Köldökzsinór, stb.

Egyet sóhajtok, s a barlangok kiürülnek, „tojásdeszkám
szent kecskekerék”,
valaki zajtalanul a tenyerére emel, s egy kérdőjelet ír utánam,
ezért olyan népszerűek a szörnyek,
így kopog a sors az ajtón: ellopott furulyám pattanások épületének dicshimnuszát
zengi,
virágok tonnái borítják a cápaembert,
a selyemharisnyák alábecsülése emésztési zavart okoz,
aki mukkanni mer, azt befalazzák,
ügyelnem kell az izmok elhelyezkedésére,
parókát nyomni a fejekre de jó,
kis kék ördög szarvaiban a növekedési hormon túladagolt,
lepkeháton utazni: leánynak elcsábítást ígér,
futó szamár jelentése: bosszantó újdonságot hallunk,
így kopog a sors az ajtón: a kulcserdő közbelép, erre minden központ félteni kezdi a saját
imázsát,
a gázrózsa sövényt növeszt,
pihenni küldöm a lámpát és a kezemet,
rossz csillagzat alatt születtek az édenbe visszatérni vágyók,
nem hagysz egy szabad rést se, ahová bevághatnám a csőrömet,
ötös fogat keresztezi útjaimat,
külön alakulat indul az ősz hajszálak elhullajtására, meg visszaszerzésére,
így kopog a sors az ajtón: az elévült hűtő-energiapolc szemmel láthatóan megélénkül, a sárga csövekkel
mindenféle emlékművet koszorúz meg a forgótollas hadinaszád,
levegőbank a söralátéteimen,
valaki felkavarta a vérem, azóta forgok én is örvényében,
még egyszer nincs kedvem villámcsapást szenvedni, így kopog a sors az ajtón:
magnóra mondott, zavarodottsági effektusok
lámatornya hezitál.

 

A bárca, ugyanannyi…

Lumpolni jöttél ide.
A kereszténység: hervasztó hatású, hordd ki a hátadon e betegséget.
Az analógrendszered habbal ápolása:
hiábavaló.
Elveszni az ikonok között…
Felforgatni a csattanásokat…
Eszterláncodban: a korc moderál rátartian
megcsapolt fizimiskát.
Az alakzat is: sorrend.
A kockán egy kakastaréj ül;
egy lyuk, ami hozzáférhetetlen,
s a trombitások belélegzik zeneszerszámukat.
Csodálatos közbenjáró lesz:
az abriktoló.
Kötvények, kötvények, haramiák átkai!
Felverődnek, leverődnek, akár egy középcsatár.
Minden gépjárművezetőnek ajánlod: a forródrótot.
A zselatin itt: rémmeséid elosztó központja.
Abrakadabra: szégyelld magad,
pörölhetnél, de nem teszed.
Egy hajóborda eltörött, szalagcímek, szalagcímek,
kinek a csatlósai vagytok?

Foglalkoztatáspolitika: pfuj!
A bárca, ugyanannyi kattintgatás…
Kifejezed hálád a giccsekkel parádézó trénereknek.
Tőmondatos keselyűk érkeznek, megcsócsálják a vasszegedet.
Különös, teherautód ponyváján löszfal nyílik.
Mily kiábrándító kép;
rugóid sziluettje lehanyatlik.
A dualitás fáslija, fejtetőjén egy humorból tapasztott
ágyék.
Céltalan vándorlásod felelősségre vonja az arborétum,
hogy trónodra egy állig felfegyverzett fogpiszkáló
települ.
A szélárnyékban úgy szomjúhozol a varrásra,
hogy a dölyfös rejtekhelyek ringből kipenderült bokszolókat adományoznak
nagy kegyesen.
A tűzoltóautód rákapott a promóciós fotókra,
mitől a jojó válságos állapotba került,
az operatív törzsnek csak ez kellett,
egy felismerhetetlenségig lezüllött, libegő golyót kezdett el
hipnotizálni,
tagadván az akol melegébe visszakívánkozó, hídfőről levakart póló dudaszóra nyíló alkonyát.

 

(Illusztráció: Toli Menkiv: Jungle)

 

Lizi összekeveri magát Szonyával / törött lábára áll és ezzel online dicsekedik

huszonhárom őszközeli náthát és nyolc volt
munkásőr szatírt az éjszakai buszon és tizenkét
későkapitalista arab rabszolgatartót számoltam össze
Lizi egy kezén, amíg az ebédre várt
a kórházimítoszú külföldi szállodában. Lizaveta muszáj volt
behálózni a Raszkolnyikovot,
hagyni, felmászni helyette a szomszéd házra,
a szomszéd házról a fára és leesni
gyorsan, lassan és ügyetlenül.
Most már unatkozik Lizaveta, ez ám az irodalom.
Ragaszkodik hozzá, hogy kettős identitása
anya-részébe ne keveredjen asszociatív prostitúció.
Szonyecska csillogó szabadság. Csillsogó felelősség.
Csillogó régiségkereskedés-szemét képzeli a fehér
vendéglátóipari egység fehér plafonjára.
Egy enyves Dosztojevszkij-arc izzad a számláló
és a nevező közös holdudvarában. A kettő közötti
mérleg jegyében, százszor szép matematikában.
Tematikában. Kopog Lizi a repedt gipszén.
Így a kánon.

