A népi írásbeliség a paraszti kultúra fontos részét képezi. Betekintést ad egy kor, egy közösség, de még inkább az egyén belső, lelki világába.
A kéziratos könyvek forrásul szolgálhatnak a népi paraszti kultúra feltárásához és teljesebb megismeréséhez. A népi kéziratos füzetek egy nagy részét alkotják a katonakönyvek. Ezek tartalmazhatnak háborús költeményeket, szerelmes verseket, a szülőnek vagy az otthonmaradt kedvesnek szóló verseket is.
A katonakönyveket Vasvári Zoltán szerint tekinthetjük a másodlagos írásbeliség megnyilvánulásainak. (Vasvári, 1999) Leginkább másolások útján létrejött füzetekről beszélhetünk, melyekben igen kevés az egyéni alkotás. Ám a jelenleg vizsgált füzet igen sok önálló verssel és levéllel rendelkezik.
A háborús időszak megváltoztatja az embert, különösen a férfiakat. Sokszor a halál közeli élmények segítenek abban, hogy kimondják rejtett vagy addig el nem mondott érzéseiket, nyíltabban szólalnak meg, ha csak verseken vagy leveleken keresztül is.
Az ilyen verseskönyvek tulajdonosai általában maguk is írtak, költöttek verseket. Ez esetben nem kell rögtön hazafias, megremekelt költeményekre gondolnunk. Egyszerű versek ezek, melyeket hol tanult, hol pedig alig iskolázott egyszerű parasztemberek írtak, akik átélték, és némely esetben elszenvedték a katonáskodás nehézségeit.
A kéziratos füzeteket fontos dokumentumokként tarthatjuk számon. Hogy miben rejlik a fontosságuk? Abban, hogy ezen feljegyzésekben a történelem eseményei tárulnak elénk. Maguk a lejegyzők a feljegyzések által hozzátesznek, kibővítik a már ismert történelmi adatokat, tényeket. Ujváry Zoltán professzor szavaival élve: „…ezekben a könyvecskékben a nép maga írta a történelmet. Sajátos szemlélettel ugyan, de őszintén.” (Ujváry, 1980: 460)
A salánki közösségben a kéziratos katonakönyvekre vonatkozólag sok adatot találtam, hiszen a falu korabeli férfilakosságának szinte egésze részese volt a háborúnak, átélte annak szörnyűségeit. Mára már inkább csak az emlékük maradt fenn, egy-egy hátra hagyott könyvecske, néhány levél. Mindezek sokat elárulnak a tulajdonos egyéniségéről, lelki világáról.
A bemutatott kéziratos füzet Gaál Frigyes egykori feljegyzéseit tartalmazza. Gaál Frigyes 1906-ban született Salánkon. Felnőtt korában vesebetegségben szenvedett. A katonaszolgálat után többször operálták Beregszászban, de 1938-ban mégis meghalt betegsége következtében. A katonaszolgálatot 1928 októberétől végezte Olmützben (Olomouc); másfél évig szolgált.
Nagyon sokszor találkozunk a katonakönyvekben átmásolt versekkel, levelekkel, ami az önálló alkotás igényének hiányát mutatja. A jelen könyvnél azonban nem beszélhetünk erről, hiszen itt szinte minden bejegyzés önálló alkotás, melyet a közölni akarás vágya, a vallomásos jelleg hat át. Ezt a megállapítást támasztja alá az a tény is, hogy nagyon sok versben javításokat, áthúzásokat találunk, melyek a fogalmazási nehézségeket mutatják. Mert egy alig iskolázott katonának nehéz volt rímekbe szedni a mindennapok eseményeit, gondolatait, érzéseit. Ennek ellenére azonban mégis sikerült jól megszerkesztett rímeket, s így hosszú verseket és leveleket megalkotnia.
A katonaszolgálat éveiről két füzet maradt meg, mindkettőt a másfél éves szolgálat alatt írta. Ezt a füzetben szereplő dátumok is alátámasztják. A bejegyzések 1928-ban, ’29-ben és ’30-ban keletkeztek.
