Dávid Ádám összes bejegyzése

Bejegyzések

Classbook – közösségi dráma – (3. rész)

9. JELENET – RÖHÖG AZ EGÉSZ OSZTÁLY

 

 MADÁR            (bejön a tablóval) Látja, tanárnő? Én készültem! (Lola felröhög, konzervnevetés)

 

LÓNYAYNÉ     Aladár, mit hadonászik azzal a tablóval? Azonnal vigye vissza, vagy beírok magának!

 

MADÁR            Itt is van: Bauer János. Az iskola büszkesége, országos kosárlabdabajnok és évfolyamelső.

 

LÓNYAYNÉ     Ezt meg honnan tudja?

 

MADÁR            Hát ki ne emlékezne a vele készült riportra az ünnepi évkönyvből? A Tanárnő nem emlékszik rá?

 

LÓNYAYNÉ     Vigye vissza azt a tablót, jó? (Sápadtan lerogy a tanári asztalra)

 

MADÁR            (rappelve)

                          Yo, Yo, Tanárnő kérem én készültem,

                          elkészültem, felkészültem,

                          csak az az iciriciciri baki, hogy kikészültem,

                          kikészültem, kikészültem.

                          Azóta lógok a neten,

                          ez a szerelem a szerem,

                          tápszer, óvszer,

                          kábszer,      gyógyszer

                          ezeregyszer!

 

LÓNYAYNÉ     Elég! Azonnal hagyja abba!

 

MADÁR            (egyre vadabbul gesztikulálva rappel, a közönséget is feltüzeli)

                          ABBA, ABBA,

                          oldszkúl az a banda,

                          unalmas már, tanárnő, a handabanda!

 

                          Ezért egy osztálynyi MIGIRI MIGIRI kar inti,

                          hogy magasról teszünk rá, ki volt a Karinthy!

 

                          Igen, egy osztálynyi kocka-koca-kar inti ma,

                          hogy magasról teszünk a tesze-tosza Karinthyra!

 

LÓNYAYNÉ     (megkövülten nézi Madárt, a végén elordítja magát) A pokolba az egész bandával! (Jobbra el)

 

10. JELENET – LÓGOK A SZEREN

 

 

20:35. Madár szobája – a jobb oldali pad. Lola szorosan mellette ül, korrepetálja Karinthyból, előttük nyitva a Tanár úr kérem.

 

LOLA                Na, kész is vagyunk. Lassan mennem kéne.

 

MADÁR            Nem vesszük át még egyszer? (Közelebb húzódik Lolához) Olyan jól… érted… olyan jól nézel ki. (Átkarolja, megsimogatja az arcát)

 

LOLA                (kuncogva) Szívesen átmegyek újra az anyagon, de előbb ki kell szaladnom a mosdóba.

 

MADÁR            (a hajával megborzolja Lola arcát) Kis pisis…

 

LOLA                Köszi. Most jól szétkented a sminkemet.

 

MADÁR            Bocsesz, nem volt szándékos. (Elengedi Lolát, hamiskásan énekli a Kiscsillag-szám dallamára) „Nagy a rendetlenség, ne nagyon nézzél szét.” (Lola kimegy az ajtón, kérdőn visszanéz) „A vécét balra találod.”

 

Lola nevetve kimegy, az ajtó résnyire nyitva marad.  Madár előveszi a padból a laptopját. Rákeres Melindára. A webkamerák képe kivetítve. Madár mögött az ajtó, Melinda az ablakban könyököl kapucnival a fején, kezében az ájpeddel.

 

MELINDA         (halkan, a gépen pötyögve) Szia.

 

MADÁR            Csumika! Hát hallod, sajnálhatod, hogy pont ma nem voltál bent. Akkorát nézett Dezső néni, hogy… Most mi van?  

 

MELINDA         Úgy volt, hogy ma átjössz! Tök egyedül vagyok itt, elég para!

 

MADÁR            Én is… egyedül vagyok, anyám az új pasijánál alszik. Épp ezért találtam ki, hogy így onlájn dumáljunk. Egy kockának az úgyis nagyobb élmény, nem?

 

MELINDA         Nagyon vicces vagy. Tényleg nem jössz át?

 

MADÁR            Mit parázol? Csak nem magadhoz hívtad hasfelmetsző Jacket!?

 

MELINDA         Nem, persze, Marikához. Bármikor megjöhet.

 

MADÁR            Hú, látnod kellett volna Dezső néni arcát! Kegyetlenül rángott! Így, nézd! (Grimaszol)

 

MELINDA         Egész délután figyeltem a nyitott ablakból, órák óta sírógörcse van.

 

MADÁR            Persze!

 

MELINDA         Mondom. Fel-alá járkál, és hangosan bőg. Jól kikészítetted.

 

Szünet.

 

MADÁR            Azt nem vágom, merre van ilyenkor Dezső bácsi, hogy megvigasztalja.

 

MELINDA         Még egyszer sem láttam nála senkit rajta kívül. Tuti ők is elváltak, mint a szüleink.

 

MADÁR            De akkor minek ez a röhejes Lónyay Dezsőnénizés?

 

MELINDA         Hát ez tök egyértelmű. Mert utálja Engel Marikát is.

 

MADÁR            Komolyan, kezdem megsajnálni az öreglányt. Tiszta skizó! Remélem, Jack Bauer majd jól megvigasztalja.

Szünet.

 

MELINDA         Mindjárt megjön. Az apám bent fekszik a kórházban, én meg itt vagyok egyedül. (Elpityeredik)

 

MADÁR            Na, ne nyafizz már. (Szünet) Inkább énekelj valamit.

 

MELINDA         Ez jó neked?

 

MADÁR            Mi?

 

MELINDA         Hogy mindig szívatsz.

 

MADÁR            Ne hidd el, ha nem akarod, de tényleg bejön a hangod. Múltkor, az utcán, eskü, úgy nyomtad, mint Hannah Montana!

 

MELINDA         Na jó, én asszem kiloggolok.

 

MADÁR            Várjál már, Mel! Tényleg nem hülyülök. A frísztájlod is nagyon komoly volt. Riszpekt, becsszó!

 

MELINDA         Ez komoly?

 

MADÁR            Tök komoly. Figyu, szerintem simán indulhatnánk együtt valami versenyen is. Megasztár, X-Faktor, amelyik összejön.

 

MELINDA         Ja, az jó lenne.