 

Lizi a pedofil negyvenes nőktől fél / ahogy a tömegmédiából tanulta

Don Quijote ne üsd le a fejem, ha féltékeny vagy.
Akard halálom, mint egy közlekedési baleset.
Exhibicionista álmosodás nevet. Nem hiszek Jézus Krisztusban
és Máriában hazudta Sancho Panza megszokásból. Ez egy átlagos nap.
Ma a Halál is férfiruhában utazik át Európán. Szerelmem
viszontszeret, képmására rabszolgát csinál a testembe.
Építészmérnök lehettél volna, ha nem fegyverhordozó.
Felelős vagy, azért, amit megszelídítettél. Sajnálom.
De ez nem barokk időhurok csak egy körmenet volt. Rabszolgám
magzatvizet fakaszt és én továbbra is csak bámulom a teliholdat.
Az Isten sír. Hideg van, nehogy megpenészedjetek. Az Isten torlasz.
Lerúgnám a sírt, de még nem vagyok kész.
Hogy hagyjam, hogy ne csókoljon meg a múmia.
Inkább végignézem, csöndben,
ahogy análanyákon verik le a pálos szerzetesek a rendszerváltást.
A babának is tetszik a zaj. Azért, ha jössz, ne lepődj meg.
Ez már lassan egy beszélgetés lesz.

 

(Illusztráció: Serguei Borodouline: Outland (I), Canada)

 

KAZINCZY FERENC A BARÁTSÁGRÓL

János egy trójai falovat farag,
természetesen
a hatalmas Isten
dicsőségére.

Ez akkor lesz készen,
ha szívével belelát a faló
gondolataiba, utána édes
nyugovóra tér üres gyomrában,

megemészteni ellenségei vad
keservét, akik gyomorból gyűlölnek.

Jánost álmában megtalálja a vád,
így őszintén vallhat maga ellen, mert
hiszen neki már úgyis minden mindegy,
s meg van győződve, hogy igaza van.

 

SZELLEMIDÉZŐ OVIDIUS

Gyöngyösi Istvánnak

Jánost a csönd nem hagyja elhallgatni,
égig érő mélység,
feneketlen ég
kísérti a másvilágról,

a titok
vak idegenvezetője a Nap,
a rózsa tövise, ha felsérti János
ujjbegyét, kibuggyanó vörös vérére
féltékeny a buja meggyfa virága,
a koraérett végzet
mosolyog rá.

János a szájába mézet csepegtet,
méh
fullánkja csípős nyelve,
ösztönszerű
védelem, tapasztalás,
inkább szúrás,
mint csípés,

az álmos költő
nem ágyát, nem vánkosát,
nyughatatlan,
szűk pihenőhelyét hordja magával.

 

ZSEBKAVICS

/Dayka Gábor Lőcsén/

János az életet

választja,
nem pedig annak értelmét.

A tiltott fa levelei
a nagyvilág
valamennyi
kihalt nyelvén
lehullanak, avarrá.

Rügyfakadáskor
egymással leveleznek,
és Isten ilyenkor
megfordítja az eget.
János a tenger helyett
egy sima tükrön jár.
Nem esik el, nem csúszik el,

a fejében
mégis
párosával veszi
az égbe vezető lépcsőfokokat.

 

VERGILIUS ÉTLAPJA

/Baróti Szabó Dávid Virten/

János szerint
akkora az esély arra,
hogy Julival felismerik egymást
a másvilágon,
amekkora esély van
az újjászületésre.

Ha rajta múlna,
a másvilág lapos lenne,
nem forogna,

képzeletében
a gömbölyű Földnek,
a valóságban a
Napnak ütközne,

de előtte nagyon
messze ellátna rajta János.

 

A LŐRÉS

/Szentjóbi Szabó László szolgálatában/

A változás szele
lecsillapítja,
elégedetlenné
teszi a költőt,

minden a maga
helyére kerül,
ahogy az a kezdetektől
meg van írva.

A változás nem hagyja,
hogy a remény,
ami utoljára hal meg,
mindjárt a feltámadás után,

lekésse a kígyóbűvölő
tapasztalást.