A kéziratos füzetben összesen 75 bejegyzést találunk, melyek között vannak emlékversek, leányoknak szóló versek, képeslapra és fényképekre versek, levelek, az alkotó kívánságát kifejező versek, vallomás és nem utolsó sorban egy katonamiatyánk. Láthatjuk, a füzet tartalma igen színes, mely hozzásegít az egyén teljesebb megértéséhez.
Ujváry Zoltán Tasnádi Lajos kéziratos könyvét vizsgálva megállapítja, hogy sokkal könnyebb egy vegyes tartalmú kétiratos könyvön megfigyelni a bejegyzőt ért hatásokat, érdeklődését, személyiségét, mint egy egyszerű dalokat vagy nótákat tartalmazó füzeten. (Ujvári, 1980: 493)
A tulajdonos nevét már a füzet fedőlapján olvashatjuk, ami egy kissé megviselt. Itt pontosan tünteti fel a füzet keletkezésének dátumát: 1928.
Ujabb
Szerelmi versek.
Irta
Gaál Frigyes.
A 107 tes tüzér kaszárnyába.
Olomouc
1928.
A füzetet lapozgatva észrevehető, hogy a versek bejegyzését tekintve az időben egyenesen halad előre. 1928 után 1929, majd 1930-ban bejegyzett versek és levelek következnek. Már az első oldalon eligazítást kapunk arra nézve, hogy mit találunk ebben a kéziratba: „Van benn leírva minden féle fajta (…) Sok szép vers és nóta vegyes történetek…” Ezt követően egy igen érdekes bejegyzést találunk: „A tüzér kívánsága”. Egy katona, akit a falusi idillből, családi és baráti környezetből kiszakítva a katonaság idegen földre és idegen emberek közé kényszerít, eleinte nehezen viseli az otthon maradottak hiányát. Mi több, a körülmények sem enyhítenek fájdalmán, a kevés pénz és a kevés ételadagok, a szigorú szabályok csak rontanak a helyzeten. Ekkor fordul a magára maradt katona a papírhoz és tollhoz, hogy elmondhassa bánatát, elpanaszolja az őt ért sérelmeket. Ebben a szintén saját költésű versben sorolja a kívánságait. Itt még az úrhoz fordul segítségért, mert talán még él benne az otthonról hozott istenben való hit, mely a verseket olvasva az idő haladtával egyre inkább lanyhul, egyre inkább eltűnik. A versben a kicsi ételadagra, a fárasztó gyakorlatra, a szigorú ellenőrzésekre, a kevés zsoldra stb. panaszkodik. Tudjuk azt is, hogy egy fél éves szolgálat elteltével keletkezett a vers („Kinek egy év mulva letelik az idő”), mert egy másik helyen pontosan és egyértelműen jegyzi fel, hogy a katonaszolgálat másfél kemény év.
Ugyanez a fájdalmas hangulat hatja át a következő bejegyzést is, mely nem más, mint egy levél az édesanyjához. A szülői háztól eltávozott még fiatal gyermek hangján szólal meg a vers írója. Szinte már a reménytelenség hangjait hallatja, mikor a következő sorokat írja: „Kár volt engem édesanyám szülni e világra, Elhervadt a rózsafának bimbaja”. Itt minden fájdalmat és keserűséget felemlít, a honvágyat, a gondoskodás és megértés hiányát stb. A komisz ruha viselése is fontos, mert ez itt jelképes jelentésű, mintha megváltoztatná az embert, mintha más ember lenne ettől, de nem jobb és nem boldogabb. Mert ebben a ruhában másként cselekszik, a ruha más jogokkal ruházza fel a viselőjét. De az édesanya iránti szeretet és tisztelet megmarad mindvégig, bármi is történjen. Erről szólnak a levél utolsó sorai.
Azért a katonaéletnek is megvoltak az előnyei. A katonaságot megjárt férfi keményebbnek, szívósabbnak, tapasztaltabbnak stb. bizonyult. Jobban megállta a helyét bármilyen munkában, és mondjuk meg őszintén, a fiatal legények számára, ami a legfontosabb, a lányoknak is inkább a katona, vagy a már leszolgált katona volt kedvesebb. Így a katonaság a sok nehézség és szenvedés ellenére is büszkeségévé vált egy falusi fiúnak. Ezt Gaál Frigyes is nagyon jól tudta, s egy, az otthon maradt barátokhoz írt levelében mindezt el is mondja. A levél elején felsorolja a katonaság nehézségeit, viszontagságait, de a sorokat a következő gondolatokkal zárja: „De azért mégis ki ezt megpróbálja, Bátran mondja ő is volt katona…”.
