Pál Janka estéi-kötetének három színdarabja ebben a felismerésben közös, míg a privát és a nyilvános, a személyes és a közösségi viszonyának háromféle bemutatásában különbözve áll össze trilógiává. A Jadviga párnája még az intimitás lehetőségének közegében mutatja fel annak hiányát: az időben elcsúszott szerelmek, a soha-össze-nem-találkozások, a dialógusképtelen párhuzamosságok expresszív és adekvát formája a folytatólagosan (és így újra- és újra)írt közös napló, amelyben kérdések és válaszok helyett zsolozsmázó monológok találnak egymásra az egymás mellett elsikló életek nyomán. A Magyar ünnepben már nincs magánélet, a társasági összejöveteleken és nyilvános terekben játszódó történet szereplőinek hálószobája a rádióhanggal betöltött szalon, szerelem és politika pedig elválaszthatatlanok: a boldogság lopott óráit is beárnyékolja a félelem. Ha azt hinnénk, ennél nem lehet rosszabb, hát a Janka estéiben visszakapjuk a magánlakások félhomályát, a szobák négy falát, a baráti beszélgetések négyszemköztjét, de ezek légkörét meghittség helyett a besúgás árnya, biztonság helyett a megszokássá szelídült rettegés, a privát csalóka szabadsága helyett fojtogató szűkösség: az intimitás lehetőségének kínzó hiánya tölti be.

 

           Závada Pál színdarabjai sikeresen önállósodtak az alapjukat képező regényektől (Jadviga párnája, Idegen testünk, A fényképész utókora): az olykor szóról szóra átemelt mondatok ellenére összehasonlítást implikáló átiratok helyett valódi drámai anyagot jelentenek, amelynek alakjai sokkal inkább a drámatrilógia, mintsem a regény világával folytatnak párbeszédet. A magán és nyilvános, a mikro- és makrotörténelem viszonyát boncolgató három darab látszólag hasonló eszközökkel operál: szembeötlő a kar sajátos szerepe és az ének kiemelt használata. Ennek ellenére erősen különböznek a dramaturgiai alapvetés tekintetében.

 

         A magánélet felől fogalmazott Jadviga párnája naplóformájának megfelelően nem annyira dialógusok, mint inkább párhuzamos monológok sora. A darab formai bravúrja éppen abban áll, hogy a szereplők a mondatokat mintegy „egymás szájából veszik ki”, sorsuk annyira hűen ismétli önmagát, a szerelmi viszonyokban éppúgy, mint a történelmi közeget, és a felmerülő dilemmákra adott választ tekintve – de csak a napló lapjain, amelyet Ondris, majd Jadviga, majd Miso ír és mond.

 

MISO

(…) Én is követtem, mint

Anyusom annó, hogy akinek kidőlt a toll a kezéből,

attól az én feladatom továbbvinni a lantot. (113.)

 

Az 1915-től az ötvenes évek közepéig tartó mintegy négy évtized sem bontja meg a történet bensőségességét, az egyénire, a személyesre fókuszáló perspektíváját, minthogy a szocialista érából visszaemlékező Miso az első világháborút, illetve az azt követő viharos éveket idézi részletesen – ami a kettő között zajlott, arról majd a Magyar ünnep regél. Érdekes, hogy a kar szerepe mennyivel korlátozottabb ebben a személyes hangvételű drámában, mint a Janka estéi vagy különösen a Magyar ünnep esetében.

 

         Utóbbinak széles látószögű optikájával mintha kevésbé rutinosan bánna a drámaíró Závada. A Magyar ünnep 1940-ben kezdődik: a második bécsi döntés nyomán átmenetileg megvalósuló revíziót ünnepli egy kis baráti-rokoni társaság, ahol a politikai nézetek már ekkor is, majd egyre inkább rátelepszenek a személyes kapcsolatokra. A dráma elsőre polifonikusnak tűnhet, minthogy a heterogén kisközösségben a legkülönbözőbb adottságokkal, identitással rendelkező emberek képviseltetik magukat: akad nevét magyarosító és nem magyarosító sváb, kikeresztelkedett zsidó, homoszexuális pap. Csakhogy az egyes szólamok korántsem egyenrangúak, ráadásul az ideológiai-világnézeti leosztás hamar világossá lesz, hogy azután már csak a végkifejlet várasson magára, kevés meglepetéssel. Míg a majdhogynem az utókor szemével megáldott, hiszen mindent értő, mindenre ösztönösen ráérző zsidó származású fotográfus, Weiner Janka az áldozat szerepében lényegében eleve mentesül a bukás lehetőségétől, addig a büszkemagyar-büszkesváb Flamm Johannka vérmes fasisztaként meglehetősen árnyalat nélküli, időnként szinte karikaturisztikus. Jellemét az a momentum sem tudja sokkal összetettebbé tenni, hogy örökké viszonzatlan szerelmének minden sértettsége ellenére életét kockáztatja a letartóztatott Janka megmentéséért: ettől függetlenül lelkesen hangoztatja antiszemita nézeteit, és azon morfondírozik, érződik-e „a szag” Jankán, ha az ember kellő közelségbe kerül vele. Ha azt hinnénk, hogy testvére, a titkon zsidókat mentő katonadiplomata, Flórián Imre megszabadulhat a származása révén osztott lapoktól, „a háború utáni zsidó bosszútól” tartva már aktuálisnak érzi „a zsidó hegemónia” elleni küzdelmet. Bonyolult érzelmek, összetett motivációk inkább a mellékszálakban bukkannak fel: például Emma révén, aki rémülten fedezi fel magában a szabadság örömét, miközben szorgalmasan és szorongva rója a sorokat munkaszolgálatos férjének. Ebben a drámában különösen hangsúlyos szerephez jut a kar. Závada meglehetősen szűkmarkú a szerzői utasításokkal, mégsem lehetne azt állítani, hogy az értelmezést, a háttér megrajzolását vagy a motivációk megsejtését minden esetben az olvasó, rendező, színész vagy néző fantáziájára bízva hagyná, hogy dialógusai önmagukért beszéljenek – a kar és az ének kiemel, fókuszál, ismétel, gúnyol, karikíroz vagy éppen narratív módon elmondja az elhallgatott gondolatokat, a rejtett érzelmeket, a múlt eseményeit. A Magyar ünnepben végül egészen sajátos hanggá áll össze: a kor szólamait a szereplők mondataival keverve mintegy a közeget jeleníti meg, miközben valójában annak gunyoros-cinikus átiratát, és így az utókor perspektívájából megfogalmazott visszáját adja.