 

MADÁR            YO, YO! (Összenevetnek) Gyerünk, énekelj valamit!

 

MELINDA         Egy pillanat. (Pötyög a gépen)

 

MADÁR            Mit kockulsz már megint?

 

MELINDA         Mindjárt meglátod, figyelj! (Engel Marika FB-oldaláról elküldi Madárnak a német verset, aztán lehunyt szemmel énekelni kezd az ismert népdal dallamára)

                         

                          Madárka, Madárka,

                          kockuló Madárka,

                          hi-hidd el a le-ve-le-hem,

                          hidd el a levelem.

                          Vár a postaláda.

 

                          Ha kérdik…

 

LOLA                (megáll a küszöbön, a dal közepén bevágja maga mögött az ajtót, odarohan a laptophoz, és elrántja, így már a háttérben nem látszódik az ajtó) Ez mi?!

 

MADÁR            Lola, én…

 

MELINDA         (az ajtócsapódásra kinyitja a szemét, megfordul, az ő webkamerája képmezőjében megjelenik az ajtó és az „utca”) Tudtam. Tudtam. (Mániákusan ismételgeti)

 

LOLA                Mit tudtál, te szerencsétlen?! (Madárhoz) Most szórakozol velem?

 

MADÁR            Én… Én nem… (A képernyőre bámul) Nézzétek! Ott jön!

 

Az „utcán” Bauer Jani közeledik matt részegen. Melinda az ablakba teszi az ájpedet, így Lola és Madár is látja az eseményeket. Mindhárman bénultan bámulják, ahogy Bauer Jani elkezd dörömbölni az ajtón. Csoszogó léptek zaja.

 

LÓNYAYNÉ     (hangja kintről) Ki az?

 

BAUER JANI    Ló-nya-y De-zső-né…

 

LÓNYAYNÉ     Kicsoda maga?

 

BAUER JANI    Behülyítesz az osztálytalálkozóra, aztán nem jössz el.

 

LÓNYAYNÉ     Osztálytalálkozó? (Résnyire nyitja az ajtót, kisírt szemmel ránéz Bauer Janira) Ismerjük egymást?

 

BAUER JANI    Meghívsz magadhoz, aztán nem engedsz be.

 

LÓNYAYNÉ     Maga részeg, hagyjon engem… (Vissza akarja csukni az ajtót)

 

BAUER JANI    (becsúsztatja a lábát az ajtónyílásba) Ez idáig mind rendben van, jogos bosszú a múltért. De miért kellett eltitkolnod, hogy férjnél vagy, mi? Védeni akartad a Dezsőkét? Hívd csak ide, hadd tudja meg, ki az a Bauer Jani! (Felpofozza Lónyaynét, összeesik) Kaphat ő is egyet.

 

MELINDA         (zokogva) Nézzétek csak, én nem bírom! (Eltűnik az ablakból)

 

BAUER JANI    (térdre rogy LÓNYAYNÉ mellett, karjaiba veszi) Bocsáss meg, Mari! Bocsáss meg! (Szünet) Akkor jöttem rá, hogy szeretlek, amikor már elüldöztelek innen. Aztán évekig nem találtalak sehol. Nem érdekeltek már a többiek, semmi sem érdekelt, csak hogy viszontlássalak. De eltűntél, teljesen eltűntél. (Szünet, LÓNYAYNÉ lassan magához tér) Ugyanolyan titokzatosan szép vagy, mint a tablón, tudod?

 

LÓNYAYNÉ     A tabló…

 

BAUER JANI    Libabőrös lettem, mikor megláttam a tablóképedet!        

 

Szünet.

 

LÓNYAYNÉ     A diákjaim…

 

BAUER JANI    Mi? Mit beszélsz?

 

LÓNYAYNÉ     Aladár… Melinda…

 

Lónyayné az ablak felé mutat, Bauer Jani észreveszi az ablakban világító ájpedet.

 

BAUER JANI    Mi az? Kandikamera? (dülöngélve elmegy az ablakhoz)

 

LOLA                Úristen, ez kicsinálja Melindát.

 

BAUER JANI    Hé! Ki van ott?! (Nagy nehezen bemászik az ablakon, kezébe veszi az ájpedet, meglátja Engel Mária adatlapját) Ti voltatok, rohadékok! (Visszakapcsol a webkamerára, észreveszi Lolát és Madarat) Nem menekültök!

 

MADÁR            Ez tényleg kicsinálja! (Hangosan) Én voltam! Melindát ne bántsa! Hallja? A lányt ne bántsa!

 

Előre felvett videó. Bauer Jani – mint egy horrorfilmben a láncfűrészes gyilkos – megy szobáról szobára az ájpeddel, és a konyhában megtalálja Melindát a földön, begyógyszerezve.

 

BAUER JANI               Istenem. (Kiejti a kezéből az ájpedet)

 

Vetítés vége. Szünet. Szirénahang.

 


A kivetítőn megjelenik Madár oldala. Eseménymeghívót kap Engel Máriától:

 

Az esemény neve:    Osztálytalálkozó

Időpont:           2012. szeptember 12., 17 óra

Helyszín:          János Kórház, intenzív osztály, 107-es kórterem

Részletek:       Az oldalt törölni fogják. A kórházban találkozunk.

                          Dezsőnéni

 

A taps alatt az egész osztály visszaigazolja, hogy megjelenik az eseményen, egymás után jelenik meg a profilképük az Ott lesznek kategória alatt.

 

Bejegyzések

Classbook – közösségi dráma – (2.rész)

5. JELENET – HAZUDOK

 

Síri csend, vigyázzállás. A diákok hátat fordítanak a közönségnek, tekintetükkel követik LÓNYAYNÉT, ahogy naplóval a kezében fel-alá járkál a katedra előtt, és jó fél percig méregeti őket.

 

LÓNYAYNÉ     Ismerősen cseng maguknak az a magas hangrendű főnévi igenév, hogy kö-szön-ni? (Levágja a naplót a tanári asztalra)

 

MIND                 Jó napot, tanárnő!

 

LÓNYAYNÉ     (a közönség felé indulva) A hátsó sorokban nem cseng ismerősen? Nem? (Addig játssza ezt a játékot, míg a közönségből is kicsikar egy köszönést, majd elismerően biccent, és egy kézmozdulattal jelzi, hogy üljenek le) Jó napot! Minden elismerésem. Bízom benne, hogy az év hátralevő részében is így sugárzik majd magukról a tudásszomj. Akkor most jöjjön egy vegyes hangrendű igekötős ige: be-mu-tat-koz-ni. (Szünet) Engem Lónyay Dezsőnének hívnak. Kereken húsz éve tanítok magyar nyelvet és irodalmat.