A kéziratos füzet további részében négy hosszabb verset találunk, melyek „A tüzér életről”, „A katona életről”, „Katona-életemről” és „A katona időről” címeket viselik. Ezekből részletesebb adatokat tudhatunk meg a katonák egy-egy napjáról, kötelességeikről, beosztásaikról.
A katonának minden napja szolgálat volt. A vasárnap nem volt ünnep- vagy pihenőnap. Minden nap egyformán be volt osztva, csekély szabadidő állt a tüzérek rendelkezésére. Ez a szó szoros értelmében szolgálat volt, mert amit parancsoltak, azt haladék nélkül és időben teljesíteni kellett. Egy-egy mulasztás vagy késés több napi eltávozás megvonása volt, ami egy katona számára a teljes börtön érzetét jelentette. Amint mondtam, nem volt pihenőnap, mert még vasárnap is gyakorlatoztatták a katonákat. A tüzéreknek már kora reggel az istállóban kellett lenniük, a lovakat „pucolni” és kitakarítani. Ezután jött a kemény gyakorlatozás, majd egyeseknek az éjfélig tartó őrködés.
A tulajdonos írásai szerint, mint tüzérek másfél évre 1030 cseh korona zsoldot kaptak. Ezt persze beosztva, havonként kapták kézhez minden hónap 5-én. Ez az összeg nem volt túl sok, amint azt a kéziratból megtudjuk, a szabadidőben kapott eltávozásokra, kis mulatozásra sem volt elég. De aki büntetést kapott – jegyzi meg humorosan – annak megmaradt, vagyis csak „gyűlt a pénze”. A sok nélkülözést több versében is említi, hiszen ez végigkíséri az egész szolgálatot.
A négy vers egyikében sem feledkezik meg az otthoni jó életről, az édesanyáról, a kedveséről. Emellett minden levélben említi az édesanyát és minden versben a szerelmesét.
A vizsgált füzetben igen nagy számban vannak jelen a szerelmi témájú versek, levelek. De ez talán érthető is, mert itt az írás helyettesíti a kimondott szavakat, a vallomásokat. A versek és levelek is egyaránt mind rímbe szedettek. Azonban a bennük előforduló helyesírási hibák jelzik, hogy nem tanult ember alkotta azokat. De a parasztember, jelen esetben egy katona számára nem a tökéletes és hibátlan szerkesztésmód a fontos, csak az, hogy lelki társ híján valami módon kiönthesse szívét, elmondhassa, mit érez, fájdalmát, bánatát és örömét is egyben. Bár az örömről vagy a katonaság pozitív oldaláról igen keveset olvashatunk a kéziratos füzetben. De annál többször felemlíti a versekben – főleg a szülőkhöz írtakban –, hogy itt senki nem törődik vele, senki nem érdeklődik arról, hogy van. Itt mindenképpen az anyai szeretetet és gondoskodást hiányolja.
A levelek témáját tekintve csak a napi események egy-egy részletére koncentrálnak, csak az apróbb eseményeket örökítik meg önmaguk vagy az otthon maradottak számára. Hiszen amint azt már fentebb említettem, ezek a levelek valószínűleg nem kerültek postázásra, így csak azok értesültek róla, akik a katonaság után beleolvashattak a füzetekbe. Természetesen itt elsősorban a közeli családtagokat, barátokat, illetve a szerelmi versek címzettjét kell értenünk.
A levélírás és a versírás annak az eredménye, hogy a katonák otthonuktól távol szolgáltak. Talán ha ez a helyzet nem következik be, nem sokuknak jut eszébe otthon verses leveleket írni, rímeket faragni. De e helyzetnek köszönhetően maradtak ránk a szép és mélyreható gondolatokat, lelki és néha testi sérelmeket elmesélő, a magány perceiben keletkezett írások.
