9. JELENET – RÖHÖG AZ EGÉSZ OSZTÁLY
MADÁR (bejön a tablóval) Látja, tanárnő? Én készültem! (Lola felröhög, konzervnevetés)
LÓNYAYNÉ Aladár, mit hadonászik azzal a tablóval? Azonnal vigye vissza, vagy beírok magának!
MADÁR Itt is van: Bauer János. Az iskola büszkesége, országos kosárlabdabajnok és évfolyamelső.
LÓNYAYNÉ Ezt meg honnan tudja?
MADÁR Hát ki ne emlékezne a vele készült riportra az ünnepi évkönyvből? A Tanárnő nem emlékszik rá?
LÓNYAYNÉ Vigye vissza azt a tablót, jó? (Sápadtan lerogy a tanári asztalra)
MADÁR (rappelve)
Yo, Yo, Tanárnő kérem én készültem,
elkészültem, felkészültem,
csak az az iciriciciri baki, hogy kikészültem,
kikészültem, kikészültem.
Azóta lógok a neten,
ez a szerelem a szerem,
tápszer, óvszer,
kábszer, gyógyszer
ezeregyszer!
LÓNYAYNÉ Elég! Azonnal hagyja abba!
MADÁR (egyre vadabbul gesztikulálva rappel, a közönséget is feltüzeli)
ABBA, ABBA,
oldszkúl az a banda,
unalmas már, tanárnő, a handabanda!
Ezért egy osztálynyi MIGIRI MIGIRI kar inti,
hogy magasról teszünk rá, ki volt a Karinthy!
Igen, egy osztálynyi kocka-koca-kar inti ma,
hogy magasról teszünk a tesze-tosza Karinthyra!
LÓNYAYNÉ (megkövülten nézi Madárt, a végén elordítja magát) A pokolba az egész bandával! (Jobbra el)
10. JELENET – LÓGOK A SZEREN
20:35. Madár szobája – a jobb oldali pad. Lola szorosan mellette ül, korrepetálja Karinthyból, előttük nyitva a Tanár úr kérem.
LOLA Na, kész is vagyunk. Lassan mennem kéne.
MADÁR Nem vesszük át még egyszer? (Közelebb húzódik Lolához) Olyan jól… érted… olyan jól nézel ki. (Átkarolja, megsimogatja az arcát)
LOLA (kuncogva) Szívesen átmegyek újra az anyagon, de előbb ki kell szaladnom a mosdóba.
MADÁR (a hajával megborzolja Lola arcát) Kis pisis…
LOLA Köszi. Most jól szétkented a sminkemet.
MADÁR Bocsesz, nem volt szándékos. (Elengedi Lolát, hamiskásan énekli a Kiscsillag-szám dallamára) „Nagy a rendetlenség, ne nagyon nézzél szét.” (Lola kimegy az ajtón, kérdőn visszanéz) „A vécét balra találod.”
Lola nevetve kimegy, az ajtó résnyire nyitva marad. Madár előveszi a padból a laptopját. Rákeres Melindára. A webkamerák képe kivetítve. Madár mögött az ajtó, Melinda az ablakban könyököl kapucnival a fején, kezében az ájpeddel.
MELINDA (halkan, a gépen pötyögve) Szia.
MADÁR Csumika! Hát hallod, sajnálhatod, hogy pont ma nem voltál bent. Akkorát nézett Dezső néni, hogy… Most mi van?
MELINDA Úgy volt, hogy ma átjössz! Tök egyedül vagyok itt, elég para!
MADÁR Én is… egyedül vagyok, anyám az új pasijánál alszik. Épp ezért találtam ki, hogy így onlájn dumáljunk. Egy kockának az úgyis nagyobb élmény, nem?
MELINDA Nagyon vicces vagy. Tényleg nem jössz át?
MADÁR Mit parázol? Csak nem magadhoz hívtad hasfelmetsző Jacket!?
MELINDA Nem, persze, Marikához. Bármikor megjöhet.
MADÁR Hú, látnod kellett volna Dezső néni arcát! Kegyetlenül rángott! Így, nézd! (Grimaszol)
MELINDA Egész délután figyeltem a nyitott ablakból, órák óta sírógörcse van.
MADÁR Persze!
MELINDA Mondom. Fel-alá járkál, és hangosan bőg. Jól kikészítetted.
Szünet.
MADÁR Azt nem vágom, merre van ilyenkor Dezső bácsi, hogy megvigasztalja.
MELINDA Még egyszer sem láttam nála senkit rajta kívül. Tuti ők is elváltak, mint a szüleink.
MADÁR De akkor minek ez a röhejes Lónyay Dezsőnénizés?
MELINDA Hát ez tök egyértelmű. Mert utálja Engel Marikát is.
MADÁR Komolyan, kezdem megsajnálni az öreglányt. Tiszta skizó! Remélem, Jack Bauer majd jól megvigasztalja.
Szünet.
MELINDA Mindjárt megjön. Az apám bent fekszik a kórházban, én meg itt vagyok egyedül. (Elpityeredik)
MADÁR Na, ne nyafizz már. (Szünet) Inkább énekelj valamit.
MELINDA Ez jó neked?
MADÁR Mi?
MELINDA Hogy mindig szívatsz.
MADÁR Ne hidd el, ha nem akarod, de tényleg bejön a hangod. Múltkor, az utcán, eskü, úgy nyomtad, mint Hannah Montana!
MELINDA Na jó, én asszem kiloggolok.
