Lány 8, Fiú 6 és még 3 további ember kedveli ezt.
LÓNYAYNÉ Valóban? Akkor miért nem láttuk a kiváló énekkarban? Arról is lekésett?
LOLA Nincs rá ideje, tanárnő. Folyton kockul.
LÓNYAYNÉ Mit csinál?
LOLA Gépezik. Számító.
LÓNYAYNÉ Vagy úgy. Szóval számító. Akkor hadd kérdezzem meg, hogy mit keresett a tanévnyitó ünnepség kezdetekor a könyvtárban? (Szünet) Csak nem a Karinthy-kötetet? (Kínos csönd)
MADÁR (nem figyeli, hogy Lónyayné éppen mögötte áll, úgyhogy rápillant a mobiljára, és hangosan felnevet) LOL!
LÓNYAYNÉ (kikapja Madár kezéből a mobilját) Mi olyan veszettül mulatságos, fiatalember? (Meglátja az utolsó bejegyzéseket, szünet, a padok között lépked) Na ide figyeljenek. Egy pillanatig se higgyék azt, hogy az előző iskolámban nem találkoztam ilyesmivel. (Meglóbálja a telefont, Melinda mellé érve kinyújtja a kezét felé)
MELINDA Tanárnő, kérem…
LÓNYAYNÉ Remélem, jövő órára legalább a könyv címével tisztában lesz. (Átveszi a telefont) Ezt addig is megtartom. Látom, máris jelentkeznek az elvonási tünetek. Tisztában vagyok vele, hogy nem kobozhatom el örökre féltve őrzött kincsüket, már csak a tisztelt szülők miatt sem. Maguk is visszakapják majd az ostoba telefonjukat. De ha még egyszer meglátom bármelyiküknél, annak súlyos következményei lesznek. Világosan beszéltem?
MADÁR Igen, tanárnő.
LÓNYAYNÉ (újra ránéz Madár telefonjára) Ó, maga lesz az a híres nagybeteg. Mondja csak, mik a tünetei? (Közel hajol hozzá, beleszippant a levegőbe, mesterkélten köhög) Csak nem kapott heveny nikotinmérgezést?
MADÁR Nem, tanárnő, én…
LÓNYAYNÉ Ne erőltesse túl magát, Aladár. Ártana a betegségének. (Lolára pillant) Úgy látom, fertőző. Inkább arra lennék kíváncsi, hogy mégis mivel akar majd foglalkozni, ha egyszer véletlenül benőne…
MADÁR Zenész leszek.
LÓNYAYNÉ Ó, igazán? És milyen hangszeren játszik?
MADÁR (szünet) Semmilyenen.
LÓNYAYNÉ Akkor még egy lappangó énekes pacsirta! Elbűvölő páros. A könyv-témát hagyjuk is, csak még egy kérdést engedjen meg: maga szerint ki álmodta a táblára ezt a nem mindennapi műalkotást?
MELINDA Én voltam.
LÓNYAYNÉ Nahát! Micsoda meglepetés. Ez is a „kockulás” része? (Lola kuncog)
MELINDA (Madárra pillant) Igen.
LÓNYAYNÉ Akkor törölje már le a táblát, legyen szíves. Mindjárt kicsöngetnek.
Pantomimjáték az óra hátralevő részéről. Mindenki úgy mozog, mint egy gyorsított felvételen: Lónyayné leül a tanári asztalhoz, adatokat tölt ki a naplóban. Lola és Madár felváltva jelentkeznek, és érthetetlen tempóban darálják a válaszokat. Egyedül Melinda van „belassulva”: fél perc, míg elvánszorog a tábláig, és ólomsúlyú mozdulatokkal legalább egy percig törli a táblát. A csengő is lassítva szólal meg, mindenki más kirohan a teremből.
6. JELENET – A PAPÁM
Melinda felveszi a táskáját meg egy nagy fülhallgatót. Benyom valami emós zenét, és elindul balra, az ablak felé, de alig halad előre, szinte egyhelyben jár. Tompa utcazaj: fékcsikorgás, autódudálás. Fél perc után elkezd egyre hangosabban dúdolni. Jobbról feltűnik Madár gördeszkázva, lazán lefékez Melinda előtt, aki nem veszi észre, és majdnem belebotlik. Nyakába csúszik a fülhallgató, a zene elhallgat.