Classbook – közösségi dráma – (2.rész)

 

MELINDA         Magamhoz?!

 

MADÁR            Lassú a procid. Hát Marikához, Dezső nénihez, Lónyainéhez, a tanárnőhöz!

 

MELINDA         Jó, oké, felfogtam.

 

LOLA                Hagylak is a csajoddal kockulni.

 

MADÁR            Most mit izélsz? Csak meg akarjuk szívatni Dezső nénit. Rászolgált a szemétkedésével. Nem elég, hogy lenyúlta a telónkat, de tuti, hogy minket is feleltet ebből az idióta Karinthyból.

 

LOLA                Te vagy az idióta! (Duzzogva leül a bal oldali padra)

 

MELINDA         Megírtam neki pontos címmel, hogy várom este.

 

MADÁR            (Lolának) Ne fárasszál már, Lola!

                          (Melindának chatként) Zsír. Amúgy hol vagy? Mindjárt becsöngiznek. Feleltetés, vágod.

 

MELINDA         Az apám éjjel rosszul lett, bevitték a kórházba. Most is ott vagyok.

 

MADÁR            Hú, az gázos.

 

MELINDA         Ja-ja.

 

MADÁR            Jobbulást.

 

MELINDA         Köszi. (Szünet) Figy, nincs kedved átugrani este? Kicsit parás lenne egyedül végignéznem Jack Bauer magánakcióját.

 

MADÁR            Aha, okés. Dumáljuk meg suli után!

 

Becsöngetés. MADÁR lecsapja és a padba csúsztatja a laptopját. Ahogy belép LÓNYAYNÉ, színlelt stréberséggel ott terem mellette.

 

MADÁR            Jó napot, tanárnő. Segíthetek?

 

LÓNYAYNÉ     Köszönöm, Aladár, nagyon kedves.

 

MADÁR            (lesegíti a válláról a laptop táskát, és látványosan haptákba vágja magát)

                          Tanárnőnek tisztelettel jelentem, 2012. szeptember 11., kedd van. Az osztály létszáma X, hiányzik Melinda.

 

LÓNYAYNÉ     Mi lelte szegényt?

 

MADÁR            Az apja éjjel kórházba került. Ott van vele.

 

LÓNYAYNÉ     Őszintén sajnálom. (Elkezd fel-alá járkálni a padok között)

 

LOLA                (maga elé) A kis szemét kamu-kocka.

 

LÓNYAYNÉ     Pedig épp ma akartam feleltetni, hogy visszakapja a telefonját. De tudja, mit, Aladár? Akkor itt az alkalom, hogy beelőzze a kisasszonyt. Maradjon is nyugodtan a táblánál. Engedje szabadon a fantáziáját, és meséljen nekem a kedvenc Karinthy-elbeszéléséről!

 

MADÁR            Tanárnő kérem, én készültem. (Konzervnevetés)

 

LÓNYAYNÉ     Csak nem A rossz tanuló felel? (Konzervnevetés)

 

MADÁR            A világért sem! Még csak nem is A jó tanuló felel. Azt hiszem, az alkatomhoz az passzol legjobban, ha Röhög az egész osztály. (konzervnevetés) Amikor „Az ördög bújt az osztályba”, és kiöntötték a szemétládát, és Deckner szemétkiállítást készített belőle, és Kelemen meg Roboz egymás hátára ragasztgatta a szamár feliratot, és Bauert felszalasztották a harmadik emeletre, és…

 

LÓNYAYNÉ     Biztos benne, hogy Bauernek hívták? Nem egy másik történetből rémlik magának ez a név?

 

MADÁR            Csak nem gondolja, tanárnő, hogy a Jack Bauer nevű akcióhőssel keverném Karinthy klasszikussá vált diákhősét?

 

LÓNYAYNÉ     Na jól van, fiam, ne húzzuk egymás idejét. Nem Bauer rohan föl a semmiért az emeletre, hanem Auer. Foglaljon…

 

MADÁR            Tudom már, honnan ismerős ez a név! Várjon, tanárnő, mindjárt megmutatom. (Ész nélkül kirohan a teremből, konzervmoraj, Lola se durcáskodik tovább; alig bírja visszatartani a röhögését)

 

LÓNYAYNÉ     Mi van ma magukkal? Ennyire Karinthy hatása alá kerültek?

 

(folytatása következik)

 


[1] Ismeretlen szerzőnek tulajdonított Minnesang a 12. századból:

„Én tied, te enyém:
higgy nekem, kedveském.
Szívembe jól be-
zártalak, mélyre:
parányi kulcsa elveszett,
most már örökre bent rekedsz.”
(Szabó Lőrinc fordítása)