MADÁR Várjál már, Mel! Tényleg nem hülyülök. A frísztájlod is nagyon komoly volt. Riszpekt, becsszó!
MELINDA Ez komoly?
MADÁR Tök komoly. Figyu, szerintem simán indulhatnánk együtt valami versenyen is. Megasztár, X-Faktor, amelyik összejön.
MELINDA Ja, az jó lenne.
MADÁR YO, YO! (Összenevetnek) Gyerünk, énekelj valamit!
MELINDA Egy pillanat. (Pötyög a gépen)
MADÁR Mit kockulsz már megint?
MELINDA Mindjárt meglátod, figyelj! (Engel Marika FB-oldaláról elküldi Madárnak a német verset, aztán lehunyt szemmel énekelni kezd az ismert népdal dallamára)
Madárka, Madárka,
kockuló Madárka,
hi-hidd el a le-ve-le-hem,
hidd el a levelem.
Vár a postaláda.
Ha kérdik…
LOLA (megáll a küszöbön, a dal közepén bevágja maga mögött az ajtót, odarohan a laptophoz, és elrántja, így már a háttérben nem látszódik az ajtó) Ez mi?!
MADÁR Lola, én…
MELINDA (az ajtócsapódásra kinyitja a szemét, megfordul, az ő webkamerája képmezőjében megjelenik az ajtó és az „utca”) Tudtam. Tudtam. (Mániákusan ismételgeti)
LOLA Mit tudtál, te szerencsétlen?! (Madárhoz) Most szórakozol velem?
MADÁR Én… Én nem… (A képernyőre bámul) Nézzétek! Ott jön!
Az „utcán” Bauer Jani közeledik matt részegen. Melinda az ablakba teszi az ájpedet, így Lola és Madár is látja az eseményeket. Mindhárman bénultan bámulják, ahogy Bauer Jani elkezd dörömbölni az ajtón. Csoszogó léptek zaja.
LÓNYAYNÉ (hangja kintről) Ki az?
BAUER JANI Ló-nya-y De-zső-né…
LÓNYAYNÉ Kicsoda maga?
BAUER JANI Behülyítesz az osztálytalálkozóra, aztán nem jössz el.
LÓNYAYNÉ Osztálytalálkozó? (Résnyire nyitja az ajtót, kisírt szemmel ránéz Bauer Janira) Ismerjük egymást?
BAUER JANI Meghívsz magadhoz, aztán nem engedsz be.
LÓNYAYNÉ Maga részeg, hagyjon engem… (Vissza akarja csukni az ajtót)
BAUER JANI (becsúsztatja a lábát az ajtónyílásba) Ez idáig mind rendben van, jogos bosszú a múltért. De miért kellett eltitkolnod, hogy férjnél vagy, mi? Védeni akartad a Dezsőkét? Hívd csak ide, hadd tudja meg, ki az a Bauer Jani! (Felpofozza Lónyaynét, összeesik) Kaphat ő is egyet.
MELINDA (zokogva) Nézzétek csak, én nem bírom! (Eltűnik az ablakból)
BAUER JANI (térdre rogy LÓNYAYNÉ mellett, karjaiba veszi) Bocsáss meg, Mari! Bocsáss meg! (Szünet) Akkor jöttem rá, hogy szeretlek, amikor már elüldöztelek innen. Aztán évekig nem találtalak sehol. Nem érdekeltek már a többiek, semmi sem érdekelt, csak hogy viszontlássalak. De eltűntél, teljesen eltűntél. (Szünet, LÓNYAYNÉ lassan magához tér) Ugyanolyan titokzatosan szép vagy, mint a tablón, tudod?
LÓNYAYNÉ A tabló…
BAUER JANI Libabőrös lettem, mikor megláttam a tablóképedet!
Szünet.
LÓNYAYNÉ A diákjaim…
BAUER JANI Mi? Mit beszélsz?
LÓNYAYNÉ Aladár… Melinda…
Lónyayné az ablak felé mutat, Bauer Jani észreveszi az ablakban világító ájpedet.
BAUER JANI Mi az? Kandikamera? (dülöngélve elmegy az ablakhoz)
LOLA Úristen, ez kicsinálja Melindát.
BAUER JANI Hé! Ki van ott?! (Nagy nehezen bemászik az ablakon, kezébe veszi az ájpedet, meglátja Engel Mária adatlapját) Ti voltatok, rohadékok! (Visszakapcsol a webkamerára, észreveszi Lolát és Madarat) Nem menekültök!
MADÁR Ez tényleg kicsinálja! (Hangosan) Én voltam! Melindát ne bántsa! Hallja? A lányt ne bántsa!
Előre felvett videó. Bauer Jani – mint egy horrorfilmben a láncfűrészes gyilkos – megy szobáról szobára az ájpeddel, és a konyhában megtalálja Melindát a földön, begyógyszerezve.
BAUER JANI Istenem. (Kiejti a kezéből az ájpedet)
Vetítés vége. Szünet. Szirénahang.
A kivetítőn megjelenik Madár oldala. Eseménymeghívót kap Engel Máriától:
Az esemény neve: Osztálytalálkozó
Időpont: 2012. szeptember 12., 17 óra
Helyszín: János Kórház, intenzív osztály, 107-es kórterem
Részletek: Az oldalt törölni fogják. A kórházban találkozunk.
Dezsőnéni
A taps alatt az egész osztály visszaigazolja, hogy megjelenik az eseményen, egymás után jelenik meg a profilképük az Ott lesznek kategória alatt.