A macskanév-probléma fölöttébb kényes,
…….mit egykönnyen aligha intézel el;
és ki kell, hogy mondjam (bár bolondnak nézhetsz):
…….egy macskának pontosan három név kell.

Az elsőnek meghittebb névnek kell lenni
…….egy intim kör számára, például mint:
a Piroska, Géza, a Sheila vagy Wendy –
…….ez praktikus köznapi választás mind.

Ha tetszik, van extrább és ékesebb név is,
…….uraknak-hölgyeknek igény szerint,
mint: Plátón vagy Prókrusztész, Daphné vagy Thétisz –
…….de praktikus köznapi választás mind.

De mondom, egy macskát még más név is illet,
…….mely egyéni, méltó és neki való,
hisz hogy lenne képes, ha délcegen billeg,
…….hogy nagybüszkén biggyesszen bajsza alól?

Az efféle nevekből íme pár példa,
…….mint: Katzinger, Braxol vagy Kornyikopán,
mint: Zsolimelórisz vagy Fancsillaména –
…….mind egyetlen macskára illik csupán.

Ám mindezek mellett – és fölött – van még egy,
…….egy Név, melyet misztikum homálya fed,
mit emberi elméddel föl sosem érhetsz,
…….mit csakis a macska tud, s nem mondja meg.

Ha macskát látsz olykor, ki meditál mélyen,
…….nos, annak csak egyetlen oka lehet:
hogy fontolva forgatja macskafejében
…….a Nevét, a Harmadik Macskanevet,
…….…….e belterjes, rejtelmes,
…….…….rejtelemmelteljes,
titkos és sejtelmes Macskanevet.

Havasi Attila fordítása

/A fordítás első közlése az Újnautilusban:
http://ujnautilus.info/t-s-eliot-a-macskak-neve /

Köln, Am Hof

Szívek órája,
a megálmodottak
éjfelet kongatnak.

Néhányan belesúgtak a csendbe, mások hallgattak,
akadt, ki útjára kelt.
A száműzött és ki elveszett,
hazára lelt.

Ti, dómok.

Ti dómok, szemnek nem láthatók,
folyók, ki nem hallgathatók,
és ti órák, itt, mélyen bennünk.

Tübingen, január

A vakságra rábírt szemek.
>> Rejtélyük tisztán felfedett <<,**
emlékeik az úszó Hölderlin-tornyokról,
sirályok gyűrűjében.

Fulladt asztalosok látogatása
a mélybe merült szavaknál:

Jönne,
bárcsak jönne egy ember,
egy ember születvén a világra ma,
fényes szakállú, mint egy patriárka:

ha erről a korról beszélne,
csak gagyogni és dadognia volna szabad –
újra és újra, mindig,
és mindig.

** (>> Pallaksch. Pallaksch. <<)

(* Utalás Hölderlin születés témájú versére)
(**>> Pallaksch << – Hölderlin múszava, mely nála vélhetően „igent” jelent)

Vascipők csikorognak

Vascipők csikorognak a cseresznyefában.
Sisakokból önti rád habjait a nyár. Gyémántsarkantyúval
a mennyek kapujára arcképet ken egy fekete madár.

Hajadonfőtt a lombokon lovas tör át.
Nehéz pajzsán mosolyodat hordja, míg dereng,
az ellenség acélos kendőjére szegezve.
Az Álmodók Kertjét neki ígérték, s már készíti is a dárdát –
s mint karóra, kicsiny fejüket a rózsák ráhajtják.

Sarutlan jő a levegőn át, ki leginkább hozzád fogható lenne:
vézna kezére vascipő csatolva, s míg alszik, csata és nyár elvonul.
Érte vérzik a cseresznye.

Bánfai Zsolt fordításai