Ki ültette ezeket a virágokat
a világok szélére?
A felelet erre egy őszinte
üzenet: ahol minden gyerek
mindentől távol játszhat.
Ha mersz gyerek lenni,
ott a helyed!

 

(Illusztráció: Guigen Zha: One Blossom One World. Peony & Deer I, 2020)

 

álmomban hagytalak

álmomban visszatértünk a műanyag kertiszékekbe
nem beszéltünk Tarkovszkijról sem a művészetről
nem meséltem a szorongásaimról nem dicsértelek
nem volt előttünk műanyag asztal sem alkohol
de újra tavasz volt és talán április azt hiszem

álmomban a föld visszafordult háromszor
és mi megint sétálni indultunk hajnalban
a házkulcsok mellé csúsztattad a gyűrűdet
minthogyha nem látnám és nem létezne
odahaza a feleséged meg a gyereked

látod megígértem azon a tavaszi hajnalon
hogy a fejbemozimban majd műsorra tűzlek
te már másnap sem emlékeztél rám
engem azóta emészt ami nem történt meg

álmomban hagytalak megcsókolni
mégis ébren ég rajtam sivárságod íze
a fejbenmozim szalagja azóta is
üresen jár a képed körül körbe-körbe

 

dzsonzonszbébi

a kisbabás reklámoktól kifordul a gyomrom
mintha mosolyogva azt üvöltenék az arcomba
idenézz nem vagy igazi nő amíg nem leszel anya
de csak most csak ma akciósan vehetsz babaolajat
szagolgathatod és a képzeletedben születő
vízkék szemű lányodra kenheted
érezd a bársonyosságát puha és nem létezik
vagy fecskendezd a méhedbe hátha csodát tesz
nagyobb baj úgysem történhet az eleve pechnél
neked holnap se jön el az első nap

 

elefánt

ne gondolj rá
mondták teljes jóindulattal
de nehéz nem arra gondolni
ha éppen arra gondolok
hogy nem kellene rágondolni
és ismét rajta agyalok

ő az én rózsaszín elefántom
aki beletrappolt a törékeny
lelkivilágom porcelánboltjába
egy perc alatt csinált akkora
felfordulást amit majd utána
hónapokig takaríthatok

 

kilátás

a szép kilátásról beszélt
miközben miniszoknyában
hajoltam ki egy ablakból
az embereket fotóztam
a kis régi gépemmel
ő pedig engem a szemével
legalább kapta volna el a fejét
hogy ne lássam meg
láttam ahogy néz és ő is látta
mégis csak engem zavart

 

(Illusztráció: David Lloyd Glover: Secret Garden Chair)

 

ÁRNYALATOK

…………………………………..Kezed tárod, hogy átölelj,
…………………………………..de látom a keresztet,
…………………………………..amelyre csókjaiddal fölfeszítesz.
…………………………………..(Parus Parusev, Bolgár apró írások)

Túlzás ez a több tételes dicsőítő
ária, amit nekem énekelsz, ebben
az üledékkel szennyezett valóságban,
nem marad sokáig a réteg tetején,
az üzenet-hártya elszakad, s a
bizonytalanság zavaros kékjében
nem találom azt az árnyalatot, mely
önmagába visszatérve szelíd
megadásba merül, s elviselhetővé
teszi, ahogy a hallgatag fák illatán
végleg megpihenve… lángod
bársonyán csillaggá születek.

 

MONOLÓG A FÉLELEMHEZ

Rengeteg sötét van a szívedben,
talán már szégyelled is magad,
hogy csak egy karnyújtásnyira
van az a fénygerenda, amit tegnap
színültig töltöttél – hiába,
s most az esélytelenek próbálkozásával
vagy bekötött szemű isten,
nem tudod önnön lángoszlopodhoz
kötni magad, nem tudsz fárosz lenni,
legyengített száz meg száz őrület,
s néha már úgy érzed, nincs jogod
ülni saját emlékműveden, csak egy
fogyó villanás lehetsz az őserdők
lombos árnyain, ott lebegsz
a nemlét fölött, a pusztítás
fáradhatatlan mértéktelenségében.