 

Melinda a pad alatt pötyög a mobilján. Ugrás az üzenőfalára.

 

MELINDA         Engem Dezső néninek hívnak.

 

LÓNYAYNÉ     Legkedvesebb íróm Karinthy Frigyes, éppen ezért adtam fel maguknak könnyű nyári olvasmányként Tanár úr kérem című vékonyka kötetét.

 

Lány 4 kedveli ezt.

 

LÓNYAYNÉ     Méltóságomon alulinak tartom megkérdezni, hogy ki olvasta a könyvet, inkább gyakoroljuk egy kicsit a bemutatkozást. (Találomra kipécéz valakit a közönségből) Nos? Név? Hivatás? Mihez van tehetsége? Kedvenc író? (Miután megérkeztek a válaszok) Megy ez, kérem!

 

Fiú 1 és Lány 4 kedvelik ezt.

 

FIÚ 1                 Ott a pont, kocka!

 

LÓNYAYNÉ     (várakozásteljesen egy másik nézőre tekint, a válaszok után bólint) Hm, nagyon érdekes. Csak arra kérem, hogy legyen szíves a szemetes kosárba üríteni a rágógumiját. (Szünet) Köszönöm.

 

Lány 1, Fiú 1 és még 1 további ember kedveli ezt.

 

LÓNYAYNÉ     (Lolához sétál, rámosolyog) Kedves Lola, mi már ismerjük egymást. Mondjon magáról néhány szót, legyen szíves!

 

LOLA                Az érettségi után mindenképp szeretnék továbbtanulni. Elsősorban a bölcsészettudomány érdekel. Karinthy összes prózai művét kiolvastam a nyáron, tegnap épp az Üzenet a palackban című posztumusz megjelent verseskötetét kezdtem el.

 

LÓNYAYNÉ     Le a kalappal, Lola. Így kell bemutatkozni. Akkor most halljuk a titokzatos krónikást, a csuklyás Anonymust. (Megáll MELINDA mögött, hosszan vár, majd lehúzza a fejéről a kapucnit) Magához beszélek, kisasszony!

 

Fiú 6, Lány 1 és még 2 további ember kedveli ezt.

 

MELINDA         Melinda vagyok. (Szünet)

 

LÓNYAYNÉ     Nocsak, nocsak. Kohl Sándor professzor lánya, ha nem tévedek.

 

MELINDA         Igen.

 

LÓNYAYNÉ     (kézbe veszi a naplót) Csodálkozik, igaz? Látja, én készültem. A napló sok titkot rejt. Mire érez hivatást, tisztelt Melinda? Csak azt ne mondja, hogy masinisztának készül, mert ahhoz pontosság is kéne. (Hatásszünet, Lola harsányan nevet) Szóval?

 

MELINDA         Szeretek énekelni. (Lola hitetlenkedve néz rá)

Oldalak: 1 2 3 4 5 6 7 8
Bejegyzések

Classbook – közösségi dráma – (1.rész)

In memoriam Karinthy Frigyes

  

Szereplők:

 

MELINDA

MADÁR

LOLA

LÓNYAYNÉ

BAUER JANI

FRICI BÁ

IGAZGATÓ

Posztolgató-lájkolgató osztálytársak (a közönség tagjai)

 

 

Az osztályterem-színháznak szánt előadásra előre lehet regisztrálni a www.classbook.hu címen, ahol mindenki megadja a nevét, feltölt magáról egy fényképet és néhány személyes kérdést is megválaszol előre megadott válaszlehetőségek alapján (kapcsolat, hobbi,  kedvenc könyv/film/zenei stílus stb.), illetve az adott osztályról és az iskola jellemző helyszíneiről is felkerül néhány fotó. A beérkező adatok kiértékelése alapján előre megírt kommentek révén a közönség tagjai is belekerülnek a dráma virtuális terébe. Melinda, Lola és Madár hozzászólásai szintén felkerülnek a Classbook közösségi oldalra, és folyamatos vetítésként jelennek meg az előadás alatt. A virtuális szövegek a kéziratban félkövéren tördelve szerepelnek.

 

 

ELŐHANG

 

 

Az előadás időtartama alatt kérjük, NE kapcsolják ki mobiltelefonjukat. Köszönjük.

 

 

 

1. JELENET – REGGEL HÉTKOR

 

 

Balra ablak, jobbra ajtó, középen tábla, tanári asztal és szék, elöl három üresen hagyott iskolapad. Ébresztős csengőhang – a 24 című sorozat hangszignálja. A kivetítőn fel-felvillan egy okostelefon kijelzője. Rajta a dátum és az idő: 2012. szeptember 3., hétfő, 7:00. A csengés abbamarad, hosszan elnyújtott ásítás. Az óra 7:15-re pörög. Emós zene. Melinda kapucnis pulcsiban, fekete farmerben, nagy fülhallgatóval a fején kimászik a bal oldali ablakon. Halk utcazaj. Lehuppan a földre, és előkapja a farzsebéből a mobilját. A kivetítőn megjelenik a Classbook kezdőoldala, és miközben szinte egyhelyben járva átvonul a színen, létrehoz egy eseményt.

 

MELINDA         Bejelentkezés

                          Események

                          Esemény létrehozása

                          Az esemény neve: Osztálytali

                          Időpont: 2012. szeptember 3., 8 óra

                          Helyszín: X Y Iskola, tornaterem

                          Részletek: Új év, új ofő. Új szívás?

                          Ismerősök meghívása: X Y osztály

                          Mentés és bezárás

 

 

Ugrás 7:30-ra. Melinda kimegy a jobb oldali ajtón. Iskolai hangzavar. Mobilos fényképezés hangja ismétlődik, feltűnik egy-egy jellemző amatőr kép az aktuális iskoláról: az aula, a zsúfolt folyosó, a büfé, a tornaterem, a lányvécé, a könyvtár bejárata, fölötte régi tabló.

 

 

2. JELENET – A LÁNYOK

 

 

Pörgés 7:45-re. Üres iskolai könyvtár.

 

FRICI BÁ          (hangja kintről) Jó reggelt, Melinda!

