Menjünk be, amíg eláll, és a következő villámlásnál már a romos tornácról integetsz. Hajad lobog a szélben, eső veri arcodat. A kertkapu hangosan csikorog. Nem érdekli, hogy leszakad-e. A kerítés helyét benőtte a gaz. Vakondtúrás-szerű lyukakban gyöngysorként víz csillog. Gyere, hívsz. Játsszunk Titanicost, és kitárod a karod. Paplanvitorla bővebben…
Valaki más; Azonosság; Szaturáció
Valaki más
Neked teríti meg
az asztalt,
a te poharad
tölti meg borral,
téged ünnepel –
ágyad is
ő veti majd meg,
ha véget ér
az ünnep,
ő mossa le arcodról
valaki más
vonásait.
Azonosság
Fák
a lángoló, déli
csöndben.
Az ég
megbélyegzett
állat. Őket
legeli.
Szaturáció
Lezárt szemhéjak mögött
szétmálló hegyek,
a felhők
lassú, nehéz
vonulása:
maradj, vagy indulj bárhová,
mindegy – ő
színültig csordult
már
benned.
(Illusztráció: Roz Wilson: Morning Sunshine)
Keleti dalok a korai japán költészetből
Tama folyóban
új, szép vásznat áztatnak…
újra meg újra[1]
elcsodálkozom: miért
ily kedves nekem e lány.
(Tízezer levél gyűjteménye, Tizennegyedik kötet, Keleti dalok[2], 3373.)
Sinano földjén
Csikuma folyónál[3] a
kavicsokat is,
hogyha te lépkedsz rajtuk,
gyöngyökként gyűjtöm össze.
(Tízezer levél gyűjteménye, Tizennegyedik kötet, Keleti dalok, 3400.)
Mogami folyó:
fel-le úsznak rajta a
rizzsel telt hajók…[4]
Teljen csak el e hónap,
s nem mondok neked nemet.
(Régi és új dalok gyűjteménye, Keleti dalok, 1092.)
Fittler Áron fordításai
Borítókép: a Tama folyó (a fordító felvétele)
[1] Tamagava (多摩川). A Japán keleti részén lévő Muszasi tartományban (ma Tokió prefektúrában) található folyó (ld. a borítóképen). Az első két sor képe bevezető (dzsokotoba, 序詞), amely két szó hasonló hangzása révén kapcsolódik a vers további részéhez. Ezt a fordításban úgy igyekeztünk visszaadni, hogy a harmadik sor („újra meg újra”) tartalmilag az 1–2. és a 4–5. sorhoz is kapcsolódik.
[2] Azumauta (東歌). Japán keleti vidékein keletkezett, vagy legalábbis aként jegyzett vakák a VIII. századi Tízezer levél gyűjteményének (Man’jósú, 万葉集 vagy 萬葉集) 14., és a X. századi Régi és új dalok gyűjteményének (Kokin vakasú, 古今和歌集) 20. kötetében. Kifejezésmódjuk sok tekintetben hasonlít a népdalokéhoz, ugyanakkor igen sok, az udvari vaka-költészetben is alkalmazott kifejezést és retorikai eszközt találni bennük, valamint mindegyik 5-7-5-7-7 szótagos tanka-formájú.
[3] Csikumagava (千曲川). A Japán középső részén lévő Sinano tartományban (ma Nagano prefektúrában) található.
[4] A Mogami folyó (Mogamigava, 最上川) Japán északkeleti részén található. Az első három sor bevezető (dzsokotoba), amely egy azonos hangsor ismétélésével kapcsolódik a vers további részéhez.
A világegyetem pulzusa; Bekötött szemű jog, felhőben; Nem euklideszi kilét
A világegyetem pulzusa
A semmi gallyain
Az ég csarnokai. Határ Győző
Gyémánt és gyanta hegedűi.
Szentkuthy öblös, kankalinos vázái –
Bordó brácsái és kék gordonkái.
Boris Vian csíkos koktélzongorája.
Klimt csúszásgátlós fürdőszoba szőnyegén,
Amin a Csók című mű sugároz erőt.
Picasso szingularitás-amőbája.
Ahol vulkánok, hegyek a vállak,
S a folyók izmos karok.
Épp egy gólemet alkotnak, gyúrnak.
Vigyáznak, hogy ne folyjon a szemekből bánat.
Ragyogó géniuszai a világnak.
Már tevékenyen dolgoznak odaát, várnak.
Mi lesz a sorsa a jelként tisztelt anatómiának?
Egyidejűséget és/vagy párhuzamosságokat szőnek.
A központozás nélküli időknek.
Dióhéjakként úsznak a szókészletek.
Mint felhőkbe csomagolt karénekek.
S lefeslik a piperepolcokról a lépték.
Szublimációjából feltámad a szellemi mélység.
Ha begombolkozik állig az ég.
Lesz-e annyira szerteágazó a fény?
Hogy nyilvánvalóvá lesz az isteni kilét.
Bekötött szemű jog, felhőben
Mérleggel a kezében
Egy hús-rés, ami elnyeli a fényt.