 

KAR ének

(…)

Trianonnak mondjuk balsorsunk ítéletét,

a sírt, hol nemzet süllyed el s oly sok viszály.

Ki az Isten nyújt felénk, ha küzdünk, védő kart,

mely ápol, s majdan sírod is, ha elbukál? (117.)

 

KAR ének

Ma még a baszhatnék is, esküszöm, magyar,

vagy máma éppen ez lesz a legmagyarabb.

(…)

ma éjjel minden mámoros üzekedés

az anyanemzettest lába közé repít. (130.)

 

KAR ének

(…)

le kell hát puffantani a harangozót.

E durranásra azt kiáltjuk, lőnek ránk

a románok, így géppuskáink is tüzet

nyitnak,

(…)

De mert eltaláljuk sajátjainkat is

ezért ők visszalőnek ránk, azazhogy: Mi

pedig miránk. Így aknavetőkkel muszáj

ezek után szétlőnünk mind a házakat, (181.)

 

KAR ének

(…) S hogy ez az indulattömeg

az egész zsidóságra zúdul, nem csupán

a bűnösökre, manapság nem is csoda.

Özönvízkor száraznak maradni bajos. (223.)

 

KAR ének

(…)

Isten halott, nem nyújt, ha küzdesz, védő kart,

s hol nincs számodra hely, az ország vérben áll. (240.)

 

A kar változatos megnyilvánulásai dramaturgiailag izgalmasak, de tovább erősítik a benyomást, hogy egy traumatikus, nyomasztóan sűrű kor empatikus feldolgozása helyett behatárolt, sematikus karakterek fölötti moralizálás zajlik. Olvasóként túl könnyű eligazodni és elhatárolódni, azaz felmentést nyerni a felelősség alól. Jadviga és Ondris esetében még nem létezett „az igazság”, ott a bukás fájdalmas és bonyolult sorsok összefonódásában bontakozott ki – igaz, a dilemma, és a döntési helyzetben megnyilvánuló szabadság már ott sem volt hangsúlyos: mintha a jellemek és a sorsok egymásra hatása determinisztikus rendet követne. Tépelődéssel igazán majd csak a Janka estéiben találkozunk, ahol Dohányos László egy pillanatra (de nem többre) valóban meginog, mielőtt végleg feladná becsületét a hatalomért, és ahol végül megalkuvásában és fojtogató anyai szeretetében Janka is esendővé válik.

 

A trilógiát záró Janka estéi 1981-ben játszódik, de a visszaemlékezések révén lényegében a negyvenes évek elejéig nyúl vissza. A dramaturgiailag leginkább letisztult, szigorúan dialogikus mű fókuszában Weiner Janka, Dohányos László és Adler Jenő szerelmi és (minthogy az elnyomásra adott válaszként három különböző attitűdöt jelenít meg) szimbolikus hármasa áll, középen Jankával, aki önmagáért nem, de szerelméért és gyermekéért már korrumpálható. Dohányos a mindenkori hatalom csinovnyikja, míg Adler az örökös elnyomott, a minden rezsim által meghurcolt áldozat. A kar itt leginkább a mellékszereplőket kölcsönzi, ezen hatáskörét csak ritkán (például egyes érzelmek vagy gondolatok didaktikus kimondásával) lépi át.

 

JANKA

Igen, végül… kikönyörögte, hogy ott maradhasson, mert nincs hol aludnia.

ADLER

Én könyörögtem, Janka? De hiszen… maga még vacsorát is behozott nekem!

KAR

Mert ez ütötte Jenőt szíven igazán.

Hogy Janka megtagadja még tekintetük-

nek azt a szoros összefonódását is,

amely neki a forradalom legesleg-

szebb éjszakájának legdrágább perce volt. (347.).

 

Ami a Jadviga párnájában a szexualitás, az itt az evés és ivás: a személyesség érzéki illúziója. Adler akkor érzi magát legközelebb a viszonzatlanul szeretett Jankához, amikor az a forradalom éjszakáján vacsorát hoz neki, Janka pedig akkor érti meg, hogy végképp elveszítette Dohányost, amikor az nem emlékszik, mit evett nála, hiszen az ételnek-italnak jelentése van: kettőjük kapcsolatát és – ironikus módon – az ország politikai, gazdasági, illetve morális helyzetét szimbolizálja.

 

JANKA

Most viszont a nejed utazott el, nem igaz?

DOHÁNYOS

Mi? Honnan tudod? Ja…

JANKA

Bort hoztál, ismerlek…

DOHÁNYOS

Persze… igen, Prágában van…

JANKA

…hogy akkor meg is akarod inni.

DOHÁNYOS

Hát… teveled. Te most éppen sütsz valamit?

JANKA

Csirkét.

DOHÁNYOS

Csirkét, te jósisten – manapság…!

(…)

JANKA

(…) És te hol tudsz ilyen borhoz jutni? Az ember azt hinné, tavaly itt minden egyes palackot szétlőttek vagy lebombáztak.

DOHÁNYOS

 Lehet, hogy az ember a törékenyebb, nem az üveg. (293.)