A vizsgált füzetben összesen 11 levelet találunk. Ezeknél némely esetben a cím is jelzi a levél jelleget („Levél édesanyámnak”, „Levél barátomnak…”). A többinél csak a szöveg soraiból tudjuk meg, hogy ez levél. A következő gondolatok, mint pl. „Inditom kezeim egy levelet írni” vagy „Inditom levelem szép Magyar Országnak” igen jellemző sorai a füzetben foglalt leveleknek, s szinte mindegyikben előfordulnak. Ebből is derül ki pár esetben, hogy az oldalon talált bejegyzés egy levél.
A levelek mindegyikének végén megtaláljuk a bejegyzés dátumát is, melyek egyenesen haladnak az időben. A leveleket és verseket olvasva padig látható, hogy a katonáskodás legelején még igen szomorú és elhagyatott lelki állapot tükröződik a sorokon, a szerető családtól és a barátoktól való elválást nehéz feldolgozni a távoli idegenben. Azonban az idő elteltével egyre inkább gyengülnek ezek a hatások. Az otthontól való elválás szomorú gondolata és érzete mindinkább háttérbe szorul, s ennek helyébe lépnek a katonaság idején átélt és megélt rossz tapasztalatok. Így a leveleknek mindvégig megmarad egyfajta mélabús és szomorú hangulata.
A kéziratos füzetet vizsgálva találunk olyan verseket, feljegyzéseket is, melyeket nem a tulajdonos, hanem annak egy közeli barátja, katonatársa írt. A füzetben Hromek József, Nemes László, Szabó Mihály és Bencze Miklós neveit olvashatjuk a tulajdonosén kívül. Bencze Miklósról még tudnunk kell, hogy – megjegyzése szerint – bátyúi lakos volt. A közeli vagy a „hazai” szolgatársak nagy örömet jelentettek egy, az otthontól távoli helyen. Az egyik levélben említi is a bejegyző, hogy megérkezésük napján a szabadidejükben körüljárták a tábort ismerősök után kutatva. Ezeket a következő verssorok örökítették meg: „Eggyik a másiktul kérte honnat való, Én is onnet komám a másik falubul, Egyszer száll egy földi Borzsova községi, Gyere komám nézzük az ágyut hogy néz ki…”
Nagyon sok emlékversnek már a címe is jelzi, hogy milyen célt szolgál. Ilyen a „Képeslapra vers”, „Fényképhez vers lánynak”, „Vers édesanyámnak” stb. A legtöbb vers azonban az otthonhagyott, távoli kedvesnek szól, s témája a szerelem.
A füzet lapjain több helyen olvasható cseh szó vagy cseh nyelven írt sor, melyek vagy beékelődnek a versek magyar szavai közé, vagy különálló megjegyzésként találjuk őket az oldalakon. Ilyen szavak és kifejezések pl.: „…vecserka vet véget”, „hazajön délben a szvicsitről…” vagy „…kezdődik a nagy abriktolás” stb. Több vers végén is megtalálható a „delostrelecky pluk” felirat vagy megjegyzés, mely a füzet tulajdonosának, illetve a katonatársak beosztását jelenti (jelentése: tüzérségi ezred). Egyik vers végén a bejegyzés dátumaként a „1. ledna, 1929”-et találjuk, ami 1929. január 1-jét jelöli.
A katonaság másfél éve alatt volt ideje a katonának, és kénytelen is volt elsajátítani az adott területen beszélt nyelvet (jelen esetben a cseh nyelvet). Igen ám, beszélni megtanultak, de az írást nem tanították! Így nagyon sokszor a leírt cseh szavakat vagy szókapcsolatokat nehéz lefordítani, mivel kiejtés szerint és magyar betűkkel vannak leírva, és sokszor nem is a valós szó, csak annak egy hallomásból megjegyzett változata. És nem beszéltünk itt a sokszor olvashatatlan, megkopott írásról… Ezért nehézkes kissé a füzetben előfordult idegen szavak lefordítása.