 

Frici bá kinyitja az ajtót, Melinda mögötte toporog.

 

MELINDA         (zsebre tett kézzel) Csókolom, Frici bá! Be lehet már jönni?

 

FRICI BÁ          Gyere csak bátran. De semmi gépezés!

 

MELINDA         Nem, persze. Bent van a Tanár úr kérem?

 

FRICI BÁ          Hogyne lenne! Épp most leltároztam. Ott van a kuckódnál, nézd csak!

 

Odamennek az egyik padhoz, Frici bá Melinda kezébe nyom egy kötetet.

 

FRICI BÁ          Aztán honnan ez a hirtelen jött lelkesedés?

 

MELINDA         Az új magyartanárnő adta fel kötelezőnek nyárra, én meg… hát jobb későn, mint soha, nem? (Lehuppan a padra)

 

FRICI BÁ          De, persze. (Leül az asztalhoz, elővesz egy füzetet, beírja a könyvet a nyilvántartásba) Na, és hogy telt a szünidő?

 

MELINDA         Sehogy. (Szünet) Otthon ültem.

 

FRICI BÁ          Valamerre csak jártál.

 

MELINDA         Hát, nem igazán. (A könyv mögé bújva mobilozik, válogatni kezd a frissen készült képek közül, kiválasztja a tornatermes képet)

 

FRICI BÁ          Azért az osztálytársakkal találkoztál, ugye?

 

MELINDA         Aha, persze.

                          Fénykép feltöltése.

                          Esemény létrehozása.

 

Az eseménynél baloldalon megjelenik a meghívottak listája. A szereplők meg néhány diák neve és képe látszódik.

 

FRICI BÁ          Nem te vagy ám az első.

 

LÁNY 1 fényképe megjelenik az „Ott lesznek”-kategória alatt.

 

MELINDA         Az első mi?

 

FRICI BÁ          Menekült. Ő is ott kuksolt a sarokban, és olvasott, vagy csak úgy tett, mintha olvasna. Van annak már húsz éve is.

 

FIÚ 1 fényképe megjelenik az „Talán ott lesznek”-kategória alatt.

 

FRICI BÁ          A könyvtárat akkor se nagyon látogatták. Itt a kutya se kereste.

 

MELINDA         Mi elől menekült? És ki?

 

FIÚ 1                 Nem vagy nekünk elég szívás, még újat is akarsz, kiskocka?!?

 

FRICI BÁ          Hát, sose volt az a közvetlen, barátkozós típus. De azt máig sem értem, hogy miért pikkelt rá mindenki.

 

Szabó Aladár kedveli ezt. (Neve és képe eltűnik a meghívottak listájáról)

 

FRICI BÁ          Na meg aztán reménytelenül beleszeretett az iskola büszkeségébe, aki persze rá se bagózott. Hiába, bolondultak érte a lányok.

 

Szabó Aladár és Kiss Lola kedvelik ezt. (Lola neve és képe eltűnik a meghívottak listájáról)

 

FRICI BÁ          Hogy is hívták azt a szépfiút?

 

LOLA                Emszízzé, Madár!!!

 

FRICI BÁ          Ja, megvan. Bauer Jani. Itt a tablójuk a könyvtárajtó felett, nézd csak meg, milyen jóképű volt. Össze is törte a lány szívét.

 

MELINDA         Őt hogy hívták?

 

Lány 1 kedveli ezt.

 

FRICI BÁ          Engel Marikának. Érettségi után el is költözött a környékről, úgy tudom, hozzáment valami ügyvédhez, és tanárnő lett belőle.

 

Kopognak az ajtón.

 

Lány 1 és Lány 2 kedvelik ezt.

 

FRICI BÁ          (Melindának) Maradj veszteg. Már rég a tornateremben lenne a helyed.

 

Melinda lebukik a pad alá.

 

Fiú 1, Lány 2 és még 1 további ember kedveli ezt.

 

FIÚ 1                 Gyerünk, Madár, hip-hop! J

 

FRICI BÁ          (Hangosan) Tessék!

 

Lónyayné kiskosztümben, orrára tolt, vastag keretes szemüveggel belép a könyvtárba.

 

LÓNYAYNÉ     (fojtott hangon, körbekémlelve) Csókolom, Frici bácsi! Lónyay Dezsőné vagyok, az új magyartanárnő, nem tudom tetszik-e emlékezni rám.

 

Szünet.

 

FRICI BÁ          Te vagy az, Marika?! Nahát, épp… épp gondoltam rád. Gyere csak, bújj be, és ne tetszikelj meg csókolomozz itt nekem. Kollégák vagyunk, a szentségit!

 

LÓNYAYNÉ     (zavartan mosolyog, megpuszilják egymást) Öh, igen. Épp erről akartam beszélni – veled. Az idősebb tanároknak már említettem… Nem szeretném, ha a diákok megtudnák, hogy… hát hogy ide jártam, na. Ugye számíthatok a diszkréciódra?

 

FRICI BÁ          Marika drága, hallgatok, mint a sír.

 

LÓNYAYNÉ     Köszönöm, Frigyes. Tudtam, hogy számíthatok rád.

 

Fiú 2, Fiú 1 és még 2 további ember kedveli ezt.

 

FRICI BÁ          Ez csak természetes.

 

LÓNYAYNÉ     Most megyek is. Mindjárt kezdődik a tanévnyitó ünnepség, aztán az első osztályfőnöki óra.

 

FRICI BÁ          Egyből osztályt is kaptál? Gratulálok. Kik a szerencsések?

 

LÓNYAYNÉ     Az XY osztály. Na rohanok!

 

FRICI BÁ          Menj csak, Marikám.

 

Lónyayné jobbra el. Szünet. Csengetés.

 

FRICI BÁ          (Melindának) Na, nyomás az évnyitóra! (Ahogy Melinda elmegy előtte, elkapja a kezét) Jó szórakozást Karinthyhoz. És Engel Mária története maradjon a mi titkunk.

 

MELINDA         Persze, Frici bá, hallgatok, mint a sír. (Jobbra el, fényképezés hangja, a kivetítőn kimerevedik az emlegetett tabló)

 

Frici bá morogva távozik. Ajtózáródás hangja.

 

 

3. JELENET – ELKÉSTEM

 

 

8:02. Tornaterem. Fojtott suttogás hangja. Bejön Lola matrózblúzban, miniszoknyában, a közönség felé fordul. Lopva a mobiljára pillant. Váltás Madár oldalára.