 

JANKA

(…) A múltkor is csak addig volt igazam, amíg jól nem laktál, és haza nem iszkoltál, hogy a nejednek fogadjál aztán szót. Egyébként sült csirke volt akkor nem babgulyás, tortát pedig akkor sütöttem neked utoljára, mikor még normális ember voltál. Most egy kis paprikás krumplit tudok ajánlani, de kolbász nélkül, ha ez nem derogál egy háromszoros miniszternek. (310.)

 

Ez az erős érzékiség, a hétköznapi aktusokban felbukkanó társadalmi, a személyességen keresztül vizsgált történelmi mögött felsejlő mély empátia teszi erőssé a drámatrilógia első és utolsó darabját, míg ennek hiánya, a túlzott stilizálás, a sikeres eltartás, a kar fölényes gunyorossága révén megjelenített külső perspektíva pökhendisége, a rálátás készen kínálása távolítja el az olvasótól a Magyar ünnepet. A jellem és a viszonyok szövetéből létrejövő sorsszerűség különös determinációjaként megjelenített történelem kérlelhetetlensége a Jadviga párnájában és a Janka estéiben fájdalmas, míg az elrendeltetés, a nézetek és a származás közötti összefüggés a Magyar ünnep esetében már elidegenítő és hiteltelen. Mint Petri versében: „a háttér / szétroppantja a szituáció gerincét”.

 

Závada Pál: Janka estéi, Budapest, Magvető, 2012.

Bejegyzések

Classbook – közösségi dráma – (3. rész)

9. JELENET – RÖHÖG AZ EGÉSZ OSZTÁLY

 

 MADÁR            (bejön a tablóval) Látja, tanárnő? Én készültem! (Lola felröhög, konzervnevetés)

 

LÓNYAYNÉ     Aladár, mit hadonászik azzal a tablóval? Azonnal vigye vissza, vagy beírok magának!

 

MADÁR            Itt is van: Bauer János. Az iskola büszkesége, országos kosárlabdabajnok és évfolyamelső.

 

LÓNYAYNÉ     Ezt meg honnan tudja?

 

MADÁR            Hát ki ne emlékezne a vele készült riportra az ünnepi évkönyvből? A Tanárnő nem emlékszik rá?

 

LÓNYAYNÉ     Vigye vissza azt a tablót, jó? (Sápadtan lerogy a tanári asztalra)

 

MADÁR            (rappelve)

                          Yo, Yo, Tanárnő kérem én készültem,

                          elkészültem, felkészültem,

                          csak az az iciriciciri baki, hogy kikészültem,

                          kikészültem, kikészültem.

                          Azóta lógok a neten,

                          ez a szerelem a szerem,

                          tápszer, óvszer,

                          kábszer,      gyógyszer

                          ezeregyszer!

 

LÓNYAYNÉ     Elég! Azonnal hagyja abba!

 

MADÁR            (egyre vadabbul gesztikulálva rappel, a közönséget is feltüzeli)

                          ABBA, ABBA,

                          oldszkúl az a banda,

                          unalmas már, tanárnő, a handabanda!

 

                          Ezért egy osztálynyi MIGIRI MIGIRI kar inti,

                          hogy magasról teszünk rá, ki volt a Karinthy!

 

                          Igen, egy osztálynyi kocka-koca-kar inti ma,

                          hogy magasról teszünk a tesze-tosza Karinthyra!

 

LÓNYAYNÉ     (megkövülten nézi Madárt, a végén elordítja magát) A pokolba az egész bandával! (Jobbra el)

 

10. JELENET – LÓGOK A SZEREN

 

 

20:35. Madár szobája – a jobb oldali pad. Lola szorosan mellette ül, korrepetálja Karinthyból, előttük nyitva a Tanár úr kérem.

 

LOLA                Na, kész is vagyunk. Lassan mennem kéne.

 

MADÁR            Nem vesszük át még egyszer? (Közelebb húzódik Lolához) Olyan jól… érted… olyan jól nézel ki. (Átkarolja, megsimogatja az arcát)

 

LOLA                (kuncogva) Szívesen átmegyek újra az anyagon, de előbb ki kell szaladnom a mosdóba.

 

MADÁR            (a hajával megborzolja Lola arcát) Kis pisis…

 

LOLA                Köszi. Most jól szétkented a sminkemet.

 

MADÁR            Bocsesz, nem volt szándékos. (Elengedi Lolát, hamiskásan énekli a Kiscsillag-szám dallamára) „Nagy a rendetlenség, ne nagyon nézzél szét.” (Lola kimegy az ajtón, kérdőn visszanéz) „A vécét balra találod.”

 

Lola nevetve kimegy, az ajtó résnyire nyitva marad.  Madár előveszi a padból a laptopját. Rákeres Melindára. A webkamerák képe kivetítve. Madár mögött az ajtó, Melinda az ablakban könyököl kapucnival a fején, kezében az ájpeddel.

 

MELINDA         (halkan, a gépen pötyögve) Szia.

 

MADÁR            Csumika! Hát hallod, sajnálhatod, hogy pont ma nem voltál bent. Akkorát nézett Dezső néni, hogy… Most mi van?  

 

MELINDA         Úgy volt, hogy ma átjössz! Tök egyedül vagyok itt, elég para!

 

MADÁR            Én is… egyedül vagyok, anyám az új pasijánál alszik. Épp ezért találtam ki, hogy így onlájn dumáljunk. Egy kockának az úgyis nagyobb élmény, nem?

 

MELINDA         Nagyon vicces vagy. Tényleg nem jössz át?

 

MADÁR            Mit parázol? Csak nem magadhoz hívtad hasfelmetsző Jacket!?

 

MELINDA         Nem, persze, Marikához. Bármikor megjöhet.

 

MADÁR            Hú, látnod kellett volna Dezső néni arcát! Kegyetlenül rángott! Így, nézd! (Grimaszol)

 

MELINDA         Egész délután figyeltem a nyitott ablakból, órák óta sírógörcse van.

 

MADÁR            Persze!

 

MELINDA         Mondom. Fel-alá járkál, és hangosan bőg. Jól kikészítetted.