 

(Illusztráció: Ula Paine: Falling Leaves, 1972)

 

A szó

Ha elhagyta szád,
nem érték a szó.
Csak addig kincs,
míg benned lapul.

*

Kié?

A teám párája,
a nap fénye kié?
Bár senkié, de
el sem lopható.

*

Egyre megy

Az igazság csöndes,
a hazugság harsány.
Üres zsebemnek
egyre megy.

*

Teher

Cseréljünk terhet!
Egyik sem könnyű?
Amelyik másé,
messziről semmi.

 

* Kóan: Egy olyan történet, párbeszéd, kérdés vagy nyilatkozat, amelyet a zen buddhista gyakorlatokban használnak, hogy előidézzék „a nagy kétséget”, és teszteljék vele a tanítványok fejlődését a zen gyakorlatok során.

(Illusztráció: Subha Sreenivasan: The Blazing Sun)

 

 

 

GYÖKÉRTELENÜL

Isten haragszik, hogy
megtépáztam az almafát,
többé nem állhatok meg előtte,
hátat fordít a közöny magaslesén

Börtönömben újra festem a rácsot,
felparcellázom a lehetőségeket,
nincs már élő kapcsolatom,
nem működik a szabadalom,
eltéptem az útjelző fonalat.

A vízbefulladt völgyekben már
nem látszanak a metamorfózisok,
nincs tisztánlátás, nincs elszámoltatás,
kedvezőtlen a lélekállapot.

A látszat árnyéka borul szememre,
hiába vettem át a mennybéli
receptfüzetet, nincsenek hozzávalók,
elvesztettem a szent morzsát,
nem tudok teremteni kenyérhegyeket.

 

STEP BY STEP

Az idő mélységei határtalanok,
s benned csak nő a döbbenet,
hogy mennyire védtelen lettél
ebben a nagy kavarodásban…
tévedésed útvonalán lazítottad
meg a követ…
felismerhetetlenné torzított
odalent a gyűlölet, s végül
nem maradt belőled más,
csak egy széttört lepkeszárny,
csak betűjét vesztett ékezet.

Talán még nincs minden veszve,
talán még lehetsz Új Odüsszeusz,
a leleményes…
talán még mondhatsz dicsőítő
éneket, s átrendeződhetnek
a hangsúlyjelek…

Talán még várnak rád
a túlsó parton, talán még
időben megkapod az összetételedet
átrendezését megerősítő garancialevelet.

 

(Illusztráció: Takáts Eszter & Molnár Zoltán: Jönnek csodák)

 

irodalmi félreolvasások 72.

csiribiri csiribiri zabszalma
négy csillag közt pasztilla
*

osztályfőnökként lett kies szőleje arany kalásszal bíztató földje
(osztályrészeként)
*

pinceszínházba csalták ahol megtörtént a bűncselekmény
(pinceházba)
*

Balog Zoltán dedikált a Baár-Madas Gimnázium tanévnyitóján
(prédikált)
*

Pedro Almodóvar: „Világszerte lehetőséget kellene biztosítani az eufóriára”
(eutanáziára)
*

a 80-as évek divatikonjai akik egy életre beleégtek a kollektív emlékezetbe és a pupillába
(popkultúrába)
*

mire emlékeztet a héja-nász?
(ananász)
*

szabadon igazolható klasszikusok – egyelőre csapat nélkül
(klasszisok)
*

a Magyar Érdemrenddel kitüntetett volt alkotmánybíró líraian cigányozott
(durván)
*

ez nem egy akasztófafilm
(katasztrófa)
*

azon is elgondolkodhatunk vajon kivel találkozott Arany János karslbadi fogyókúrája során
(gyógykúrája)
*

kirúgták Madách Imrét
(a Madách Imre Gimnázium igazgatóját)

 

irodalmi félreolvasások 73.

recenzens utasokat kellett leszállítani a Wizz Air brüsszeli járatáról Budapesten
(renitens)
*

A lila pásztorlány
(liba)
*

a haza minden után
(előtt)
*

Petőfi Irodalmi Múzeum Vörös tér
(Vörös terem)
*

önindító dalciklus
(megindító)
*

Negyven predátor
(prédikátor)
*

Caligula folyója
(Kaluga)
*

ön hogyan hallgatná el magyarul?
(mondaná)
*

az esemény nyitónapján zajló félreolvasáson én is részt veszek
(felolvasáson)
*

eső után köpönyeget hoz a szombat
(szélvihart)
*

mi tesz valakit mitesszerré?
(mesterré)
*

válogatás a kortárs kínai irodalom gyötrelmeiből
(gyöngyszemeiből)

 

(Illusztráció: Donna Daniels: Evening Winter Hawk (2014))