Az idegen nyelv tanulásához, illetve nem tudásához hozzá kell fűznünk, hogy nagyon sokszor a katonákat megalázták az adott nyelv nem ismerete miatt. Ezért kénytelenek voltak elsajátítani azt a nyelvet. Az anyanyelven való kiképzés szóba sem jöhetett, pedig az anyanyelven való tanulás mindig eredményesebb. De ezt az akkori politika nem látta be, és nem engedélyezte. (Albert, 1999)
Szólni kell még a füzet utolsó lapjain található bejegyzésről, mely nem más, mint egy katona Miatyánk: Be-fejezés eggy miatyánkkal! A bejegyzett szöveg a következő:
Miatyánk! nincsen nekünk most atyánk
Feljeb való visel gondot most mireánk
Kivagy! mivagy tüzér vagy
Szép lányok csábítója vagy
A menyekbe! Az messze van a magasba
Milakunk csak idelent a kaszárnyába
Megszenteltessék! Minem élünk szentekel
Hanem minden nap hussal és kenyérrel
A te neved! Nekem legszebb az én nevem
S magamat legjobban szeretem
Jöjjön el! Most nem mehetek mert szolgálatban vagyok
A te országod! Azt még nemismerem, nekem szeb az én országom
Legyen meg! Meglesz csak ne busulj
Én szavamat adom és szavamat megtartom
A te akaratod! Abba én nem eggyezek bele
Mert az ugy nem jó lenne
Miképpen! Ahogy volt a multban most is aképpen kell
Udvarolni és járni a lányok után
Menyekbe! Leszünk ott majd akkor ha meghalunk
Most ég nincs rá semmi gondunk
Vagy itt a földön is! Jól élvezünk mert a lányok
Szeretik s tüzéreket jobban mint a bakákat
Add meg a mi mindennapi kenyerünket! Azt nem is lehet
Elfogni mert minden négy napra faszolunk
És bocsásd meg! Ha szeretem a szép lányokat
És elfogadom amit adnak
A mi vétkeinket! Azt elégvolna hat napig
Elsorolni tehát inkább nem rontom vele a számat
Mint miis megbocsátunk! Azoknak akik mink sohse bántnak
Az ellenünk vétkezőknek! Adunk mi azoknak eleget
Mert míg a bajnétból tart addig mi nem igen hátrállunk
És nevigy minket! Arra a disznó gyakorlatra
Inkább addig megyünk sétálni a városba
A kisértetbe! Nincs ott nekünk semmi bajunk
Mert csak szép lányokkal járunk kisérőbe
Mert tied a hatalom! A katona vigyáz hatalmasan
De csak a lányokra most és mindörökké Ámen…
A katona Miatyánk gyakori jelenség a kéziratos katonafüzetekben. A falusi emberekről általában köztudott, hogy legtöbbjük igen vallásos. Gaál Frigyes családja is református vallású volt, és ma is mélyen vallásosak, ahogyan egykor maga Gaál Frigyes is volt. Ennek alapján meglepő lehet, hogy egy vallásos ifjú ilyen vers leírására vagy olvasására hajlandó volt. Hiszen ezt az Isten megcsúfolásának is tekinthetjük. De mégsem csak erről van szó. A katonaélet kemény és olykor nagyon nehéz. Megedzi nemcsak a testet, de a szívet is. Olyan értelemben, hogy a harcban vagy a lőgyakorlatokon nem érvényesülhetnek az Isten igéi, hiszen minden pillanatban megszegik azokat önkénytelenül is. Emellett az is fontos tényező, hogy egy falusi vallásos környezetben megszólták azt, aki „istentelen” életet élt, kerülte a templomot, főleg ha vallásos család gyermekéről volt szó. De a katonaság ilyen téren egyfajta felszabadulást jelentett. Itt nem voltak effajta kötöttségek, erkölcsi szabályok. Itt más törvények uralkodtak, melyek nem tiltották az effajta „kihágást”, vagy az ilyen típusú versek olvasását. A katonaság egy más világ volt, nem a falusi idill világa. Így tehát ami otthon tiltott vagy nem éppen jó szemmel nézett jelenség volt, azt itt büntetés és rosszallás nélkül végezni lehetett.
Másrészt a katonaközösségekben gyakoriak voltak a néha durvább, trágár megjegyzések is. Ilyenekkel egy-egy versben is találkozunk. Tehát itt a katonák jókedvének és humorának köszönhetően jöhetett létre a „Katona Miatyánk”, s az ehhez hasonló versek is. Mert itt az istennel való viccelődés, gúnyolódás nem ölt olyan komoly és mélységes tartalmat. Inkább szórakoztat, hiszen a kaszárnyában ez megengedett. Azonban a viccelődés mellett tartalmát tekintve utal a komisz életre, annak néha kegyetlen valóságára, ahol nem számít semmi, csak a parancs teljesítése a fontos, és az idő, mely egyre rövidül közelebb hozva a hazatérés pillanatát.