 

Szünet.

 

MADÁR            Azt nem vágom, merre van ilyenkor Dezső bácsi, hogy megvigasztalja.

 

MELINDA         Még egyszer sem láttam nála senkit rajta kívül. Tuti ők is elváltak, mint a szüleink.

 

MADÁR            De akkor minek ez a röhejes Lónyay Dezsőnénizés?

 

MELINDA         Hát ez tök egyértelmű. Mert utálja Engel Marikát is.

 

MADÁR            Komolyan, kezdem megsajnálni az öreglányt. Tiszta skizó! Remélem, Jack Bauer majd jól megvigasztalja.

Szünet.

 

MELINDA         Mindjárt megjön. Az apám bent fekszik a kórházban, én meg itt vagyok egyedül. (Elpityeredik)

 

MADÁR            Na, ne nyafizz már. (Szünet) Inkább énekelj valamit.

 

MELINDA         Ez jó neked?

 

MADÁR            Mi?

 

MELINDA         Hogy mindig szívatsz.

 

MADÁR            Ne hidd el, ha nem akarod, de tényleg bejön a hangod. Múltkor, az utcán, eskü, úgy nyomtad, mint Hannah Montana!

 

MELINDA         Na jó, én asszem kiloggolok.

 

MADÁR            Várjál már, Mel! Tényleg nem hülyülök. A frísztájlod is nagyon komoly volt. Riszpekt, becsszó!

 

MELINDA         Ez komoly?

 

MADÁR            Tök komoly. Figyu, szerintem simán indulhatnánk együtt valami versenyen is. Megasztár, X-Faktor, amelyik összejön.

 

MELINDA         Ja, az jó lenne.

 

MADÁR            YO, YO! (Összenevetnek) Gyerünk, énekelj valamit!

 

MELINDA         Egy pillanat. (Pötyög a gépen)

 

MADÁR            Mit kockulsz már megint?

 

MELINDA         Mindjárt meglátod, figyelj! (Engel Marika FB-oldaláról elküldi Madárnak a német verset, aztán lehunyt szemmel énekelni kezd az ismert népdal dallamára)

                         

                          Madárka, Madárka,

                          kockuló Madárka,

                          hi-hidd el a le-ve-le-hem,

                          hidd el a levelem.

                          Vár a postaláda.

 

                          Ha kérdik…

 

LOLA                (megáll a küszöbön, a dal közepén bevágja maga mögött az ajtót, odarohan a laptophoz, és elrántja, így már a háttérben nem látszódik az ajtó) Ez mi?!

 

MADÁR            Lola, én…

 

MELINDA         (az ajtócsapódásra kinyitja a szemét, megfordul, az ő webkamerája képmezőjében megjelenik az ajtó és az „utca”) Tudtam. Tudtam. (Mániákusan ismételgeti)

 

LOLA                Mit tudtál, te szerencsétlen?! (Madárhoz) Most szórakozol velem?

 

MADÁR            Én… Én nem… (A képernyőre bámul) Nézzétek! Ott jön!

 

Az „utcán” Bauer Jani közeledik matt részegen. Melinda az ablakba teszi az ájpedet, így Lola és Madár is látja az eseményeket. Mindhárman bénultan bámulják, ahogy Bauer Jani elkezd dörömbölni az ajtón. Csoszogó léptek zaja.

 

LÓNYAYNÉ     (hangja kintről) Ki az?

 

BAUER JANI    Ló-nya-y De-zső-né…

 

LÓNYAYNÉ     Kicsoda maga?

 

BAUER JANI    Behülyítesz az osztálytalálkozóra, aztán nem jössz el.

 

LÓNYAYNÉ     Osztálytalálkozó? (Résnyire nyitja az ajtót, kisírt szemmel ránéz Bauer Janira) Ismerjük egymást?

 

BAUER JANI    Meghívsz magadhoz, aztán nem engedsz be.

 

LÓNYAYNÉ     Maga részeg, hagyjon engem… (Vissza akarja csukni az ajtót)

 

BAUER JANI    (becsúsztatja a lábát az ajtónyílásba) Ez idáig mind rendben van, jogos bosszú a múltért. De miért kellett eltitkolnod, hogy férjnél vagy, mi? Védeni akartad a Dezsőkét? Hívd csak ide, hadd tudja meg, ki az a Bauer Jani! (Felpofozza Lónyaynét, összeesik) Kaphat ő is egyet.

 

MELINDA         (zokogva) Nézzétek csak, én nem bírom! (Eltűnik az ablakból)

 

BAUER JANI    (térdre rogy LÓNYAYNÉ mellett, karjaiba veszi) Bocsáss meg, Mari! Bocsáss meg! (Szünet) Akkor jöttem rá, hogy szeretlek, amikor már elüldöztelek innen. Aztán évekig nem találtalak sehol. Nem érdekeltek már a többiek, semmi sem érdekelt, csak hogy viszontlássalak. De eltűntél, teljesen eltűntél. (Szünet, LÓNYAYNÉ lassan magához tér) Ugyanolyan titokzatosan szép vagy, mint a tablón, tudod?

 

LÓNYAYNÉ     A tabló…

 

BAUER JANI    Libabőrös lettem, mikor megláttam a tablóképedet!        

 

Szünet.

 

LÓNYAYNÉ     A diákjaim…

 

BAUER JANI    Mi? Mit beszélsz?

 

LÓNYAYNÉ     Aladár… Melinda…

 

Lónyayné az ablak felé mutat, Bauer Jani észreveszi az ablakban világító ájpedet.

 

BAUER JANI    Mi az? Kandikamera? (dülöngélve elmegy az ablakhoz)

 

LOLA                Úristen, ez kicsinálja Melindát.

 

BAUER JANI    Hé! Ki van ott?! (Nagy nehezen bemászik az ablakon, kezébe veszi az ájpedet, meglátja Engel Mária adatlapját) Ti voltatok, rohadékok! (Visszakapcsol a webkamerára, észreveszi Lolát és Madarat) Nem menekültök!