 

MADÁR            Yo! Haver, a türelem néha rapet terem.

                          Lazíccsá, azt seperc alatt kikeverem.

                          A dilinyós diri után vár az osztályterem!

 

Lola elvigyorodik

 

Kiss Lola kedveli ezt.

 

Lónyayné idegesen járkál fel-alá, magában számol.

 

LÓNYAYNÉ     (Lolának) Itt van mindenki?

 

LOLA                Aladár – úgy tudom – a hétvégén lebetegedett.

 

Fiú 1 és Kiss Lola kedvelik ezt.

 

LÓNYAYNÉ     Még valaki hiányzik.

 

FIÚ 1                 Adj neki, MC Madár!

LOLA                Ja, biztos Melinda. Ő mindig mindenhonnan elkésik.

 

LÓNYAYNÉ     Hm. Értem. (Odaáll Lola mellé)

 

Felcsendül a Himnusz. Közben Madár besurran az ajtón. Rajzol a táblára egy kockát disznófejjel és kurta farokkal, aztán fejébe csapja a baseballsapkáját, előveszi az okostelóját, és hang nélkül videózni kezdi a rapelését a tábla előtt.

        

Lány 1, Fiú 1 és még 1 további ember kedveli ezt.

 

MELINDA         (bejön az ajtón, tanácstalanul szétnéz, úgy közeledik, mint aki átfurakodik a tömegen, suttogva) Bocs… elnézést. (Elmegy Lónyayné és Lola előtt, megáll)

 

Himnusz vége. Madár befejezi a magánszámát, jobbra el.

 

LÓNYAYNÉ     (suttogva) Maga meg hol kószált?

 

MELINDA         A könyvtárban…

 

Fiú 3, Lány 1 és még 2 további ember kedveli ezt.

 

LÓNYAYNÉ     Vagy úgy. (Élesebben) És mi ez a gönc?

 

Melinda zavartan lehúzza a pulóver cipzárját, alatta ott a matrózblúz.

 

LÓNYAYNÉ     Na mi lesz, vegye már le!

 

Fiú 4, Fiú 3 és még 3 további ember kedveli ezt.

 

IGAZGATÓ      (hangja kihangosítva) Khm. Kedves gyerekek, kedves kollégák!

 

A beszéd szakadozik, csak egy-egy félmondatot lehet hallani, közben az időben ugrások vannak – 8:10, 8:13, 8:20 – és a szereplők az új időpontnál úgy változtatják a testhelyzetüket, mintha egy filmben hirtelen váltás lenne.

 

IGAZGATÓ      Így, az ősz beköszöntével…

 

Lány 10, Fiú 8 és még 16 további ember kedveli ezt.

 

FIÚ 1                 Gyerünk már Madár, hol az a frísztájl?!

 

IGAZGATÓ      …és az egymás iránt vállalt felelősség kéz a kézben jár a tudásszomjjal…

 

Kiss Lola kedveli ezt.

 

IGAZGATÓ      …az intézményünkben munkálkodással töltött esztendők során  személyes meggyőződésemmé vált, hogy ki korán kel, aranyat lel, így aztán…

 

LÁNY 5 és Kiss Lola kedveli ezt.

 

IGAZGATÓ      Ezekkel a gondolatokkal felvértezve a tanévet ünnepélyesen megnyitom. Legnagyobb örömömre egy új kollégát is köszönthetünk iskolánk patinás falai között. (Lónyayné zavartan átfurakodik a tömegen a terem hátulja felé) Lónyay Dezsőné magyar nyelvet és irodalmat fog oktatni, valamint az XY osztály elkötelezett vezetését vállalta megára. Köszöntsük nagy tapssal a tanárnőt. (Kitörő konzervtaps) És most következzék iskolánk nagyszerű énekkara! (Konzervtaps)

                         

MADÁR            (megjelenik az üzenőfalán egy videó)

                          Itt van, köcsög.

                          Nézd, azt röhögj!

 

Elkezdődik az Iskolatáska című dal.

 

 

4. JELENET – SZERETEM AZ ÁLLATOT

 

 

A zenei alap folytatódik, de egy kiadós scratchelés után „beakad a lemez”, és a szám első néhány másodperce ismétlődik rappesítve. Melinda és Lola egyszerre néznek a mobiljukra, a videó elindul.

 

MADÁR            Egyik hétfő reggel megcsörren a viki-vekker:

                          ébredj fel, ember, itt a szeptember, menned kell!

                          Egy belső hang azt mondja: menj jobbra, vár a kocsma.

                          De YO, YO, jól vigyázz, mert balra, a suliban ott a Kocka.

 

                          De nehéz Kocka felfogása ezen a rohadt reggelen!

                          Az egész osztálya utálja. Lógjon otthon, ne a neten!

 

                          Ez a koca úgy néz ki, mint egy túlsúlyos zombi.

                          Agyilag tök zokni, nem lehet megszokni!

                          Így jár az, haver, aki egész nyáron kockul –

                          ju nó, itsz not kúl, not kúúl, not kúúúl, not kúúúúl!

                         

                          De nehéz Kocka felfogása ezen a rohadt reggelen!

                          Az egész osztálya utálja. Lógjon otthon, ne a neten!

 

                          Könnyebb már Kocka felfogása ezen a rohadt reggelen?

                          Nagyon ajánlom, mer ha nem, én eskü jól megverem!

 

A szám vége ugyanaz, mint az eredetinek. Melinda sápadt, Lola szánakozva nézi. Vastaps. Kicsöngetés.

 

LÓNYAYNÉ     (lelkesen tapsol, miközben visszatér a lányokhoz) A szünet után találkozunk a teremben. Igyekezzenek. (Sietve kimegy az ajtón, Lola és Melinda követik)

 

Fiú 1 kedveli ezt.

 

FIÚ 1                 LOL!!!!!!

 

LOLA                (hangja kintről) Csá, Madár! (Vihogva ajtót nyit, Madárral együtt bejönnek)

 

MADÁR            Szia Lola! (Puszi-puszi-puszi)

 

Lány 1 és Fiú 1 kedvelik ezt.

 

Melinda besurran mögöttük, leül a bal oldali padra. Visszaveszi a pulóverét, fejére húzza a kapucnit, és elmélyülten nyomkodja a mobilját.

 

LOLA                (a telefonjával hadonászva) Hallod? Ez milyen zsííír lett már?!