Végezetül szólnunk kell még Gaál Frigyes másik füzetéről, mely szintén egy kéziratos katonafüzet. Tartalmát tekintve ez már nem olyan változatos és gazdag, mint a fentebb bemutatott, ezért nem is fogjuk olyan részletesen vizsgálni. Ebben a füzetben egy női arcot és egy katonát ábrázoló rajz mellett nagy részben csak dalokat találunk. Ezek bizonyosan nem a tulajdonos saját szerzeményei. Másrészt itt már nincs feltüntetve a bejegyzés dátuma sem egy oldal kivételével.
Amit fontos megemlítenünk, az az a néhány bejegyzés, mely a katona állományokat jelöli, illetve egyik oldalon „A puska fő részei” cím alatt a katonai fegyver részeit találjuk felsorolva cseh nyelven.„Katonai állományok” cím alatt a füzet 7. és 8 lapján felsorolást találunk, mely az állományok megnevezését tartalmazzák, és azt, hogy hol találhatóak. Itt a gyalog ezredek 54 állományát, a könnyű tüzérség 16 állományát stb. nevezi meg.
A füzet 12. lapján a következő cím olvasható: „A katona időm egy – és fél év”, majd a cím folytatásaként a következő sorokat találjuk:
Vagy 18. hosszu hónap
Vagy 78. ronda hét
Vagy 548 Szenvedő nap
Vagy 13,132. kinos óra
Vagy 772,920. drága percek
Vagy 47.275,200. gyönyörű pillanat.
A katonáskodás másfél éve lebontva az utolsó pillanatig.
Az ezt követő sorokból tudunk meg néhány adatot a katonák anyagi ellátásáról, vagyis a zsoldról. „Ezen időtartam alatt minden közkatona kap 1030. cseh koronát Zsoldot. 279. komisz kenyeret vagy 548 porció kenyeret. A zsoldból 100 korona kefére pullérláncra, stb. pucoló eszközre. 20 korona egy-egy pohár sörre, 10 kor festékre, 150 korona levelekre és képeslapra. Marad tehát 150 korona amiből tüzéresen és gavallérosan kell hosszú másfél évig föntartani mindent katonásan… Gaál Frigyes 1929. Olomouc”
Ebből a kis „beszámolóból” értesülünk a katonák fizetéséről, s arról, hogy mire kell költeniük azt a kevés pénzt, amit kapnak.
„A puska fő-részei”-t tartalmazó lista, amint azt már fentebb említettem, cseh nyelven íródott. Ez érthető is, hiszen cseh területen szolgált katona csakis az ottani nyelvet hallva és használva tud érvényesülni, s leggyakrabban használt eszközének, a puskának a részeit is cseh nyelven tudta, mivel így tanulta. Ám a leírás néhol lefordíthatatlan (kiejtés szerint íródtak magyar betűkkel, illetve sok helyen kiolvashatatlan az írás), s emellett a megnevezés sem mindenhol pontos. Így a fordítás is nehézkes. A leírás a következő:
- hlaveny (hordó)
- mirzsidla (…)
- závjer (…)
- pouzdra sz… zaderszkou …vihozovácsem (ház…)
- szpustgadló (…)
- schranka a podavacsem (… kezelők)
- pazsba a nadpazsbi (…. készlet)
- koványi (kovácsolt …)
- vityerák (…)
- bodak a szpochovozi (….)
Összegzésül elmondhatjuk, hogy a vizsgált füzet igen tartalmasnak bizonyult. Színes és vegyes tartalma miatt betekinthettünk egy katona életébe, egy-egy napjába. A katonaélet rengeteg pozitív és negatív élményt rejteget. A rossz élmények és a nehézségek mindig nyomot hagynak az ember lelkében. A katonaság elvégzése után sem lehet az ott megszerzett élményeket elfelejteni. A vizsgált füzetben lejegyzett versek pedig tartalmukban a katonaélet néhány részletére is kitér, mintegy emlékezetül szolgál az otthoni családtagoknak és persze magának a tulajdonosnak is.