 

MADÁR            Ez tényleg kicsinálja! (Hangosan) Én voltam! Melindát ne bántsa! Hallja? A lányt ne bántsa!

 

Előre felvett videó. Bauer Jani – mint egy horrorfilmben a láncfűrészes gyilkos – megy szobáról szobára az ájpeddel, és a konyhában megtalálja Melindát a földön, begyógyszerezve.

 

BAUER JANI               Istenem. (Kiejti a kezéből az ájpedet)

 

Vetítés vége. Szünet. Szirénahang.

 


A kivetítőn megjelenik Madár oldala. Eseménymeghívót kap Engel Máriától:

 

Az esemény neve:    Osztálytalálkozó

Időpont:           2012. szeptember 12., 17 óra

Helyszín:          János Kórház, intenzív osztály, 107-es kórterem

Részletek:       Az oldalt törölni fogják. A kórházban találkozunk.

                          Dezsőnéni

 

A taps alatt az egész osztály visszaigazolja, hogy megjelenik az eseményen, egymás után jelenik meg a profilképük az Ott lesznek kategória alatt.

 

Bejegyzések

Classbook – közösségi dráma – (2.rész)

5. JELENET – HAZUDOK

 

Síri csend, vigyázzállás. A diákok hátat fordítanak a közönségnek, tekintetükkel követik LÓNYAYNÉT, ahogy naplóval a kezében fel-alá járkál a katedra előtt, és jó fél percig méregeti őket.

 

LÓNYAYNÉ     Ismerősen cseng maguknak az a magas hangrendű főnévi igenév, hogy kö-szön-ni? (Levágja a naplót a tanári asztalra)

 

MIND                 Jó napot, tanárnő!

 

LÓNYAYNÉ     (a közönség felé indulva) A hátsó sorokban nem cseng ismerősen? Nem? (Addig játssza ezt a játékot, míg a közönségből is kicsikar egy köszönést, majd elismerően biccent, és egy kézmozdulattal jelzi, hogy üljenek le) Jó napot! Minden elismerésem. Bízom benne, hogy az év hátralevő részében is így sugárzik majd magukról a tudásszomj. Akkor most jöjjön egy vegyes hangrendű igekötős ige: be-mu-tat-koz-ni. (Szünet) Engem Lónyay Dezsőnének hívnak. Kereken húsz éve tanítok magyar nyelvet és irodalmat.

 

Melinda a pad alatt pötyög a mobilján. Ugrás az üzenőfalára.

 

MELINDA         Engem Dezső néninek hívnak.

 

LÓNYAYNÉ     Legkedvesebb íróm Karinthy Frigyes, éppen ezért adtam fel maguknak könnyű nyári olvasmányként Tanár úr kérem című vékonyka kötetét.

 

Lány 4 kedveli ezt.

 

LÓNYAYNÉ     Méltóságomon alulinak tartom megkérdezni, hogy ki olvasta a könyvet, inkább gyakoroljuk egy kicsit a bemutatkozást. (Találomra kipécéz valakit a közönségből) Nos? Név? Hivatás? Mihez van tehetsége? Kedvenc író? (Miután megérkeztek a válaszok) Megy ez, kérem!

 

Fiú 1 és Lány 4 kedvelik ezt.

 

FIÚ 1                 Ott a pont, kocka!

 

LÓNYAYNÉ     (várakozásteljesen egy másik nézőre tekint, a válaszok után bólint) Hm, nagyon érdekes. Csak arra kérem, hogy legyen szíves a szemetes kosárba üríteni a rágógumiját. (Szünet) Köszönöm.

 

Lány 1, Fiú 1 és még 1 további ember kedveli ezt.

 

LÓNYAYNÉ     (Lolához sétál, rámosolyog) Kedves Lola, mi már ismerjük egymást. Mondjon magáról néhány szót, legyen szíves!

 

LOLA                Az érettségi után mindenképp szeretnék továbbtanulni. Elsősorban a bölcsészettudomány érdekel. Karinthy összes prózai művét kiolvastam a nyáron, tegnap épp az Üzenet a palackban című posztumusz megjelent verseskötetét kezdtem el.

 

LÓNYAYNÉ     Le a kalappal, Lola. Így kell bemutatkozni. Akkor most halljuk a titokzatos krónikást, a csuklyás Anonymust. (Megáll MELINDA mögött, hosszan vár, majd lehúzza a fejéről a kapucnit) Magához beszélek, kisasszony!

 

Fiú 6, Lány 1 és még 2 további ember kedveli ezt.

 

MELINDA         Melinda vagyok. (Szünet)

 

LÓNYAYNÉ     Nocsak, nocsak. Kohl Sándor professzor lánya, ha nem tévedek.

 

MELINDA         Igen.

 

LÓNYAYNÉ     (kézbe veszi a naplót) Csodálkozik, igaz? Látja, én készültem. A napló sok titkot rejt. Mire érez hivatást, tisztelt Melinda? Csak azt ne mondja, hogy masinisztának készül, mert ahhoz pontosság is kéne. (Hatásszünet, Lola harsányan nevet) Szóval?

 

MELINDA         Szeretek énekelni. (Lola hitetlenkedve néz rá)

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8
Bejegyzések

Classbook – közösségi dráma – (1.rész)

In memoriam Karinthy Frigyes

  

Szereplők:

 

MELINDA

MADÁR

LOLA

LÓNYAYNÉ

BAUER JANI

FRICI BÁ

IGAZGATÓ

Posztolgató-lájkolgató osztálytársak (a közönség tagjai)

 

 

Az osztályterem-színháznak szánt előadásra előre lehet regisztrálni a www.classbook.hu címen, ahol mindenki megadja a nevét, feltölt magáról egy fényképet és néhány személyes kérdést is megválaszol előre megadott válaszlehetőségek alapján (kapcsolat, hobbi,  kedvenc könyv/film/zenei stílus stb.), illetve az adott osztályról és az iskola jellemző helyszíneiről is felkerül néhány fotó. A beérkező adatok kiértékelése alapján előre megírt kommentek révén a közönség tagjai is belekerülnek a dráma virtuális terébe. Melinda, Lola és Madár hozzászólásai szintén felkerülnek a Classbook közösségi oldalra, és folyamatos vetítésként jelennek meg az előadás alatt. A virtuális szövegek a kéziratban félkövéren tördelve szerepelnek.