 

ÉGBŐL NYÍLÓ VIRÁGLÉTRA

A legfelső szirmokból már
nem ér le az égi kék fény,
a kóstolót odaátról már nem
kapod meg, csak néhány
magányos, romlás-szagú
vízcsepp érkezik a távoli
légtérből, de nem tud a porral
elvegyülni, csak a nedves szél
jelzi arcodon, hogy az éteri
lét tócsáiból küldemény
érkezett… de hiába hagyta
el az égi szekeret, nem tudta
átélni a szabadságot és a
könnyű lebegés örömét, nem
küldött jótékony biztatást, s te is
hiába kínálod fel magad,
nem tudod prezentálni
a megújuláshoz szükséges,
teremtés-kompatibilis gyökeret

 

(Illusztráció: Csodák Palotája)

 

irodalmi félreolvasások 80.

mától tilos Csurkát fogni
(csukát a magyar vizeken)
*

csendháborítás miatt bukott le Csepelen egy körözött író
(trió)
*

izzik a legelő a sztáríró körül
(levegő)
*

felfedezték hogy a sumér szintén ragadozó nyelv
(ragozó)
*

mérgelődő: meddig kell még nézni az erdőben hagyott szerelmet?
(szemetet)
*

negyvenedik születésnapjára szobrot kapott Cicero a Times Square-en
(Cristiano Ronaldo)
*

a kötet kiadása jelentős hosszúlépés a hazai irodalomtörténeti kutatás számára
(lépés)
*

nálunk általános jelenség a színházban az energiaválság
(enerváltság)
*

trendi gyűlés
(rendi)
*

a gabona csókja
(csonkja)
*

hét tonna dollárt csempészett egy banda Olaszországból Svájcba
(hét tonna aranyat)
*

Hyundai Mátyás uralkodása
(Hunyadi)

 

irodalmi félreolvasások 81.

Kot-kot kot-kot kotkodács! Minden napra egy lopás!
(tojás)
*

hosszú költeményt adott ki a szaktárca a témában
(közleményt)
*

a teret a csillagok porának finom felhője lopta el
(lepte el)
*

látványos képeken az Antarktisz olvasó jégtakarója
(olvadó)
*

illedelmek és hiedelmek
(ijedelmek)
*

Halloween Miniszterek és Halottak napja a naptárban egymást követik
(mindenszentek)
*

a szerző inasai egyszerre személyesek és egyetemesek
(írásai)
*

lélektani piarista próza
(realista)
*

nézőként krisztusi szemmel
(kritikus)
*

válassz nyerő tragédiát
(stratégiát)
*

ezek a tavasz első könyvújdonságai amiket érdemes kihagyni
(nem érdemes)
*

korábbi cikkünkben bemutattuk a kirgiz származású de hazánkban alkotó Kormos Pista virágkötőt
(Kormos Polina)

 

(Illusztráció: Linda Mackey Lang: Watching the Iceberg Calve – Antarctica (2012))

 

változott

Kétezer év, vagy inkább pár milliárd
óta minden megváltozott.
Maradt csak néhány dolog
talmi holmi
mert ezekbe nem tudtunk beleszólni
mint a Föld keringési pályája,
dőlésszöge, a világűr és benne a csillagok
*

 

 

intuíció

olyan kék rácsozott erezet az egész
mint egy női harisnya egy szandál
vagy egy xvii századi krinolin tafotaselymének mintái
ritkásba passzírozva
enyhe értelmi csíkok folydogálnak ablaküvegen
….ez egy más hang
….más dal játszik más zenét
….de mitől idegen?
*

 

 

Közhely

Mindennap kaptak húst a macskák
mégis megették a rozsdafarkút.
*

 

 

Otthonból

ujjakból feltör az erdő
föld nehéz gombaillatok
tej fűszagok a testből
és amit itthagyott
elnehezülő pilóták
keresztbe repülő képzetét
kövek keménységére
egyensúlyozó kezét

 

 

mintás

kék piros takaró makrokozmosz világegyetem szőnyegén
vajon csak álmodom a másikat?
vagy egyszer jön?
minél inkább semmi a semmi
annál inkább túlhalad
köszön mint ismerős egyén
és elborít
a végtelen mint lángözön

 

kiegyenesítenél

Felhők fellegek
párák jönnek
kezed integet
nekik
az ég a szemedben
nem merek
feltekinteni
az egekig.
Lehajolsz, kérlelsz
csak ezt még!
Félek, hogy
belevesznék.

 

 

Szem

Kerek nap
sötét sugarak
karok
futnak össze
kék vizek
zöld mérgek
és tükör
színeit
csak másban
látja
de mindent
megmutat
vesztőhely
amelyből
nem talalsz ki
fogva tarthat
vagy akár
elnyeled
ha hatalmas vagy
sima tükrén
táncol a világ
báli ruhában
szürke gyászban
korcsolyázik
a lélek
a karok
és sugarak
jeleket
intenek
neked
hogy értsd
ami végbemegy
nem kell szó
anélkül is
érthető
és közöl
végtelen térben
és időben
a másikba
ütközöl

 

(Illusztráció: Varga Borbála: Patakos Hegy; Színes ablaküvegek 2021; Lopakodó macska 2011; Tisztáson hátradőlve  2013; A Kút 2021; Fenyőlombban 2021; Patakos Hegy, fehér fenyők)