A kéziratos füzetekből megtudhattuk, hogyan illeszkedik be egy katona az új környezetbe, milyen nehézségekkel jár az otthontól való elszakadás. Megtudhatjuk, milyen fájdalommal gondol a katona az otthonmaradt kedvesére, és persze az édesanya vigasztaló és megértő tekintetére. A füzet oldalain információkat találunk a mindennapi tevékenységekről és kötelességekről, a bajtársak egymáshoz való viszonyáról, az anyagi helyzetükről, szabályokról, és nem utolsó sorban az étkezési ellátásukról.
Mindezek az információk, noha jelentéktelennek tűnnek, mégis fontosak lehetnek. A történelemkönyvek oldalait lapozgatva megismerhetjük a háborúk eseményeit, a katonaság életének fontosabb mozzanatait. Ám egy történelemkönyv sem szól a katonák gondjairól, gondolatairól, problémáiról, mindössze tényeket közöl. A könyvekből nem tudhatjuk meg, milyen nehézségekkel jár az otthon elhagyása, milyen nehéz beilleszkedni egy teljesen idegen környezetbe, és emellett milyen örömöt szerezhet akárcsak egy ismerős is, akit „földinek” nevezhet a besorozott katona.
Ezért kell hát vizsgálnunk és nem figyelmen kívül hagynunk ezeket a fontos iratokat, melyek mindegyikét adalékul tekinthetünk a történelem eseményeihez, és melyek hozzásegítenek az élet még teljesebb megismeréséhez.
Néhány vers Gaál Frigyes kéziratos füzetéből
Katonaéletemről
Katona életemről írom e kis verset
Hogyha rá gondolok szememből köny pereg
Szép időt éltem le idegen országba
Olmiczi százhetes tüzér kaszárnyába
Százhetes tüzérek lakják a kaszárnyát
De sok magyar legény sajnálja babáját
A szép barna kislányt odahaza hagyta
Soká jön az idő míg szintén megláthatja
Node hadjuk ezt el tovább nem fojtatom
Katona életemről szóll mostan írásom
Szegény katonának sokat kell szenvedni
Aki nem próbálja még nem is képzeli
De én be ösmerem éppen benne vagyok
Már szép kis ideje hogy itten hervadok
Mint a virág őszel ha el múlik a nyár
Sebaj leszek én még egyszer szabad madár
Be rukoltunk ősszel október hónapba
Százhetes tüzér nagy kaszárnyájába
Másnap mind az egész az udvaron vártunk
Vagyis jobban mondva féltéken bámultunk
Egyik a másiktól kérte honat való
Énis onet komám a másik faluból
Egyszer szóll egy földi Borzsova községi
Gyere komám nézük az ágyut hogy néz ki
Bejártuk az udvart az egész kaszárnyát
De nem láttunk sehonn semmi ágyu formát
* * *
Ezek ágyus lovak mondják az öregek
De vigyázzon ahoz ne menjen közelebb
És ha majd lejönnek és mennek lovagolni
Csak e fehér lótól lógjon meg mindenki
Mert ennek már az a bevett természeti
Nem áll meg míg lovassát a földre le nem teszi
Az a csonka fülü ott igen harapós
Ez a vékony ott a kesely mellett rugós
* * *
Hogy kell itt a komisz életet megszokni
Hogy míg oda haza szépen elmulatna
Addig obrat právát kell itten tanulnia
Viszegyet zmenyitszmer, nohozse velki kruk
Czválba lovagol mint indián ugy
Oblákem, zmenyitszmer, aztán pul izdárnya
Ha valamit nem tud kész a kaszárnyika
Szomoruan mentünk a kantint keresni
Mert a magyar ott tud vigasztalást nyerni
Nem soká kerestük… már messziről hallom
Ma még piros élet holnap sötét álom
Benn víg ott az élet – tele magyarokkal
Zsidóval – némettel – cseh és oroszokkal
A német is mulat egész berúgásig
De a magyar dalol torka szakadtáig
* * *
De bezzeg másképp lett minden egy hét mulva
Akkor már szmersimi, pozor, poháf járta
Megfordult minden, már máskép az élet
Számolgattuk lassan a nehéz másfél évet
* * *