 

 

ELŐHANG

 

 

Az előadás időtartama alatt kérjük, NE kapcsolják ki mobiltelefonjukat. Köszönjük.

 

 

 

1. JELENET – REGGEL HÉTKOR

 

 

Balra ablak, jobbra ajtó, középen tábla, tanári asztal és szék, elöl három üresen hagyott iskolapad. Ébresztős csengőhang – a 24 című sorozat hangszignálja. A kivetítőn fel-felvillan egy okostelefon kijelzője. Rajta a dátum és az idő: 2012. szeptember 3., hétfő, 7:00. A csengés abbamarad, hosszan elnyújtott ásítás. Az óra 7:15-re pörög. Emós zene. Melinda kapucnis pulcsiban, fekete farmerben, nagy fülhallgatóval a fején kimászik a bal oldali ablakon. Halk utcazaj. Lehuppan a földre, és előkapja a farzsebéből a mobilját. A kivetítőn megjelenik a Classbook kezdőoldala, és miközben szinte egyhelyben járva átvonul a színen, létrehoz egy eseményt.

 

MELINDA         Bejelentkezés

                          Események

                          Esemény létrehozása

                          Az esemény neve: Osztálytali

                          Időpont: 2012. szeptember 3., 8 óra

                          Helyszín: X Y Iskola, tornaterem

                          Részletek: Új év, új ofő. Új szívás?

                          Ismerősök meghívása: X Y osztály

                          Mentés és bezárás

 

 

Ugrás 7:30-ra. Melinda kimegy a jobb oldali ajtón. Iskolai hangzavar. Mobilos fényképezés hangja ismétlődik, feltűnik egy-egy jellemző amatőr kép az aktuális iskoláról: az aula, a zsúfolt folyosó, a büfé, a tornaterem, a lányvécé, a könyvtár bejárata, fölötte régi tabló.

 

 

2. JELENET – A LÁNYOK

 

 

Pörgés 7:45-re. Üres iskolai könyvtár.

 

FRICI BÁ          (hangja kintről) Jó reggelt, Melinda!

 

Frici bá kinyitja az ajtót, Melinda mögötte toporog.

 

MELINDA         (zsebre tett kézzel) Csókolom, Frici bá! Be lehet már jönni?

 

FRICI BÁ          Gyere csak bátran. De semmi gépezés!

 

MELINDA         Nem, persze. Bent van a Tanár úr kérem?

 

FRICI BÁ          Hogyne lenne! Épp most leltároztam. Ott van a kuckódnál, nézd csak!

 

Odamennek az egyik padhoz, Frici bá Melinda kezébe nyom egy kötetet.

 

FRICI BÁ          Aztán honnan ez a hirtelen jött lelkesedés?

 

MELINDA         Az új magyartanárnő adta fel kötelezőnek nyárra, én meg… hát jobb későn, mint soha, nem? (Lehuppan a padra)

 

FRICI BÁ          De, persze. (Leül az asztalhoz, elővesz egy füzetet, beírja a könyvet a nyilvántartásba) Na, és hogy telt a szünidő?

 

MELINDA         Sehogy. (Szünet) Otthon ültem.

 

FRICI BÁ          Valamerre csak jártál.

 

MELINDA         Hát, nem igazán. (A könyv mögé bújva mobilozik, válogatni kezd a frissen készült képek közül, kiválasztja a tornatermes képet)

 

FRICI BÁ          Azért az osztálytársakkal találkoztál, ugye?

 

MELINDA         Aha, persze.

                          Fénykép feltöltése.

                          Esemény létrehozása.

 

Az eseménynél baloldalon megjelenik a meghívottak listája. A szereplők meg néhány diák neve és képe látszódik.

 

FRICI BÁ          Nem te vagy ám az első.

 

LÁNY 1 fényképe megjelenik az „Ott lesznek”-kategória alatt.

 

MELINDA         Az első mi?

 

FRICI BÁ          Menekült. Ő is ott kuksolt a sarokban, és olvasott, vagy csak úgy tett, mintha olvasna. Van annak már húsz éve is.

 

FIÚ 1 fényképe megjelenik az „Talán ott lesznek”-kategória alatt.

 

FRICI BÁ          A könyvtárat akkor se nagyon látogatták. Itt a kutya se kereste.

 

MELINDA         Mi elől menekült? És ki?

 

FIÚ 1                 Nem vagy nekünk elég szívás, még újat is akarsz, kiskocka?!?

 

FRICI BÁ          Hát, sose volt az a közvetlen, barátkozós típus. De azt máig sem értem, hogy miért pikkelt rá mindenki.

 

Szabó Aladár kedveli ezt. (Neve és képe eltűnik a meghívottak listájáról)

 

FRICI BÁ          Na meg aztán reménytelenül beleszeretett az iskola büszkeségébe, aki persze rá se bagózott. Hiába, bolondultak érte a lányok.

 

Szabó Aladár és Kiss Lola kedvelik ezt. (Lola neve és képe eltűnik a meghívottak listájáról)

 

FRICI BÁ          Hogy is hívták azt a szépfiút?

 

LOLA                Emszízzé, Madár!!!

 

FRICI BÁ          Ja, megvan. Bauer Jani. Itt a tablójuk a könyvtárajtó felett, nézd csak meg, milyen jóképű volt. Össze is törte a lány szívét.