 

MADÁR            Hát most megkapta a zsírbüfé, az biztos.

 

EGYÜTT           (Melinda felé) Zsír-le-szí-vás! (Konzervnevetés)

 

MELINDA         Mekkora állat vagy, Madár!

 

LOLA                Alig bírtuk ki röhögés nélkül. Pedig ott volt a közelben az új ofő is. Muszáj volt kussolni.

 

MADÁR            Viszont hallom, milyen korrektül leparancsolta a kocáról a csuklyás pulóverét! Nagy arcnak tűnik.

 

LOLA                Ja-ja, egész normális. Csekkoltad már fészen?

 

MELINDA         Nincs fönt.

 

MADÁR            Téged ki kérdezett?

 

LOLA                (rápillant a mobiljára) Hallod, Madár?! Nézd már meg, mit firkált rólad ez a mocsadék kocka! (Képébe tolja a mobilját, Madár felszisszen. Konzerv-megrökönyödés hangja)

 

MADÁR            Megengedtem, hogy teleszpemeld az üzenőfalamat ilyen bioszfaktos arcoskodásokkal? (Odarohan Melindához, rángatni kezdi a vállát) Megengedtem? Mi?

 

LOLA                (Melindához) Töröld már ki a szánalmas hozzászólásodat.

MADÁR            Ebbe ne szólj bele, jó? Egy igazi rapper nem korlátozza senki szólásszabadságát. (Melinda a rángatás dacára elmosolyodik)

 

LOLA                (sértődötten) Akkor meg mit fojtogatod? Engedd már el, te hülye. (Becsöngetés) Mindjárt itt az új ofő… Hé, hallod? Azt mondtam neki, hogy beteg vagy.

 

MADÁR            (elengedi Melindát) Mi?! Te vagy a beteg.

 

LOLA                Ne izélj már, Madár, valamit mondanom kellett! Népszámlálást tartott az évnyitó előtt, és engem csicskáztatott a hiányzókkal.

 

MADÁR            Te meg – amilyen csicska vagy – egyből beköptél. Köszi, imádlak!

 

LOLA                De szemét vagy! Nem érted, hogy…

 

Az általános hangzavarban belép a terembe Lónyayné.

 

(folytatása következik)

 

 

Bejegyzések

Székláb és a detektívek

Lakatos István a kortárs magyar képregény(szub)kultúra fenegyerekeként robbant be a köztudatba. A maga részéről ugyan nem hisz az önálló hazai képregényben, mint ahogy abból is elege lehet, hogy sokan a magyar Tim Burtont, első regénye megjelenése óta pedig a magyar Neil Gaimant látják benne. A gazdag külföldi és hazai intertextusoknál azonban sokkal fontosabb, hogy Lakatos képregényes múltjába-jelenébe tökéletesen illeszkedik a meseregény groteszk, humoros, őszinte világa, amellyel a szerző kiérdemelte a 2011-es év legjobb gyermekirodalmi művének járó IBBY-díjat.

 

A sokat emlegetett angolszász hatásokon túl a Dobozváros többek között a német ifjúsági irodalom klasszikusainak legjobb hagyományait is folytatja. Kästner detektívtörténetében Emil Tischbein karaktere Lakatos Zalánjához hasonlít, és a „kell egy csapat”-koreográfia itt is szépen végigkövethető, a Tischbein névben viszont a különös Isten-figura, Székláb él tovább, aki más köntösben Michael Ende Momójának Hora mestereként is visszaköszön, az ellene harcoló szivarozó szürke urak pedig ezúttal agy nélküli gumiemberek… A végtelenségig lehetne folytatni a párhuzamokat. De a Harry Potter se épp a teljesen originális világépítés miatt lett világhírű. Sokkal inkább a bejáratott panelek bravúros összeillesztésével. Ilyen színes építőkockákból épül fel a Dobozváros is, mint ahogy a pitiáner főgonosz, az Egyes is egy doboz kockából rakja össze szürke birodalmát.

 

Azért sem tartom jogosnak, hogy a felületesebb kritika már a Lencsilány című első önálló kötet, a ritkaságszámba menő képregényalbum megjelenése előtt a Burton-börtönbe zárta a bontakozó alkotói stílust, mert a nyilvánvaló hasonlóságok (kacskaringós vonalvezetés, horrorisztikus effektek, fekete humor) ellenére a „magyar Tim Burton” a kezdetektől a maga képére formálta ezeket a stílusjegyeket, és valóban sajátosan hazai ízt kölcsönzött fiktív univerzumának. A szerzői műfajmeghatározás szerint „túlillusztrált meseregény” az interjúkban is sokat emlegetett Sajdik- Szecskó-Varjúdombi mesék-háromszög mentén tudatosan kikísérletezett vizualitás felépítése. A végeredmény a teljesen személyes tartalom és a populárisba hajló underground művészet határmezsgyéjén mozog. Nem véletlen, hogy a Lencsilány megjelenése után szinte azonnal táblagépes játék is készült Scared Little Lily néven a szerző grafikáival.

 

Lakatos képregényeiben a kezdetektől fontos szerephez jutnak a retró látványelemek. Elsősorban a ’80-as évek tárgyi környezetét csempészik be a sötét tónusú, sokszor darkos hangulatú képekbe. Különösen igaz ez a kortárs magyar szövegek adaptációira, például a Mátyás, a király című képregénypályázatra készült Kutyabiznisz esetében, amely Jászberényi Sándor novellájához készült. A Kemény István Kedves Ismeretlen című regényéből választott részlet, a Pryck és Gríga feldolgozásával pedig a ’60-as évek végét álmodta újra a rá jellemző szuggesztív erővel. Első magvetős munkája, Ludmilla Ulickaja Történetek állatokról és emberekről című mesegyűjteményéhez készített illusztrációi szintén borzongató, múlt századi atmoszférát árasztanak. (A következő Ulickaja-könyv, a Történetek gyerekekről és felnőttekről áprilisban várható a Magvetőnél.) 

