A cukorkirály álma

Citrombástya és epervár
földrengő haraggal
zendültek egymásra,
habtejszín ágyúik puffogtak,
duhogtak nem megállva
iszonyú kínok nyaldosták
felváltva nyelveikkel,
a falaknak borultak ízek
kéjes mámorába így estek egymásnak
citrombástya és epervár.

Citrombástya lángja fröccsenő málnatűz,
epervárból csoki ömlött
és marcipán keselyűk így szálltak le rája,
rettentő morajjal rágcsálva, roppantva
szét kemény karamellák és rizsdarabok,
mogyoró és konyakmeggy húsát,
vad háború volt, rettenetes, ördögi,
így harcolt a jobb hírért
epervár és citrombástya is
s mindüket az Nagy Száj nyelte el.

Pannonhalma, 2020. 07. 06.

 

TÖRVÉNY

A Vádló nem szólhat többé.

A Vádló igazsága valóság fölötti.

A Valóságfölötti elemészt.

A Kapukat zárva kell tartani.

A Homály mögött találod az Ellenséget.

A Kapukat zárva kell tartani.

A Vádló nem szólhat többé.

Pannonhalma, 2021. 04. 25.

 

(Illusztráció: tribaleyes01: What Evil Lurks Beyond This Gate)

 

LÁTVÁNYTÉVESZTÉS

A szemem bevérzett már megint,
mi ez a személyes őrület,
ez az orgyilkos készülődés
ott a látóhatár mögött,
az erek finom hálójában
a retina árnyékában,
a felszáradt könnysátrak homályában,
mi ez a megvesztegetés,
ez az orgazdaság hajnal előtt?

Vérnyomásom felturbózták
követhetetlen erőterek,
nem tudom kiszámítani
a becsapódás erejét,
alig veszem észre,
hogy Isten malmai
lassabban őrölnek nekem,
akadozik a forgás,
nem jön a kedvező szél,
nem jó most a viharszünet.

Pattanásig feszül
szememben a látásélesség,
de csak elmegyek a látvány mellett
úgy, hogy észre sem veszem.

 

FESZÜLTSÉGINGADOZÁS

Van, amit nem tudsz
magadban tartani,
mert már eleged van,
mert az idő fekete
házából ki akarod
lökni a kimerültséget,
olykor lopott árammal
gazdálkodsz, s a szélsőséges
értékek közül ki akarod
lökni a magadban már
nem tartható értékeket,
kínoz az önigazolás hiánya,
s ahogy ott téblábolsz
a Tiszta Ész és a Kritikai Ész
között, nem tudod, hogyan
rövidítsd le a megmaradáshoz
vezető utat, látni szeretnéd
a Nagy Csúszda tetejéről
még indulás előtt,
hogy ölelkezik össze
Kelet és Nyugat.

Én meg elnézelődnék
két lélegzetvétel között
a terepen, s a magszólalás
jogán átvállalnék néhány
nemkívánatos szerepet,
s amerre haladnék a fényfalon,
égi oltárokat emelve
porig égetném a Gyűlöletet.

 

(Illusztráció: Légtornász)

 

Leánykökörcsin

Leánykökörcsin, te zengő lila dal
selymes fátyladat kibontja a nap
állsz, mint sudár leánytest a fényben
a teremtés örök dicsőségére, amen.
—

Fürtös gyöngyike

Fürtös gyöngyike, tavaszi vándor vidítója!
Hajnali szellők csókolják mélykék hullámokká
rétjeid: tündérek lába nyomát őrzöd
az idők kezdetétől, amen.
—

Agárkosbor

Kicsiny agárkosbor, te karbunkulusként
rejtőzöl a felszökkenő májusi füvek között.
Diluviumra emlékező virágzó fennsíkon
örvendezteted meg a mindenkori vándort, amen.
——-

 

(Illusztráció: Manuel Granai: Muscari Flowers)

Mint könnyű csészék

Nyakát a sornyi ház behúzta,
de lámpánk sárga fényt vetít,
elmúlt az est, az éhes utca
felfalta kongó lépteit.

A csillagok, mint könnyű csészék
lebegtek városunk fölött,
az állatok nyüszítve nézték,
ha egy lehullt és eltörött.

Az éj: ezernyi csöndből ágbog,
és átfúródik mindenen,
újságpapírba göngyölt álmok
szaladtak széjjel hirtelen.

Akár a pőre éj vadásza,
mint, aki prédát nem talál,
izzó szekéren nyargalászva
rohant felénk a vén halál.

*

 

Esőerdőben

Földünket Isten szíve s álma tartja,
megérzi ezt itt minden sejt, ideg,
mennyként körülfog, boldogan piheg,
a lelkem mintha lelkéből fakadna.

Dalos folyóból szökdösnek magasra
a rózsaszínű karcsú delfinek,
mesés nagyon, de mindent elhiszek,
buján virít a zöld a fán s alatta.

És minden éjjel apró majmok bőgnek,
méz-mandarinfa csüng az ablakon,
eső zuhog, zihál a lomha tőzeg,
zokog velünk a végtelen vadon.

Hogy mennyi árnya s mélye búg a csöndnek,
szavakkal vissza azt nem adhatom.

*

 

(Illusztráció: Henri Rousseau: Exotic landscape, 1910)

 

irodalmi félreolvasások 54.

Öreg néne ősz szikéje
(őzikéje)
*

Hadik András lova felderített
(felnyerített)
*

online textuális kizsákmányolás
(szexuális)
*

felismered a Jókai-regényeket a szereplők alján?
(alapján)
*

és akkor jött a TEK-es kapitánya
(Tenkes)
*

A vihar apujában
(kapujában)
*

Egy szál haragvirág
(harangvirág)
*

tón a lúd flatus
(tonaludátusz)
*

Az elagyabugyáltság angyalai
(elhagyatottság)
*

Hal áll Velencében
(halál)
*

elvitték a helyéről a többször átfestett Tompa Mihályt
(Tompa utcai padot)
*

Petőfi költői öregsége
(öröksége)

 

irodalmi félreolvasások 55.

Petőfi költői őszentsége
(öröksége)
*

hosszú kirándulást tettem a parton a berber legyek lábáig
(hegyek)
*

szót ejt a mocsarakban lebzselő tűzoltókról
(túzokokról)
*

ez az út olyan mint a döglött padló
(döngölt)
*

nem biztos hogy jól lopjuk el a kulturális pénzeket
(osztjuk el)
*

isiász
(Iliász)
*

Hordtam a marhámat
(irhámat)
*

Vesta Hungarorum
(Gesta)
*

a nagytemplom kórusában kontárkodott
(kántorkodott)
*

a trianoni reuma
(trauma)
*

Nemzeti Patreon
(Panteon)
*

a szajha köszönti hős fiát
(tajga)

 

(Illusztráció: Munkácsy Mihály: Poros út, 1874)