 

MELINDA         Őt hogy hívták?

 

Lány 1 kedveli ezt.

 

FRICI BÁ          Engel Marikának. Érettségi után el is költözött a környékről, úgy tudom, hozzáment valami ügyvédhez, és tanárnő lett belőle.

 

Kopognak az ajtón.

 

Lány 1 és Lány 2 kedvelik ezt.

 

FRICI BÁ          (Melindának) Maradj veszteg. Már rég a tornateremben lenne a helyed.

 

Melinda lebukik a pad alá.

 

Fiú 1, Lány 2 és még 1 további ember kedveli ezt.

 

FIÚ 1                 Gyerünk, Madár, hip-hop! J

 

FRICI BÁ          (Hangosan) Tessék!

 

Lónyayné kiskosztümben, orrára tolt, vastag keretes szemüveggel belép a könyvtárba.

 

LÓNYAYNÉ     (fojtott hangon, körbekémlelve) Csókolom, Frici bácsi! Lónyay Dezsőné vagyok, az új magyartanárnő, nem tudom tetszik-e emlékezni rám.

 

Szünet.

 

FRICI BÁ          Te vagy az, Marika?! Nahát, épp… épp gondoltam rád. Gyere csak, bújj be, és ne tetszikelj meg csókolomozz itt nekem. Kollégák vagyunk, a szentségit!

 

LÓNYAYNÉ     (zavartan mosolyog, megpuszilják egymást) Öh, igen. Épp erről akartam beszélni – veled. Az idősebb tanároknak már említettem… Nem szeretném, ha a diákok megtudnák, hogy… hát hogy ide jártam, na. Ugye számíthatok a diszkréciódra?

 

FRICI BÁ          Marika drága, hallgatok, mint a sír.

 

LÓNYAYNÉ     Köszönöm, Frigyes. Tudtam, hogy számíthatok rád.

 

Fiú 2, Fiú 1 és még 2 további ember kedveli ezt.

 

FRICI BÁ          Ez csak természetes.

 

LÓNYAYNÉ     Most megyek is. Mindjárt kezdődik a tanévnyitó ünnepség, aztán az első osztályfőnöki óra.

 

FRICI BÁ          Egyből osztályt is kaptál? Gratulálok. Kik a szerencsések?

 

LÓNYAYNÉ     Az XY osztály. Na rohanok!

 

FRICI BÁ          Menj csak, Marikám.

 

Lónyayné jobbra el. Szünet. Csengetés.

 

FRICI BÁ          (Melindának) Na, nyomás az évnyitóra! (Ahogy Melinda elmegy előtte, elkapja a kezét) Jó szórakozást Karinthyhoz. És Engel Mária története maradjon a mi titkunk.

 

MELINDA         Persze, Frici bá, hallgatok, mint a sír. (Jobbra el, fényképezés hangja, a kivetítőn kimerevedik az emlegetett tabló)

 

Frici bá morogva távozik. Ajtózáródás hangja.

 

 

3. JELENET – ELKÉSTEM

 

 

8:02. Tornaterem. Fojtott suttogás hangja. Bejön Lola matrózblúzban, miniszoknyában, a közönség felé fordul. Lopva a mobiljára pillant. Váltás Madár oldalára.

 

MADÁR            Yo! Haver, a türelem néha rapet terem.

                          Lazíccsá, azt seperc alatt kikeverem.

                          A dilinyós diri után vár az osztályterem!

 

Lola elvigyorodik

 

Kiss Lola kedveli ezt.

 

Lónyayné idegesen járkál fel-alá, magában számol.

 

LÓNYAYNÉ     (Lolának) Itt van mindenki?

 

LOLA                Aladár – úgy tudom – a hétvégén lebetegedett.

 

Fiú 1 és Kiss Lola kedvelik ezt.

 

LÓNYAYNÉ     Még valaki hiányzik.

 

FIÚ 1                 Adj neki, MC Madár!

LOLA                Ja, biztos Melinda. Ő mindig mindenhonnan elkésik.

 

LÓNYAYNÉ     Hm. Értem. (Odaáll Lola mellé)

 

Felcsendül a Himnusz. Közben Madár besurran az ajtón. Rajzol a táblára egy kockát disznófejjel és kurta farokkal, aztán fejébe csapja a baseballsapkáját, előveszi az okostelóját, és hang nélkül videózni kezdi a rapelését a tábla előtt.

        

Lány 1, Fiú 1 és még 1 további ember kedveli ezt.

 

MELINDA         (bejön az ajtón, tanácstalanul szétnéz, úgy közeledik, mint aki átfurakodik a tömegen, suttogva) Bocs… elnézést. (Elmegy Lónyayné és Lola előtt, megáll)

 

Himnusz vége. Madár befejezi a magánszámát, jobbra el.

 

LÓNYAYNÉ     (suttogva) Maga meg hol kószált?

 

MELINDA         A könyvtárban…

 

Fiú 3, Lány 1 és még 2 további ember kedveli ezt.

 

LÓNYAYNÉ     Vagy úgy. (Élesebben) És mi ez a gönc?

 

Melinda zavartan lehúzza a pulóver cipzárját, alatta ott a matrózblúz.

 

LÓNYAYNÉ     Na mi lesz, vegye már le!

 

Fiú 4, Fiú 3 és még 3 további ember kedveli ezt.

 

IGAZGATÓ      (hangja kihangosítva) Khm. Kedves gyerekek, kedves kollégák!

 

A beszéd szakadozik, csak egy-egy félmondatot lehet hallani, közben az időben ugrások vannak – 8:10, 8:13, 8:20 – és a szereplők az új időpontnál úgy változtatják a testhelyzetüket, mintha egy filmben hirtelen váltás lenne.

 

IGAZGATÓ      Így, az ősz beköszöntével…

 

Lány 10, Fiú 8 és még 16 további ember kedveli ezt.