 

A Dobozváros felépítményében a fantasy-elemek mellett (sárkány, vízimanó, beszélő állatok stb.) a steampunk alkotja a kötőanyagot. Ez a posztviktoriánus, gőzgépekben tobzódó stílusregiszter sem előzmények nélküli Lakatosnál: az első igazán komoly szakmai elismerést, kép-novella kategóriában a 2009-es Alfabéta-díjat meghozó Miserere Homine – Ember irgalmazz! Pelikán nevű gőzűrhajó igazi steampunk-csemege, a japán anime mestere, Miyazaki Hayao vándorló palotájának méltó párja (melynek steampunk esztétikájáról tanulmány is született). A Dobozváros gyökerei szintén 2009-be nyúlnak vissza: a képregényesként már elismert szerző a mese felé tett kirándulást a második Aranyvackor pályázaton, hogy kedvére rajzolhasson egy jót, és mivel nem talált maga mellé szerzőpárost, „kamuból” írt hozzá sztorit is (amelyet direkt nem írok le, utálom lelőni a poénokat). Már a Könyvmolyképző és a Litera különdíjával kitüntetett pályamunkában feltűnt egy szokatlan gőzmozdony sziklára épült viskóval, kerttel és kecskével. Aztán a szöveg kiteljesedésével a „vándorló vonat” is egyre elképesztőbb dimenziókat kapott – titkos ajtók, amelyek mögött tematikusan összegyűjtött páratlan, büdös zoknik, lejárt konzervek, különös biciklik vannak felhalmozva, egy hatalmas teremben pedig elveszett játékok, ameddig a szem ellát. A legkülönösebb hely talán mégis Székláb műhelye, ahol az asztalon elképesztő feljegyzések hevernek („Teringettét, folyton elbotlik a saját lábában”, „kicsit fel kell pumpálni a fejét – még egy sor szögelés szükséges – a nyelvet ragasztóval rögzítsd, mindig kifittyen a szájából”), és valóban félkész teremtmények ácsorognak szerteszét, a mennyezet helyén pedig – akárcsak a Roxfort nagytermében – a csillagos ég ragyog. Csakhogy itt az üstökösök és bolygók papírmaséból, agyagból és celofánból állnak – na meg csillaggyurmából. Az Úr sötét anyagai (Philip Pullman remekműve szintén nagy hatást gyakorolt a szerzőre) itt egy házilag összebarkácsolt teremtés önironikus, mégis megható kellékei. Így teremti meg az író-rajzoló is a maga hétköznapi univerzumát. A fentiek fényében nem meglepő, hogy ez az ősz szakállú, bogaras ezermesterként bütykölgető Isten is a Lakatos-képregények egyik kulcsfigurája. 2010-ben nem csak a kép-novellás Alfabétát kapta meg a szerző, hanem az év képregényrajzolójává is választották Vasárnap című újraértelmezett teremtéstörténetéért.

 

Székláb hol esendő, szánalmas öregember, hol infantilis mindenható: „Réges-rég a csillagok között szárnyalt, két üstökös vontatta azt a hatalmas házát! A meteorrajok úgy ficánkoltak körülötte, mint ahogy a delfinek kísérik a hajókat. Ha úgy tartotta kedve, megmerítette bögréjét, és nagyot kortyolt a Tejútból, vagy pusztán szórakozásból felült egy galaxis spirálkarjára. Élettelen bolygókkal focizott, és fekete lyukak voltak a kapuk, a pipáját pedig lángoló csillagokkal gyújtotta meg.” Ritka az ilyen fennkölt leírás a kötetben, és persze ez is ironikus színezetű. A filmes utalások túlhajszolását viszont joggal kritizálták már előttem is. Amikor például Zalán először néz farkasszemet a főgonosszal, a cliffhangeres fejezetzárás után így kezdődik a következő szakasz: „A filmekben ilyen kiélezett helyzetekben előszeretettel alkalmazzák a lassított felvételt. A fiú, akit durva kezek vonszolnak a biztos halál felé, zokogva küzd az életéért. Tátogó szájából nyál fröccsen, vér- és verejtékcseppek szálldosnak körülötte. (…) Zalán tekintete egy hosszúra nyújtott pillanatra találkozik az asztal mögött terpeszkedő Egyesével.”

 

Összegezve a Dobozváros – paradox módon – Lakatos István eddigi képregényes termésének, a bennük feldobott motívumok tárháza. Az ellentmondást részben ő maga oldotta fel egy videóinterjúban: „Én a képregényt nagyon az irodalom felől közelítem meg. […] A képregény csak akkor tud valamit is csinálni, ha az irodalom a szárnyai alá veszi, mert kurvára irodalmi nemzet vagyunk.” Ennek fényében érthető, hogy miért ennyire erősek, átgondoltak a Lakatos-képregények szövegbuborékai. A Dobozváros – amellett hogy letehetetlenül izgalmas ifjúsági/urban fantasy/meseregény – tulajdonképp a vulgárisan őszinte ars poetica megvalósítása több mint háromszáz oldalon. Comic trip a comic stripért: komikus utazás, egy baljós hangulatú road-movie, amelyben búvópatakként bukkan fel a képregény szeretete. Ez az önreflektív játék egyrészt Zalán figurájában érhető tetten: a szerzőhöz hasonlóan ő is zabálja a képregényeket (már a belső címlapon is), másrészt a drámai csúcspontnál a regény szövegáradatát – amelyet csak a Kaland-Játék-Kockázatokhoz hasonlatos rajzi világ ellenpontoz – váratlanul egy négyoldalas képregény váltja fel a jószívű bajszos robotról. A könyvtárgy legnagyobb hibája, hogy a letisztult, mégis részletgazdag rajzok alig vehetők ki. Érdemes lett volna egész oldalasra venni őket, vagy akár a könyv méretét megnövelni valamivel, mert egy minimalista illusztráció kicsiben is jól tud mutatni, ebben a kidolgozott rajzstílusban viszont néha alig lehet kivenni a részleteket. Éppen ezért is volt nagy élmény a kötet bemutatóján „életnagyságban” megtekinteni az illusztrációkat a Három Hét Galériában összerakott kiállításon, ahol stílusosan széthajtogatott papírdobozokra kerültek a rajzok. Azóta tárgyanimációval kevert rajzos stop-motion technikájú filmes könyvajánló is készült a Dobozvároshoz a szerző hathatós (vagy héthetős) közreműködésével.

 

Hiába, dobozolni a legjobb a világon!

 

Lakatos István: Dobozváros, Magvető, 2011

 

Bejegyzések

Esti mese

Ifj. Kiss Gusztáv, nyolcéves általános iskolai tanuló 2012. február 13-án, pénteken az esti órákban letörölte homlokáról a jóéjtpuszi nyálcsíkját és visszakapcsolta a televíziót.