Majd ki is bocsátja. Apokrif szingularitás.
Nemzeti kokárda. Festmény-sziget. Illatos ábra.
A múzeum legjobbja. Vitrinbe zárva.
Gedichte. A vagyonőr kísér a tárló sarkáig.
Közben odaszól neki a nyár.
Vigyázz! Keress munkahelyet.
Mert bezár a gyár.
Valaki a körből kilépett, köszöni szépen.
Feltámadt voltaképp. A génben.
Másfajta nyelv ez. Amit a nonszensz kitalál.
Tanítás. Meg tiltás. Evidencia-út. Spirál.
Élmény, ami egyfajta szabadság.
Nem szorongás. Hideg okosság.
A legbölcsebb tett. Vérontás.
Ebből él a világ, az ország.
A skanzen kapujában a Jog áll.
A bekötött szemű angyal, kezében mérleg.
A galaktikák s gombok Istenének szalutál.
Nem euklideszi kilét
A nyelv elbocsátása[1]
Az ABC beszél, nem a száj.
Nem az intuitív értelem, nem a racionalitás.
Hanem a szemek, A test.
Amit látok, azzal élvezek.
Nem könny, nem az ínycsiklandozó íz
A palackokban, a csokipapír alatt.
Maga a boldogsághormon-magja.
A szublimáció kettéhasad.
S a látványt észlelem, ahogy képződik.
Keletkezik, ömlik egy dadogó porszem.
Ha nélküled, akkor sehogy sem
Történik. Ez nem puszta szó, ami nincs –
A mondat a papírt összegyűri.
Ehető színekkel van érzékeltetve a kínja.
Belegyömöszöli a hangsúlyt a síkba,
Ami egyébként felejthetetlen ráma s keret.
Ha nem tenné semmissé a képzelet,
Amit a valóságból racionálissá tett.
Csipetnyi sóhajt, elgondolást.
Egy másik agyból befolyt tartozás.
Ekként szaporodik a profit oltárán
A tényeknél nehezebb ábránd.
Kiköltözteti a látványt. Inkább egy hárfát hallgat.
A gramofon illatokat pingál a falra.
A hangszóróból kibúvó rezonanciát.
A sarkot, ahol megbújt egy gregorián.
Az ágyat, aminek a fejtámlája fölött a jel.
A vitrinben egy csomag kártya, átgumizva.
Emlékrekonstrukciót lehel.
Egy eltört hegedűvonó. Biciklipumpa. Menóra.
Kiviszi a tűnődő merengést a kitaláción túlra.
Megfogja a kurzorral a dolgokat és áthelyezi a jövőbe.
A lámpa alatt egy ceruza, kettétörve.
[1] Mintamondatok Kulcsár Szabó Ernő Esterházy könyvéhez
(Illusztráció: Amanda Horvath: Summer Dreams, 2022)
Maradnék
– Tudod, néha úgy érzem, hogy csak egy pillanatnyi örömszerző vagyok számodra, egy intellektuális vibrátor – szólt Pierre.
Anna a szavaktól indukált szorongástól magába fordult a vörös falak között, a levesében úszó répákat szedegette apró darabokra semmittevésének redukálásaként. Ha most lelépek, akkor vajon megtarthatom a kutyát, vagy érte fog jönni?, morfondírozott.
– Az egész kapcsolatunk abból áll, hogy én talicskával hordom eléd az élményeket, hogy örömet szerezzek neked, te pedig csak unalmad kielégítéseként keresel időnként, amikor éppen nem a pasiddal vagy – folytatta a férfi.
– Ez nem igaz! Sok dolgom van és csak így jön ki a lépés. Az a kevés idő pedig a mindent jelenti számomra. Olyan vagy nekem Pierre, mint a pohár alján a málnaszörp, lehet, hogy kevés, de vízzel minden szomjúságomat enyhíti – szólalt meg végre Anna.
Ez meg mi a tökömet kéne, hogy jelentsen, elmélkedtem a másik asztalnál, legutóbb gimnáziumi algebránál gondolkodtam ilyen hevesen, pedig ehhez közöm se volt. Az órámra pillantottam, még volt időm, vártam a katarzist vagy a tragédiát.
– Egy kibaszott hülye liba vagy, aki csak le akar húzni! Érted már basszameg!? – csattant fel Pierre.
Anna szemébe könnyek szöktek és félve a szék támlájának dőlt. A férfi felállt, odament a pincérhez, váltottak pár szót, és Pierre lelépett. Anna a szemeit törölgette.
Ismertem a pincért, régen rendszergazda volt a középiskolámban. Felálltam, én is odamentem hozzá, elővettem a tárcámat, fizettem.
– Hagelmayer úr, ennek még nincs vége! – szóltam.
Ő bólintott. Mindketten tudtuk, hogy Pierre és Anna kapcsolata olyan, mint a tangó: 12 lépés és mindig önmagába tér vissza. Hazafelé még bementem megvenni egy számomra ismeretlen Krasznahorkait, nem aludtam semmit.