 

FIÚ 1                 Gyerünk már Madár, hol az a frísztájl?!

 

IGAZGATÓ      …és az egymás iránt vállalt felelősség kéz a kézben jár a tudásszomjjal…

 

Kiss Lola kedveli ezt.

 

IGAZGATÓ      …az intézményünkben munkálkodással töltött esztendők során  személyes meggyőződésemmé vált, hogy ki korán kel, aranyat lel, így aztán…

 

LÁNY 5 és Kiss Lola kedveli ezt.

 

IGAZGATÓ      Ezekkel a gondolatokkal felvértezve a tanévet ünnepélyesen megnyitom. Legnagyobb örömömre egy új kollégát is köszönthetünk iskolánk patinás falai között. (Lónyayné zavartan átfurakodik a tömegen a terem hátulja felé) Lónyay Dezsőné magyar nyelvet és irodalmat fog oktatni, valamint az XY osztály elkötelezett vezetését vállalta megára. Köszöntsük nagy tapssal a tanárnőt. (Kitörő konzervtaps) És most következzék iskolánk nagyszerű énekkara! (Konzervtaps)

                         

MADÁR            (megjelenik az üzenőfalán egy videó)

                          Itt van, köcsög.

                          Nézd, azt röhögj!

 

Elkezdődik az Iskolatáska című dal.

 

 

4. JELENET – SZERETEM AZ ÁLLATOT

 

 

A zenei alap folytatódik, de egy kiadós scratchelés után „beakad a lemez”, és a szám első néhány másodperce ismétlődik rappesítve. Melinda és Lola egyszerre néznek a mobiljukra, a videó elindul.

 

MADÁR            Egyik hétfő reggel megcsörren a viki-vekker:

                          ébredj fel, ember, itt a szeptember, menned kell!

                          Egy belső hang azt mondja: menj jobbra, vár a kocsma.

                          De YO, YO, jól vigyázz, mert balra, a suliban ott a Kocka.

 

                          De nehéz Kocka felfogása ezen a rohadt reggelen!

                          Az egész osztálya utálja. Lógjon otthon, ne a neten!

 

                          Ez a koca úgy néz ki, mint egy túlsúlyos zombi.

                          Agyilag tök zokni, nem lehet megszokni!

                          Így jár az, haver, aki egész nyáron kockul –

                          ju nó, itsz not kúl, not kúúl, not kúúúl, not kúúúúl!

                         

                          De nehéz Kocka felfogása ezen a rohadt reggelen!

                          Az egész osztálya utálja. Lógjon otthon, ne a neten!

 

                          Könnyebb már Kocka felfogása ezen a rohadt reggelen?

                          Nagyon ajánlom, mer ha nem, én eskü jól megverem!

 

A szám vége ugyanaz, mint az eredetinek. Melinda sápadt, Lola szánakozva nézi. Vastaps. Kicsöngetés.

 

LÓNYAYNÉ     (lelkesen tapsol, miközben visszatér a lányokhoz) A szünet után találkozunk a teremben. Igyekezzenek. (Sietve kimegy az ajtón, Lola és Melinda követik)

 

Fiú 1 kedveli ezt.

 

FIÚ 1                 LOL!!!!!!

 

LOLA                (hangja kintről) Csá, Madár! (Vihogva ajtót nyit, Madárral együtt bejönnek)

 

MADÁR            Szia Lola! (Puszi-puszi-puszi)

 

Lány 1 és Fiú 1 kedvelik ezt.

 

Melinda besurran mögöttük, leül a bal oldali padra. Visszaveszi a pulóverét, fejére húzza a kapucnit, és elmélyülten nyomkodja a mobilját.

 

LOLA                (a telefonjával hadonászva) Hallod? Ez milyen zsííír lett már?!

 

MADÁR            Hát most megkapta a zsírbüfé, az biztos.

 

EGYÜTT           (Melinda felé) Zsír-le-szí-vás! (Konzervnevetés)

 

MELINDA         Mekkora állat vagy, Madár!

 

LOLA                Alig bírtuk ki röhögés nélkül. Pedig ott volt a közelben az új ofő is. Muszáj volt kussolni.

 

MADÁR            Viszont hallom, milyen korrektül leparancsolta a kocáról a csuklyás pulóverét! Nagy arcnak tűnik.

 

LOLA                Ja-ja, egész normális. Csekkoltad már fészen?

 

MELINDA         Nincs fönt.

 

MADÁR            Téged ki kérdezett?

 

LOLA                (rápillant a mobiljára) Hallod, Madár?! Nézd már meg, mit firkált rólad ez a mocsadék kocka! (Képébe tolja a mobilját, Madár felszisszen. Konzerv-megrökönyödés hangja)

 

MADÁR            Megengedtem, hogy teleszpemeld az üzenőfalamat ilyen bioszfaktos arcoskodásokkal? (Odarohan Melindához, rángatni kezdi a vállát) Megengedtem? Mi?

 

LOLA                (Melindához) Töröld már ki a szánalmas hozzászólásodat.

MADÁR            Ebbe ne szólj bele, jó? Egy igazi rapper nem korlátozza senki szólásszabadságát. (Melinda a rángatás dacára elmosolyodik)

 

LOLA                (sértődötten) Akkor meg mit fojtogatod? Engedd már el, te hülye. (Becsöngetés) Mindjárt itt az új ofő… Hé, hallod? Azt mondtam neki, hogy beteg vagy.

 

MADÁR            (elengedi Melindát) Mi?! Te vagy a beteg.

 

LOLA                Ne izélj már, Madár, valamit mondanom kellett! Népszámlálást tartott az évnyitó előtt, és engem csicskáztatott a hiányzókkal.

 

MADÁR            Te meg – amilyen csicska vagy – egyből beköptél. Köszi, imádlak!

 

LOLA                De szemét vagy! Nem érted, hogy…

 

Az általános hangzavarban belép a terembe Lónyayné.

 

(folytatása következik)