Apja, Id. Kiss Gusztáv, abban a hiszemben, hogy Gusztikáját az esti mesén kívül semmi nem érdekli a televízió kínálatából, egy évvel korábban születésnapja alkalmából plüss tévémacival ajándékozta meg. Gusztáv még aznap este ágyához kötözte új barátját, és elektromos fogkeféje segítségével a játékállat mindkét szemét módszeresen széttrancsírozta.

–  Na, most nézzed az esti mesédet, ha bírod! – suttogta Gusztáv. – És örökre felejtsd el a fogmosást! – morogta még maga elé, ám jogosnak ítélt bosszúja után békét kötött tévémacival, és attól kezdve vele aludt. Ifj. Kiss Gusztáv azonban csak rendkívüli körülmények között tudott elaludni, álmodni pedig szinte soha nem álmodott.

Elalvási szertartása rendszerint a következő lépésekben zajlott: miután apja, id. Kiss Gusztáv az esti mese közös megtekintése után kikapcsolta a szobájában elhelyezett tévékészüléket, és jóéjtpuszit nyomott homlokára, Gusztáv megvárta, míg becsukódik szobájának ajtaja, majd a távirányító után nyúlt, a készülék ismételt üzembe helyezésével egy időben – mivel jó technikai érzékkel megáldott fiú volt – elnémította a hangot, aztán iskolatáskájából előkotorta fülhallgatóját, a televízió képcsőjéből szivárgó derengésben csatlakoztatta a készülékhez, visszafeküdt ágyába, felerősítette a hangot, és kapcsolgatni kezdett a csatornák között.

Az esti mesétől, mint már utaltunk rá, kirázta a hideg, a politikai vitaműsorok és a pornócsatornák untatták, az úgynevezett művész- és akciófilmeket nevetségesnek tartotta. Puszta megszokásból nézte őket. Gusztáv számára egyedül a horror műfaja okozott részleges kielégülést. A rémülten sikoltozó nők mulattatták, a sokkolónak szánt hangeffektusok nyugtatólag hatottak idegrendszerére, a brutális vérfürdők látványától izmai elernyedtek, és hajnaltájt, a film vége felé nagy nehezen elszunnyadt.

Apja, id. Kiss Gusztáv minden áldott nap pontban hajnali hatra húzta fel ébresztőóráját, mert az volt a személyes meggyőződése, hogy ki korán kel, aranyat lel. A kereset-kiegészítésként vállalt hajnali műszakról nem is beszélve. Ifj. Kiss Gusztáv az évek során erős belső ösztönt, mondhatni, feltétlen reflexet fejlesztett ki magában: a horrorfilm megtekintése közben elkortyolgatott egy liter szénsavmentes ásványvizet, majd öt óra negyvenöt perckor az elviselhetetlenségig fokozódó vizelési ingertől fölpattantak a szemei, lefejtette magáról a nyaka köré tekeredett fülhallgatózsinórt, eltüntette az éjszakai televíziózás nyomait és haladéktalanul a mosdó felé vette az irányt.

Csütörtök hajnalonként készségesen leszaladt a postáért, bezárkózott a mosdóba, végigböngészte a legfrissebb televízióműsort, és a horrorfilmek sugárzási idejét átvezette számtanfüzete hátuljába. 2009. február 13-án, péntek este azonban egyetlen csatorna sem sugárzott horrorfilmet. Ennek ellenére a fent leírt módon beüzemelte a televíziót, hátha tévedés történt. De nem volt szerencséje.

„Hogy lehetek ekkora lúzer?!” – tette fel magának ezúttal is a számtalanszor ismételt kérdést. – „Ma van a szülinapom, apa idén teljesen elfelejtette, anya szokás szerint néhány idióta mesekönyvet küldött postán, és egy percet se fogok tudni aludni.” Unottan az egyik könyv után nyúlt, a televízió pislákoló fénye felé fordította, és szemügyre vette a színes illusztrációkat. A televízióműsoron kívül elvből nem olvasott semmit.

„Egész helyes ez a piros ruhás kiscsaj, ez tutira a vámpír lesz. Milyen előrelátó, ott visz a kosárkájában egy üveg vért, arra az esetre, ha megszomjazna. De édes! Na, fogadjunk, hogy ez meg egy vérfarkas. Máris összecsapnak? Nem, még nem, a vámpírlány előbb gyűjt valami ütős mérget. És ez a vénség meg mit keres itt? Fúj, de rondák a ráncai, gusztustalan. Na, mikor jön már a trancsírozós rész? Jól van, a vérfarkas egyből bezabálta, nem bénázott vele sokat. Hohó, és már jön is a kis vámpírlány! Na, nem kell a rizsa, vérfarkas, befalod, vagy nem? Hát persze, hogy befalod, ez a beszéd! Anyás, ez meg itt a Hasfelmetsző Jack! Hühühű, van itt minden, ami kell! Már másznak is ki a vérfarkas belei közül. A szupernagyi bezombult, ez is így van rendjén, a vámpírocska meg szebb, mint valaha.”

Gusztáv elégedetten felsóhajtott. „Ez az első normális ajándékom az ősöktől!” Tévémaci megrovóan nézett rá az ágy végéből üreges szemével. „Jól van, na, macikám, nem úgy gondoltam! Figyelj! Kikapcsolom a tévét, hogy töksötét legyen. Így ni. Most meg azt játsszuk, hogy te vagy a vérfarkas, én meg a Hasfelmetsző Jack, és kibelezlek, hogy feléledjen a zombinagyi meg a vámpírocska, oké?

Tévémacinak nem maradt sok gondolkodási ideje, mert Gusztáv kitépte fülhallgatóját a televízió csatlakozójából, és az éles fémvégződést a vérfarkas gyomrába döfte.

Ifj. Kiss Gusztáv önfeledten játszott hajnalig, majd édesdeden elaludt, és igazi, mintaszerű rémálmot látott vérfarkasokkal, zombikkal és vámpírokkal. Alvás közben évek óta először újra maga alá vizelt. Ahogy a pizsamanadrágjában szétterjedő nedvességtől egy pillanatra felriadt, az a jóleső borzongás járta át, amit ötéves korában az első horrorfilm megtekintése okozott számára. Szorosan magához ölelte a nyaka köré tekeredett fülhallgatózsinór végét.

Csak akkor rándult össze, mikor id. Kiss Gusztáv ébresztőórája pontban hat órakor megszólalt.