Irtam ezt a verset február havában a tüzér kaszárnyában
Ezer kilencszáz huszon kilenc, Február havában
Irtam volna még többet is de már nem lehet
Mer a csizmám talpába még szegeket verek…
Levél édesanyámnak
Bus könnyekkel irom ezen levelemet
Hogy, it kel eltölteni vidám életemet
Mert életemnek a legszebb idejét, töltöm komiszba
Idegen országba Olmic városába
Kérdi anyám(mibajom v) miért sirok mi bajom van nekem
Hull a virág s az életem, nem ápolnak engem
Én is voltam egy tavasznak kinyiló virága
Kár volt engem édesanyám szülni evilágra
El hervadt a rózsafának bimbója
Édes anyám ne vár engem haza
Mert nagyon messze van az én szolgállatom
Isten tudja mikor lesz, a – szabadullásom
Keservesen sirtál kedves édes anyám
Hogy rám kellett venni ezt a komisz ruhám
Nesirjon hát azért kedves édes anyám
Mert jó a nagy Isten gondja van énreám
Amikor kihoztak idegen országba
Visza visza néztem szép szülő hazámra
De nehezen eset mikor rágondoltam
Hogy kedves szülőmtől egészen elváltam
Ugy elkellett jönni mint fecske madárnak
Hogy nelássam többé szép szülő hazámat
Elraboltak tőled kedves édes anyám
De Isten segit vissza megyek talán
Édes anyám miért neveltél engem
E világba sokat kell szenvednem
Szenvedésem csak az Isten tudja
Árva vagyok árvának születtem
Panaszomat meghalgatni itten senki nincsen
Mert nincsen itt édes anyám kinek panaszkodjak
Fáj is érte azén szivem majdnem meghasadnak
Isten veled anyám tisztellek halálig
Légy boldog hű anyám életed alkonyáig…
Képes – lapra versek
Rózsás lapot küldök neked emlékül
Hogy szeretlek annak örök jeléül
Itt vettem az Olmouci kantinba
A szivemnek sóhajtása van ebbe be írva
Van e lapon egy-gyönyörü szép rózsa
Azt jelenti hogy szeretlek régóta
Hogyha te is ugy szeretnél engemet
Öröm töltné az én árva szivemet
* * *
Vihar fa levelét idestova fujja
A szegény tüzérnek szomorú a sora
Mamég gyöngy az élet
Holnap sötét álom
Nesajnáld a csókodat
Gyönyörü virágom
Gaál Frigyes Olomouc, 1. ledna, 1929.
Levél egy baráthoz
Midőn e levelet az asztalra tettem
Mindjárt barátom tehozzád intéztem
Büszke vagy hogy civil a te legénységed
De még elvehetik attól néked a kedved
Mert akik othol nagyon nagy legények
Az it való élettel nem is törődnek
Akik még mostan a lányokhoz járnak
Majd ha ide jönnek itt lecsillapodnak
Akik odahaza ölelik a lányokat
Majd ha ide jönnek pucolják a lovakat
Akik büszkén verik a korcsma asztalt
Azok majd kezökkel szedik a lótrágyát
Akik büszkén végig dalolják az utcát
Az majd megtagadja itt az édes anját
Nefélj azért mint e levélbe irom
Megtudhatod pajtás majd ha ide jutol
Mert biz itt az élet nem ojan mint othol
Egy kicsit sajnos de azért hiába
Katonát nem fektetnek itten a diványra
De azért mégis ki ezt megpróbálja
Bátran azt mondhatja, ő is volt katona
most pedig barátom végre azt kivánom
mához egy évre a komisz téged várjon…
Irodalomjegyzék
Albert Ernő, A népi verses levelekről = Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 7., 1999.
Keszeg Vilmos, A folklór határán: A népi írásbeliség verses műfajai Aranyosszéken, Bukarest, Kriterion, 1991.
Környeiné Gaál Edit, Az első világháború emlékei a népi kéziratos forrásokban és a szájhagyományban, Debrecen, 1985.
Ujváry Zoltán, Népszokás és népköltészet: Válogatott tanulmányok, Debrecen, 1980.
Vasvári Zoltán, „Hallgass a szív szavára…”: Emlékversek funkcionális használatban parasztságunk kezén = Kriza János Néprajzi Társaság Évkönyve 7., 1999.
